A kutacs, mint tiszta forrás

Pontosabban: Székesfehérvár nem csak a múltjához tartozik, hanem a jelenéhez is. Mert bár Acsai Varga Veronika a Tóparti gimnázium diákja volt egykor, hogy aztán Pécsett elvégezze az egyetemet, de azért Fehérvár máig fontos helyszín maradt számára. Budapestről is visszajár a szüleihez, nem csak látogatóba, hiszen egykori otthona ma is a nyugodt művészi alkotómunka színtere maradt számára.

S hogy miként kerül egy fehérvári lány a messzi északra?

- A kapcsolatom Finnországgal még pécsi egyetemista koromban kezdődött: a lappföldi egyetemen tölthettem némi időt - meséli Vera. Majd a diploma után az Artist In Residence program keretében, pályázaton egy újabb ösztöndíjat nyertem. A világ minden táján - de főleg a fejlett országokban - létezik ez a program, és az a lényege, hogy művészeknek - zenészeknek, íróknak, képzőművészeknek - kiadnak egy-egy alkotóházat, amely a Res Artis nemzetközi hálózathoz tartozik. A feltételek változóak, van, ahol az alkotónak is hozzá kell járulnia a lakhatási költségekhez, van ahol nem. De mindez elősegíti, hogy egy-egy alkotó új élményeket szerezzen, csak a munkájával foglalkozhasson. Új környezetbe kerülve dolgozni, olyan, mintha tiszta lappal indulna az ember. Lényeg, én újra öt hónapra Finnországba, ismét Lappföldre, Kemijviba kerültem. Egyedül pályáztam, de közben megismerkedtem Rolanddal, aki utánam utazott... Érdekes helyzet volt, mert végül ott derült ki, hogy távol a világtól, egymásra utalva és összezárva nagyon jól együtt tudunk élni: hiszen ez egy kistelepülés északon, ahol a népsűrűség kicsi. Együtt fedeztük fel a tájat is.

Tegyük hozzá, az is kiderült, nem csak élni, de alkotni is tudnak együtt. A finnországi öt hónapból, az egymásra találás élményéből, ugyanis szép kötet született: Acsai Roland verseivel és Acsai Varga Veronika festményeivel, Két ég satujában címmel.

- Ez kötet egy szerelem története, vallomás a kapcsolatunkról, a kezdetektől egészen a teherbeesésemig - mondja erről Vera. - Volt, hogy a verset én illusztráltam, de az is megesett: a festményemre reflektálva írta meg Roland a verset.

Vera megismerkedett a kortárs finn képzőművészettel: különösen Osmo Ranhala és Olavi Lanu alkotásait érzi közel magához. Új ismerősökre is talált. Ennek következménye a Helsinkiben nyílt kiállítás, amelyen Henri Hagmannal közösen mutatják be műveiket.

- Henri lappföldi művész: többször járt magyar alkotótelepeken. Rám Finnország, rá Magyarország hatott erősen: ezért akartunk együtt kiállítani. A tárlat címét - Fontanelle - pedig azért választottuk, mert mindkettőnknek közel egy időben született gyermeke. Nálunk világra jött, Zsófi, Henriékhez megérkezett a harmadik gyerek... Így naponta megtapasztalhattuk a kutacs metafizikáját - mesél Vera. - A kutacsot, ezt az újszülött feje búbján lévő be nem nőtt koponyacsontot a különböző nyelvek hasonló metaforákkal jelölik: kút, forrás, szökőkút. A tiszta forrás, amiből a művészet meríthet: a kutacs forrása. Ez a kutacs ugyanis kapcsolatba hozható a harmadik, vagy belső szemmel is, ami a spirituális látást biztosítja. A képekkel egyúttal ki-ki vall a másik alkotó országáról. Henrinél - férfiként - nem annyira a gyerek áll a középpontban, hanem a nő - ezt kapcsolja össze a magyarországi élményeivel: nagyon érzéki, kaotikus képek születtek ebből. Az én festményeimen viszont - talán azért mert én nő vagyok - a gyerek kerül a középpontba: ahogyan ő érzékeli a világot, a kutacson, a harmadik szemen keresztül. Ugyanakkor persze, a finn hatás is érződik: nem véletlenül olyan tiszta, fehér minden...

S hogy miként kerül egy fehérvári lány a messzi északra?

