A kolibri utolsó röpte - Fehér László kiállítás, Jam-Bory

Fehér László először tehát Fehérváron mutatta meg új képeit: nem csoda tehát, ha szinte lépni sem lehetett a képtár termeiben, annyi érdeklődőt vonzott ez a tárlat. A kiállítást pedig Juhász Ferenc, a neves költő nyitotta meg, aki bevezetőjében elnézést kért, hogy ülve marad, de - ahogy mondta - a lába már nem működik úgy, mint az agya. A rá jellemző stílusban, érzékletes szóösszetételeket, sajátos metaforákat hallottunk tőle Fehér festészetéről. Például ezt: (Fehér Lászlónak) "a legfontosabb az ember, a természet, az egyetemes valóság legtitokzatosabb teremtménye".

Örömünkbe azért némi üröm vegyült: Juhász Ferenc szavait - a rossz hangosítás, a torzító mikrofon miatt - csak a közvetlen környezetében állók hallhatták. Minket pedig egyre-másra állítottak meg az ismerősők, panaszolva, hogy a legjobb kiállítást is el lehet rontani: botrányos hangosítással. S azt kérdezték: mikor tesszük már közzé a Fejér Megyei Hírlapban, hogy ez az állapot - amely időről időre megismétlődik a megnyitókon - tarthatatlan... Nos, mi a tömegben kerestük is a legilletékesebbeket, hogy megkérdezzük: miért nem orvosolható a visszatérő probléma? Ám a múzeum vezetését ezen a tárlaton nem képviselte senki... Furcsa, mert a székesfehérvári születésű, máig a megyéhez kötődő Fehér László kiállítására nem csak a régi táci, dégi, fehérvári ismerősök jöttek el. A hazai szellemi és kulturális élet országos hírű képviselői - köztük neves kortárs képzőművészek - is fontosnak tartották, hogy miatta elzarándokoljanak Fehérvárra...

A Bory-várban, a hagyományos, immár 12. Jam-Boryn délután még nem volt nagy a tülekedés. Igaz, a megnyitó még ezután következett, és a koncertek is csak este kezdődtek. A Barboncás bábelőadást azonban élénk érdeklődés kísérte, gyerekek és szüleik követték a fekete kisasszony és a talpraesett cigánylegény kalandjait. Az archaikus mese Bari Károly gyűjtéséből való, aláfestésként pedig a Csenki testvérek keservesei szólaltak meg. Ne tessék persze keserves, súlyos tragédiára gondolni, a bábos Perovics Kiss Ágnes és a zenét, effekteket szolgáltató Szvetnyik Margit mai utalásokkal bőven tarkított szórakoztató történettel nevettette meg gyakran a gyerekeket. Akik azt is megtanulhatták, mi a taps öt fokozata, láthatták, mi mindenre jó, valóságos kis szabadtéri színpaddá varázsolható a tricikli, ráadásul megcsodálhatták Kiss Etele nagyon szépen faragott, ötletes bábjait.

Fent, a 100 oszlopos udvarnál a programfelelős, Szepesi Imre, alias Zöld sürgölődött és várta a The Qualitons együttest, amely a 60-as évek soul és beat zenéjének mai megszólaltatását vállalta fel, korhű hangszerekkel és megjelenéssel. A csapat némi késéssel megérkezett, előtte azonban Kovács Andrásné, Bory Jenő unokája és Zöld hivatalosan is megnyitották a Jam-Boryt. Amíg a zenekar hangolt, addig elkészült a szokásos bólé, előkerültek a sütemények,s ez pillanatok alatt sorba állította az estefele már egyre népesebb közönséget. Közben Arany Gold Zoltán antik bakelit korongjai szóltak a tekerős gramofonról, odébb pedig az Afrobreakz dobkör próbált a késő esti fellépésre. A Vagyóczky szobában a dunaföldvári Eszképműhely Kulturális Egyesület készült a Vészkijárat című kiállítás megnyitójára. Amely amolyan audio-vizuális happening, szó-zene-fény-kép összetett ötvözete.

A vár különböző szintjein és udvarain mindeközben dj-k szolgáltatták a zenét: elf, Kanada Káosz, Zotyka tekerte a bakelitkorongokat. Később a Barabás Lőrinc Eklektric adott koncertet, a 100 oszlopos udvarban. A trombitás zenekarvezető nevét viselő csapat eklektikus városi tánczenét játszik. Végül az Afrobreakz és Tűzraktár Tűzzsonglőr Társulat produkciója uralta a várat.

A fesztiválzáró partit pedig ezúttal a Műhely kávézóban tartották.