- A kapcsolatom Finnországgal még pécsi egyetemista koromban kezdődött: a lappföldi egyetemen tölthettem némi időt - meséli Vera. Majd a diploma után az Artist In Residence program keretében, pályázaton egy újabb ösztöndíjat nyertem. A világ minden táján - de főleg a fejlett országokban - létezik ez a program, és az a lényege, hogy művészeknek - zenészeknek, íróknak, képzőművészeknek - kiadnak egy-egy alkotóházat, amely a Res Artis nemzetközi hálózathoz tartozik. A feltételek változóak, van, ahol az alkotónak is hozzá kell járulnia a lakhatási költségekhez, van ahol nem. De mindez elősegíti, hogy egy-egy alkotó új élményeket szerezzen, csak a munkájával foglalkozhasson. Új környezetbe kerülve dolgozni, olyan, mintha tiszta lappal indulna az ember. Lényeg, én újra öt hónapra Finnországba, ismét Lappföldre, Kemijviba kerültem. Egyedül pályáztam, de közben megismerkedtem Rolanddal, aki utánam utazott... Érdekes helyzet volt, mert végül ott derült ki, hogy távol a világtól, egymásra utalva és összezárva nagyon jól együtt tudunk élni: hiszen ez egy kistelepülés északon, ahol a népsűrűség kicsi. Együtt fedeztük fel a tájat is.

Tegyük hozzá, az is kiderült, nem csak élni, de alkotni is tudnak együtt. A finnországi öt hónapból, az egymásra találás élményéből, ugyanis szép kötet született: Acsai Roland verseivel és Acsai Varga Veronika festményeivel, Két ég satujában címmel.

- Ez kötet egy szerelem története, vallomás a kapcsolatunkról, a kezdetektől egészen a teherbeesésemig - mondja erről Vera. - Volt, hogy a verset én illusztráltam, de az is megesett: a festményemre reflektálva írta meg Roland a verset.

Vera megismerkedett a kortárs finn képzőművészettel: különösen Osmo Ranhala és Olavi Lanu alkotásait érzi közel magához. Új ismerősökre is talált. Ennek következménye a Helsinkiben nyílt kiállítás, amelyen Henri Hagmannal közösen mutatják be műveiket.

- Henri lappföldi művész: többször járt magyar alkotótelepeken. Rám Finnország, rá Magyarország hatott erősen: ezért akartunk együtt kiállítani. A tárlat címét - Fontanelle - pedig azért választottuk, mert mindkettőnknek közel egy időben született gyermeke. Nálunk világra jött, Zsófi, Henriékhez megérkezett a harmadik gyerek... Így naponta megtapasztalhattuk a kutacs metafizikáját - mesél Vera. - A kutacsot, ezt az újszülött feje búbján lévő be nem nőtt koponyacsontot a különböző nyelvek hasonló metaforákkal jelölik: kút, forrás, szökőkút. A tiszta forrás, amiből a művészet meríthet: a kutacs forrása. Ez a kutacs ugyanis kapcsolatba hozható a harmadik, vagy belső szemmel is, ami a spirituális látást biztosítja. A képekkel egyúttal ki-ki vall a másik alkotó országáról. Henrinél - férfiként - nem annyira a gyerek áll a középpontban, hanem a nő - ezt kapcsolja össze a magyarországi élményeivel: nagyon érzéki, kaotikus képek születtek ebből. Az én festményeimen viszont - talán azért mert én nő vagyok - a gyerek kerül a középpontba: ahogyan ő érzékeli a világot, a kutacson, a harmadik szemen keresztül. Ugyanakkor persze, a finn hatás is érződik: nem véletlenül olyan tiszta, fehér minden...

- A kapcsolatom Finnországgal még pécsi egyetemista koromban kezdődött: a lappföldi egyetemen tölthettem némi időt - meséli Vera. Majd a diploma után az Artist In Residence program keretében, pályázaton egy újabb ösztöndíjat nyertem. A világ minden táján - de főleg a fejlett országokban - létezik ez a program, és az a lényege, hogy művészeknek - zenészeknek, íróknak, képzőművészeknek - kiadnak egy-egy alkotóházat, amely a Res Artis nemzetközi hálózathoz tartozik. A feltételek változóak, van, ahol az alkotónak is hozzá kell járulnia a lakhatási költségekhez, van ahol nem. De mindez elősegíti, hogy egy-egy alkotó új élményeket szerezzen, csak a munkájával foglalkozhasson. Új környezetbe kerülve dolgozni, olyan, mintha tiszta lappal indulna az ember. Lényeg, én újra öt hónapra Finnországba, ismét Lappföldre, Kemijviba kerültem. Egyedül pályáztam, de közben megismerkedtem Rolanddal, aki utánam utazott... Érdekes helyzet volt, mert végül ott derült ki, hogy távol a világtól, egymásra utalva és összezárva nagyon jól együtt tudunk élni: hiszen ez egy kistelepülés északon, ahol a népsűrűség kicsi. Együtt fedeztük fel a tájat is.

Tegyük hozzá, az is kiderült, nem csak élni, de alkotni is tudnak együtt. A finnországi öt hónapból, az egymásra találás élményéből, ugyanis szép kötet született: Acsai Roland verseivel és Acsai Varga Veronika festményeivel, Két ég satujában címmel.

- Ez kötet egy szerelem története, vallomás a kapcsolatunkról, a kezdetektől egészen a teherbeesésemig - mondja erről Vera. - Volt, hogy a verset én illusztráltam, de az is megesett: a festményemre reflektálva írta meg Roland a verset.

Vera megismerkedett a kortárs finn képzőművészettel: különösen Osmo Ranhala és Olavi Lanu alkotásait érzi közel magához. Új ismerősökre is talált. Ennek következménye a Helsinkiben nyílt kiállítás, amelyen Henri Hagmannal közösen mutatják be műveiket.

- Henri lappföldi művész: többször járt magyar alkotótelepeken. Rám Finnország, rá Magyarország hatott erősen: ezért akartunk együtt kiállítani. A tárlat címét - Fontanelle - pedig azért választottuk, mert mindkettőnknek közel egy időben született gyermeke. Nálunk világra jött, Zsófi, Henriékhez megérkezett a harmadik gyerek... Így naponta megtapasztalhattuk a kutacs metafizikáját - mesél Vera. - A kutacsot, ezt az újszülött feje búbján lévő be nem nőtt koponyacsontot a különböző nyelvek hasonló metaforákkal jelölik: kút, forrás, szökőkút. A tiszta forrás, amiből a művészet meríthet: a kutacs forrása. Ez a kutacs ugyanis kapcsolatba hozható a harmadik, vagy belső szemmel is, ami a spirituális látást biztosítja. A képekkel egyúttal ki-ki vall a másik alkotó országáról. Henrinél - férfiként - nem annyira a gyerek áll a középpontban, hanem a nő - ezt kapcsolja össze a magyarországi élményeivel: nagyon érzéki, kaotikus képek születtek ebből. Az én festményeimen viszont - talán azért mert én nő vagyok - a gyerek kerül a középpontba: ahogyan ő érzékeli a világot, a kutacson, a harmadik szemen keresztül. Ugyanakkor persze, a finn hatás is érződik: nem véletlenül olyan tiszta, fehér minden...

- A kapcsolatom Finnországgal még pécsi egyetemista koromban kezdődött: a lappföldi egyetemen tölthettem némi időt - meséli Vera. Majd a diploma után az Artist In Residence program keretében, pályázaton egy újabb ösztöndíjat nyertem. A világ minden táján - de főleg a fejlett országokban - létezik ez a program, és az a lényege, hogy művészeknek - zenészeknek, íróknak, képzőművészeknek - kiadnak egy-egy alkotóházat, amely a Res Artis nemzetközi hálózathoz tartozik. A feltételek változóak, van, ahol az alkotónak is hozzá kell járulnia a lakhatási költségekhez, van ahol nem. De mindez elősegíti, hogy egy-egy alkotó új élményeket szerezzen, csak a munkájával foglalkozhasson. Új környezetbe kerülve dolgozni, olyan, mintha tiszta lappal indulna az ember. Lényeg, én újra öt hónapra Finnországba, ismét Lappföldre, Kemijviba kerültem. Egyedül pályáztam, de közben megismerkedtem Rolanddal, aki utánam utazott... Érdekes helyzet volt, mert végül ott derült ki, hogy távol a világtól, egymásra utalva és összezárva nagyon jól együtt tudunk élni: hiszen ez egy kistelepülés északon, ahol a népsűrűség kicsi. Együtt fedeztük fel a tájat is.