A Bory-várban, a hagyományos, immár 12. Jam-Boryn délután még nem volt nagy a tülekedés. Igaz, a megnyitó még ezután következett, és a koncertek is csak este kezdődtek. A Barboncás bábelőadást azonban élénk érdeklődés kísérte, gyerekek és szüleik követték a fekete kisasszony és a talpraesett cigánylegény kalandjait. Az archaikus mese Bari Károly gyűjtéséből való, aláfestésként pedig a Csenki testvérek keservesei szólaltak meg. Ne tessék persze keserves, súlyos tragédiára gondolni, a bábos Perovics Kiss Ágnes és a zenét, effekteket szolgáltató Szvetnyik Margit mai utalásokkal bőven tarkított szórakoztató történettel nevettette meg gyakran a gyerekeket. Akik azt is megtanulhatták, mi a taps öt fokozata, láthatták, mi mindenre jó, valóságos kis szabadtéri színpaddá varázsolható a tricikli, ráadásul megcsodálhatták Kiss Etele nagyon szépen faragott, ötletes bábjait.

Fent, a 100 oszlopos udvarnál a programfelelős, Szepesi Imre, alias Zöld sürgölődött és várta a The Qualitons együttest, amely a 60-as évek soul és beat zenéjének mai megszólaltatását vállalta fel, korhű hangszerekkel és megjelenéssel. A csapat némi késéssel megérkezett, előtte azonban Kovács Andrásné, Bory Jenő unokája és Zöld hivatalosan is megnyitották a Jam-Boryt. Amíg a zenekar hangolt, addig elkészült a szokásos bólé, előkerültek a sütemények,s ez pillanatok alatt sorba állította az estefele már egyre népesebb közönséget. Közben Arany Gold Zoltán antik bakelit korongjai szóltak a tekerős gramofonról, odébb pedig az Afrobreakz dobkör próbált a késő esti fellépésre. A Vagyóczky szobában a dunaföldvári Eszképműhely Kulturális Egyesület készült a Vészkijárat című kiállítás megnyitójára. Amely amolyan audio-vizuális happening, szó-zene-fény-kép összetett ötvözete.

A vár különböző szintjein és udvarain mindeközben dj-k szolgáltatták a zenét: elf, Kanada Káosz, Zotyka tekerte a bakelitkorongokat. Később a Barabás Lőrinc Eklektric adott koncertet, a 100 oszlopos udvarban. A trombitás zenekarvezető nevét viselő csapat eklektikus városi tánczenét játszik. Végül az Afrobreakz és Tűzraktár Tűzzsonglőr Társulat produkciója uralta a várat.

A fesztiválzáró partit pedig ezúttal a Műhely kávézóban tartották.

A Bory-várban, a hagyományos, immár 12. Jam-Boryn délután még nem volt nagy a tülekedés. Igaz, a megnyitó még ezután következett, és a koncertek is csak este kezdődtek. A Barboncás bábelőadást azonban élénk érdeklődés kísérte, gyerekek és szüleik követték a fekete kisasszony és a talpraesett cigánylegény kalandjait. Az archaikus mese Bari Károly gyűjtéséből való, aláfestésként pedig a Csenki testvérek keservesei szólaltak meg. Ne tessék persze keserves, súlyos tragédiára gondolni, a bábos Perovics Kiss Ágnes és a zenét, effekteket szolgáltató Szvetnyik Margit mai utalásokkal bőven tarkított szórakoztató történettel nevettette meg gyakran a gyerekeket. Akik azt is megtanulhatták, mi a taps öt fokozata, láthatták, mi mindenre jó, valóságos kis szabadtéri színpaddá varázsolható a tricikli, ráadásul megcsodálhatták Kiss Etele nagyon szépen faragott, ötletes bábjait.

Fent, a 100 oszlopos udvarnál a programfelelős, Szepesi Imre, alias Zöld sürgölődött és várta a The Qualitons együttest, amely a 60-as évek soul és beat zenéjének mai megszólaltatását vállalta fel, korhű hangszerekkel és megjelenéssel. A csapat némi késéssel megérkezett, előtte azonban Kovács Andrásné, Bory Jenő unokája és Zöld hivatalosan is megnyitották a Jam-Boryt. Amíg a zenekar hangolt, addig elkészült a szokásos bólé, előkerültek a sütemények,s ez pillanatok alatt sorba állította az estefele már egyre népesebb közönséget. Közben Arany Gold Zoltán antik bakelit korongjai szóltak a tekerős gramofonról, odébb pedig az Afrobreakz dobkör próbált a késő esti fellépésre. A Vagyóczky szobában a dunaföldvári Eszképműhely Kulturális Egyesület készült a Vészkijárat című kiállítás megnyitójára. Amely amolyan audio-vizuális happening, szó-zene-fény-kép összetett ötvözete.

A vár különböző szintjein és udvarain mindeközben dj-k szolgáltatták a zenét: elf, Kanada Káosz, Zotyka tekerte a bakelitkorongokat. Később a Barabás Lőrinc Eklektric adott koncertet, a 100 oszlopos udvarban. A trombitás zenekarvezető nevét viselő csapat eklektikus városi tánczenét játszik. Végül az Afrobreakz és Tűzraktár Tűzzsonglőr Társulat produkciója uralta a várat.