Tegyük hozzá, az is kiderült, nem csak élni, de alkotni is tudnak együtt. A finnországi öt hónapból, az egymásra találás élményéből, ugyanis szép kötet született: Acsai Roland verseivel és Acsai Varga Veronika festményeivel, Két ég satujában címmel.

- Ez kötet egy szerelem története, vallomás a kapcsolatunkról, a kezdetektől egészen a teherbeesésemig - mondja erről Vera. - Volt, hogy a verset én illusztráltam, de az is megesett: a festményemre reflektálva írta meg Roland a verset.

Vera megismerkedett a kortárs finn képzőművészettel: különösen Osmo Ranhala és Olavi Lanu alkotásait érzi közel magához. Új ismerősökre is talált. Ennek következménye a Helsinkiben nyílt kiállítás, amelyen Henri Hagmannal közösen mutatják be műveiket.

- Henri lappföldi művész: többször járt magyar alkotótelepeken. Rám Finnország, rá Magyarország hatott erősen: ezért akartunk együtt kiállítani. A tárlat címét - Fontanelle - pedig azért választottuk, mert mindkettőnknek közel egy időben született gyermeke. Nálunk világra jött, Zsófi, Henriékhez megérkezett a harmadik gyerek... Így naponta megtapasztalhattuk a kutacs metafizikáját - mesél Vera. - A kutacsot, ezt az újszülött feje búbján lévő be nem nőtt koponyacsontot a különböző nyelvek hasonló metaforákkal jelölik: kút, forrás, szökőkút. A tiszta forrás, amiből a művészet meríthet: a kutacs forrása. Ez a kutacs ugyanis kapcsolatba hozható a harmadik, vagy belső szemmel is, ami a spirituális látást biztosítja. A képekkel egyúttal ki-ki vall a másik alkotó országáról. Henrinél - férfiként - nem annyira a gyerek áll a középpontban, hanem a nő - ezt kapcsolja össze a magyarországi élményeivel: nagyon érzéki, kaotikus képek születtek ebből. Az én festményeimen viszont - talán azért mert én nő vagyok - a gyerek kerül a középpontba: ahogyan ő érzékeli a világot, a kutacson, a harmadik szemen keresztül. Ugyanakkor persze, a finn hatás is érződik: nem véletlenül olyan tiszta, fehér minden...

Tegyük hozzá, az is kiderült, nem csak élni, de alkotni is tudnak együtt. A finnországi öt hónapból, az egymásra találás élményéből, ugyanis szép kötet született: Acsai Roland verseivel és Acsai Varga Veronika festményeivel, Két ég satujában címmel.

- Ez kötet egy szerelem története, vallomás a kapcsolatunkról, a kezdetektől egészen a teherbeesésemig - mondja erről Vera. - Volt, hogy a verset én illusztráltam, de az is megesett: a festményemre reflektálva írta meg Roland a verset.

Vera megismerkedett a kortárs finn képzőművészettel: különösen Osmo Ranhala és Olavi Lanu alkotásait érzi közel magához. Új ismerősökre is talált. Ennek következménye a Helsinkiben nyílt kiállítás, amelyen Henri Hagmannal közösen mutatják be műveiket.

- Henri lappföldi művész: többször járt magyar alkotótelepeken. Rám Finnország, rá Magyarország hatott erősen: ezért akartunk együtt kiállítani. A tárlat címét - Fontanelle - pedig azért választottuk, mert mindkettőnknek közel egy időben született gyermeke. Nálunk világra jött, Zsófi, Henriékhez megérkezett a harmadik gyerek... Így naponta megtapasztalhattuk a kutacs metafizikáját - mesél Vera. - A kutacsot, ezt az újszülött feje búbján lévő be nem nőtt koponyacsontot a különböző nyelvek hasonló metaforákkal jelölik: kút, forrás, szökőkút. A tiszta forrás, amiből a művészet meríthet: a kutacs forrása. Ez a kutacs ugyanis kapcsolatba hozható a harmadik, vagy belső szemmel is, ami a spirituális látást biztosítja. A képekkel egyúttal ki-ki vall a másik alkotó országáról. Henrinél - férfiként - nem annyira a gyerek áll a középpontban, hanem a nő - ezt kapcsolja össze a magyarországi élményeivel: nagyon érzéki, kaotikus képek születtek ebből. Az én festményeimen viszont - talán azért mert én nő vagyok - a gyerek kerül a középpontba: ahogyan ő érzékeli a világot, a kutacson, a harmadik szemen keresztül. Ugyanakkor persze, a finn hatás is érződik: nem véletlenül olyan tiszta, fehér minden...