A fesztiválzáró partit pedig ezúttal a Műhely kávézóban tartották.

Fent, a 100 oszlopos udvarnál a programfelelős, Szepesi Imre, alias Zöld sürgölődött és várta a The Qualitons együttest, amely a 60-as évek soul és beat zenéjének mai megszólaltatását vállalta fel, korhű hangszerekkel és megjelenéssel. A csapat némi késéssel megérkezett, előtte azonban Kovács Andrásné, Bory Jenő unokája és Zöld hivatalosan is megnyitották a Jam-Boryt. Amíg a zenekar hangolt, addig elkészült a szokásos bólé, előkerültek a sütemények,s ez pillanatok alatt sorba állította az estefele már egyre népesebb közönséget. Közben Arany Gold Zoltán antik bakelit korongjai szóltak a tekerős gramofonról, odébb pedig az Afrobreakz dobkör próbált a késő esti fellépésre. A Vagyóczky szobában a dunaföldvári Eszképműhely Kulturális Egyesület készült a Vészkijárat című kiállítás megnyitójára. Amely amolyan audio-vizuális happening, szó-zene-fény-kép összetett ötvözete.

A vár különböző szintjein és udvarain mindeközben dj-k szolgáltatták a zenét: elf, Kanada Káosz, Zotyka tekerte a bakelitkorongokat. Később a Barabás Lőrinc Eklektric adott koncertet, a 100 oszlopos udvarban. A trombitás zenekarvezető nevét viselő csapat eklektikus városi tánczenét játszik. Végül az Afrobreakz és Tűzraktár Tűzzsonglőr Társulat produkciója uralta a várat.

A fesztiválzáró partit pedig ezúttal a Műhely kávézóban tartották.

Fent, a 100 oszlopos udvarnál a programfelelős, Szepesi Imre, alias Zöld sürgölődött és várta a The Qualitons együttest, amely a 60-as évek soul és beat zenéjének mai megszólaltatását vállalta fel, korhű hangszerekkel és megjelenéssel. A csapat némi késéssel megérkezett, előtte azonban Kovács Andrásné, Bory Jenő unokája és Zöld hivatalosan is megnyitották a Jam-Boryt. Amíg a zenekar hangolt, addig elkészült a szokásos bólé, előkerültek a sütemények,s ez pillanatok alatt sorba állította az estefele már egyre népesebb közönséget. Közben Arany Gold Zoltán antik bakelit korongjai szóltak a tekerős gramofonról, odébb pedig az Afrobreakz dobkör próbált a késő esti fellépésre. A Vagyóczky szobában a dunaföldvári Eszképműhely Kulturális Egyesület készült a Vészkijárat című kiállítás megnyitójára. Amely amolyan audio-vizuális happening, szó-zene-fény-kép összetett ötvözete.

A vár különböző szintjein és udvarain mindeközben dj-k szolgáltatták a zenét: elf, Kanada Káosz, Zotyka tekerte a bakelitkorongokat. Később a Barabás Lőrinc Eklektric adott koncertet, a 100 oszlopos udvarban. A trombitás zenekarvezető nevét viselő csapat eklektikus városi tánczenét játszik. Végül az Afrobreakz és Tűzraktár Tűzzsonglőr Társulat produkciója uralta a várat.

A fesztiválzáró partit pedig ezúttal a Műhely kávézóban tartották.

A vár különböző szintjein és udvarain mindeközben dj-k szolgáltatták a zenét: elf, Kanada Káosz, Zotyka tekerte a bakelitkorongokat. Később a Barabás Lőrinc Eklektric adott koncertet, a 100 oszlopos udvarban. A trombitás zenekarvezető nevét viselő csapat eklektikus városi tánczenét játszik. Végül az Afrobreakz és Tűzraktár Tűzzsonglőr Társulat produkciója uralta a várat.

A fesztiválzáró partit pedig ezúttal a Műhely kávézóban tartották.

A vár különböző szintjein és udvarain mindeközben dj-k szolgáltatták a zenét: elf, Kanada Káosz, Zotyka tekerte a bakelitkorongokat. Később a Barabás Lőrinc Eklektric adott koncertet, a 100 oszlopos udvarban. A trombitás zenekarvezető nevét viselő csapat eklektikus városi tánczenét játszik. Végül az Afrobreakz és Tűzraktár Tűzzsonglőr Társulat produkciója uralta a várat.

A fesztiválzáró partit pedig ezúttal a Műhely kávézóban tartották.

A fesztiválzáró partit pedig ezúttal a Műhely kávézóban tartották.

A fesztiválzáró partit pedig ezúttal a Műhely kávézóban tartották.