Tegyük hozzá, az is kiderült, nem csak élni, de alkotni is tudnak együtt. A finnországi öt hónapból, az egymásra találás élményéből, ugyanis szép kötet született: Acsai Roland verseivel és Acsai Varga Veronika festményeivel, Két ég satujában címmel.

- Ez kötet egy szerelem története, vallomás a kapcsolatunkról, a kezdetektől egészen a teherbeesésemig - mondja erről Vera. - Volt, hogy a verset én illusztráltam, de az is megesett: a festményemre reflektálva írta meg Roland a verset.

Vera megismerkedett a kortárs finn képzőművészettel: különösen Osmo Ranhala és Olavi Lanu alkotásait érzi közel magához. Új ismerősökre is talált. Ennek következménye a Helsinkiben nyílt kiállítás, amelyen Henri Hagmannal közösen mutatják be műveiket.

- Henri lappföldi művész: többször járt magyar alkotótelepeken. Rám Finnország, rá Magyarország hatott erősen: ezért akartunk együtt kiállítani. A tárlat címét - Fontanelle - pedig azért választottuk, mert mindkettőnknek közel egy időben született gyermeke. Nálunk világra jött, Zsófi, Henriékhez megérkezett a harmadik gyerek... Így naponta megtapasztalhattuk a kutacs metafizikáját - mesél Vera. - A kutacsot, ezt az újszülött feje búbján lévő be nem nőtt koponyacsontot a különböző nyelvek hasonló metaforákkal jelölik: kút, forrás, szökőkút. A tiszta forrás, amiből a művészet meríthet: a kutacs forrása. Ez a kutacs ugyanis kapcsolatba hozható a harmadik, vagy belső szemmel is, ami a spirituális látást biztosítja. A képekkel egyúttal ki-ki vall a másik alkotó országáról. Henrinél - férfiként - nem annyira a gyerek áll a középpontban, hanem a nő - ezt kapcsolja össze a magyarországi élményeivel: nagyon érzéki, kaotikus képek születtek ebből. Az én festményeimen viszont - talán azért mert én nő vagyok - a gyerek kerül a középpontba: ahogyan ő érzékeli a világot, a kutacson, a harmadik szemen keresztül. Ugyanakkor persze, a finn hatás is érződik: nem véletlenül olyan tiszta, fehér minden...

- Ez kötet egy szerelem története, vallomás a kapcsolatunkról, a kezdetektől egészen a teherbeesésemig - mondja erről Vera. - Volt, hogy a verset én illusztráltam, de az is megesett: a festményemre reflektálva írta meg Roland a verset.

Vera megismerkedett a kortárs finn képzőművészettel: különösen Osmo Ranhala és Olavi Lanu alkotásait érzi közel magához. Új ismerősökre is talált. Ennek következménye a Helsinkiben nyílt kiállítás, amelyen Henri Hagmannal közösen mutatják be műveiket.

- Henri lappföldi művész: többször járt magyar alkotótelepeken. Rám Finnország, rá Magyarország hatott erősen: ezért akartunk együtt kiállítani. A tárlat címét - Fontanelle - pedig azért választottuk, mert mindkettőnknek közel egy időben született gyermeke. Nálunk világra jött, Zsófi, Henriékhez megérkezett a harmadik gyerek... Így naponta megtapasztalhattuk a kutacs metafizikáját - mesél Vera. - A kutacsot, ezt az újszülött feje búbján lévő be nem nőtt koponyacsontot a különböző nyelvek hasonló metaforákkal jelölik: kút, forrás, szökőkút. A tiszta forrás, amiből a művészet meríthet: a kutacs forrása. Ez a kutacs ugyanis kapcsolatba hozható a harmadik, vagy belső szemmel is, ami a spirituális látást biztosítja. A képekkel egyúttal ki-ki vall a másik alkotó országáról. Henrinél - férfiként - nem annyira a gyerek áll a középpontban, hanem a nő - ezt kapcsolja össze a magyarországi élményeivel: nagyon érzéki, kaotikus képek születtek ebből. Az én festményeimen viszont - talán azért mert én nő vagyok - a gyerek kerül a középpontba: ahogyan ő érzékeli a világot, a kutacson, a harmadik szemen keresztül. Ugyanakkor persze, a finn hatás is érződik: nem véletlenül olyan tiszta, fehér minden...

- Ez kötet egy szerelem története, vallomás a kapcsolatunkról, a kezdetektől egészen a teherbeesésemig - mondja erről Vera. - Volt, hogy a verset én illusztráltam, de az is megesett: a festményemre reflektálva írta meg Roland a verset.

Vera megismerkedett a kortárs finn képzőművészettel: különösen Osmo Ranhala és Olavi Lanu alkotásait érzi közel magához. Új ismerősökre is talált. Ennek következménye a Helsinkiben nyílt kiállítás, amelyen Henri Hagmannal közösen mutatják be műveiket.

- Henri lappföldi művész: többször járt magyar alkotótelepeken. Rám Finnország, rá Magyarország hatott erősen: ezért akartunk együtt kiállítani. A tárlat címét - Fontanelle - pedig azért választottuk, mert mindkettőnknek közel egy időben született gyermeke. Nálunk világra jött, Zsófi, Henriékhez megérkezett a harmadik gyerek... Így naponta megtapasztalhattuk a kutacs metafizikáját - mesél Vera. - A kutacsot, ezt az újszülött feje búbján lévő be nem nőtt koponyacsontot a különböző nyelvek hasonló metaforákkal jelölik: kút, forrás, szökőkút. A tiszta forrás, amiből a művészet meríthet: a kutacs forrása. Ez a kutacs ugyanis kapcsolatba hozható a harmadik, vagy belső szemmel is, ami a spirituális látást biztosítja. A képekkel egyúttal ki-ki vall a másik alkotó országáról. Henrinél - férfiként - nem annyira a gyerek áll a középpontban, hanem a nő - ezt kapcsolja össze a magyarországi élményeivel: nagyon érzéki, kaotikus képek születtek ebből. Az én festményeimen viszont - talán azért mert én nő vagyok - a gyerek kerül a középpontba: ahogyan ő érzékeli a világot, a kutacson, a harmadik szemen keresztül. Ugyanakkor persze, a finn hatás is érződik: nem véletlenül olyan tiszta, fehér minden...

Vera megismerkedett a kortárs finn képzőművészettel: különösen Osmo Ranhala és Olavi Lanu alkotásait érzi közel magához. Új ismerősökre is talált. Ennek következménye a Helsinkiben nyílt kiállítás, amelyen Henri Hagmannal közösen mutatják be műveiket.

- Henri lappföldi művész: többször járt magyar alkotótelepeken. Rám Finnország, rá Magyarország hatott erősen: ezért akartunk együtt kiállítani. A tárlat címét - Fontanelle - pedig azért választottuk, mert mindkettőnknek közel egy időben született gyermeke. Nálunk világra jött, Zsófi, Henriékhez megérkezett a harmadik gyerek... Így naponta megtapasztalhattuk a kutacs metafizikáját - mesél Vera. - A kutacsot, ezt az újszülött feje búbján lévő be nem nőtt koponyacsontot a különböző nyelvek hasonló metaforákkal jelölik: kút, forrás, szökőkút. A tiszta forrás, amiből a művészet meríthet: a kutacs forrása. Ez a kutacs ugyanis kapcsolatba hozható a harmadik, vagy belső szemmel is, ami a spirituális látást biztosítja. A képekkel egyúttal ki-ki vall a másik alkotó országáról. Henrinél - férfiként - nem annyira a gyerek áll a középpontban, hanem a nő - ezt kapcsolja össze a magyarországi élményeivel: nagyon érzéki, kaotikus képek születtek ebből. Az én festményeimen viszont - talán azért mert én nő vagyok - a gyerek kerül a középpontba: ahogyan ő érzékeli a világot, a kutacson, a harmadik szemen keresztül. Ugyanakkor persze, a finn hatás is érződik: nem véletlenül olyan tiszta, fehér minden...

Vera megismerkedett a kortárs finn képzőművészettel: különösen Osmo Ranhala és Olavi Lanu alkotásait érzi közel magához. Új ismerősökre is talált. Ennek következménye a Helsinkiben nyílt kiállítás, amelyen Henri Hagmannal közösen mutatják be műveiket.

- Henri lappföldi művész: többször járt magyar alkotótelepeken. Rám Finnország, rá Magyarország hatott erősen: ezért akartunk együtt kiállítani. A tárlat címét - Fontanelle - pedig azért választottuk, mert mindkettőnknek közel egy időben született gyermeke. Nálunk világra jött, Zsófi, Henriékhez megérkezett a harmadik gyerek... Így naponta megtapasztalhattuk a kutacs metafizikáját - mesél Vera. - A kutacsot, ezt az újszülött feje búbján lévő be nem nőtt koponyacsontot a különböző nyelvek hasonló metaforákkal jelölik: kút, forrás, szökőkút. A tiszta forrás, amiből a művészet meríthet: a kutacs forrása. Ez a kutacs ugyanis kapcsolatba hozható a harmadik, vagy belső szemmel is, ami a spirituális látást biztosítja. A képekkel egyúttal ki-ki vall a másik alkotó országáról. Henrinél - férfiként - nem annyira a gyerek áll a középpontban, hanem a nő - ezt kapcsolja össze a magyarországi élményeivel: nagyon érzéki, kaotikus képek születtek ebből. Az én festményeimen viszont - talán azért mert én nő vagyok - a gyerek kerül a középpontba: ahogyan ő érzékeli a világot, a kutacson, a harmadik szemen keresztül. Ugyanakkor persze, a finn hatás is érződik: nem véletlenül olyan tiszta, fehér minden...

- Henri lappföldi művész: többször járt magyar alkotótelepeken. Rám Finnország, rá Magyarország hatott erősen: ezért akartunk együtt kiállítani. A tárlat címét - Fontanelle - pedig azért választottuk, mert mindkettőnknek közel egy időben született gyermeke. Nálunk világra jött, Zsófi, Henriékhez megérkezett a harmadik gyerek... Így naponta megtapasztalhattuk a kutacs metafizikáját - mesél Vera. - A kutacsot, ezt az újszülött feje búbján lévő be nem nőtt koponyacsontot a különböző nyelvek hasonló metaforákkal jelölik: kút, forrás, szökőkút. A tiszta forrás, amiből a művészet meríthet: a kutacs forrása. Ez a kutacs ugyanis kapcsolatba hozható a harmadik, vagy belső szemmel is, ami a spirituális látást biztosítja. A képekkel egyúttal ki-ki vall a másik alkotó országáról. Henrinél - férfiként - nem annyira a gyerek áll a középpontban, hanem a nő - ezt kapcsolja össze a magyarországi élményeivel: nagyon érzéki, kaotikus képek születtek ebből. Az én festményeimen viszont - talán azért mert én nő vagyok - a gyerek kerül a középpontba: ahogyan ő érzékeli a világot, a kutacson, a harmadik szemen keresztül. Ugyanakkor persze, a finn hatás is érződik: nem véletlenül olyan tiszta, fehér minden...

- Henri lappföldi művész: többször járt magyar alkotótelepeken. Rám Finnország, rá Magyarország hatott erősen: ezért akartunk együtt kiállítani. A tárlat címét - Fontanelle - pedig azért választottuk, mert mindkettőnknek közel egy időben született gyermeke. Nálunk világra jött, Zsófi, Henriékhez megérkezett a harmadik gyerek... Így naponta megtapasztalhattuk a kutacs metafizikáját - mesél Vera. - A kutacsot, ezt az újszülött feje búbján lévő be nem nőtt koponyacsontot a különböző nyelvek hasonló metaforákkal jelölik: kút, forrás, szökőkút. A tiszta forrás, amiből a művészet meríthet: a kutacs forrása. Ez a kutacs ugyanis kapcsolatba hozható a harmadik, vagy belső szemmel is, ami a spirituális látást biztosítja. A képekkel egyúttal ki-ki vall a másik alkotó országáról. Henrinél - férfiként - nem annyira a gyerek áll a középpontban, hanem a nő - ezt kapcsolja össze a magyarországi élményeivel: nagyon érzéki, kaotikus képek születtek ebből. Az én festményeimen viszont - talán azért mert én nő vagyok - a gyerek kerül a középpontba: ahogyan ő érzékeli a világot, a kutacson, a harmadik szemen keresztül. Ugyanakkor persze, a finn hatás is érződik: nem véletlenül olyan tiszta, fehér minden...