Egy roncs éktelenkedik a Bartók téren

Egy roncs éktelenkedik a Bartók téren: egy olyan mobilszobor roncsa, amit művészettörténeti jelentősége miatt fontos volna rekonstruálni. A szobrot ugyanis szétlopták ... A színesre festett, mozgó, csilingelő, vizet köpő, világító, mosolyt fakasztó, felszabadult játékosságot sugárzó munkát Haraszty István alkotását 1993-ben avatták. A szobrot Deák Dénes műgyűjtő adományozta a városnak.

Tavaly novemberben a Városi Képtár Deák Gyűjtemény, fennállásának 25. évfordulója alkalmából felújította a gyűjteményt bemutató tárlatot, és megemlékezett Deák Dénes halálának 20. évfordulójáról:

- A város sokat kapott Deáktól: nem csak a milliárdos értékű gyűjteményt, hanem Haraszty István szobrát is - mondja erről Szűcs Erzsébet, a városi képtár igazgatója. Mivel egy fiatal egyetemista, Zákányi Péter már középiskolás kora óra foglalkozik a Deák-hagyatékkal, most pedig a Haraszty-mobil keletkezésének kutatása felé fordult, kézenfekvőnek látszott, hogy a mobilszobrot bemutató időszaki tárlat kurátora legyen.

Szűcs Erzsébet és Zákányi Péter a ronccsá lett Haraszty-műnél

Nos, Zákányi Péter összegyűjtötte, bemutatta a szoborral kapcsolatos dokumentumokat de nem bízta a véletlenre, hogy a segélykiáltást meg is hallják. Januárban levelet írt Cser-Palkovics Andrásnak tekintve, hogy a mindenkori fehérvári polgármester egyúttal a Deák alapítvány kuratóriumi elnöke , kérve, hogy segítsen. A polgármester márciusban fogadta az ifjú művészettörténész-hallgatót, áprilisban pedig a közgyűlés elé került egy csomag a fehérvári szobrokkal kapcsolatban. Haraszty-mobiljáról a közgyűlés úgy határozott: helyre akarja állítani. A városgondnokságot kérte fel, dolgozza ki a rekonstrukció tervét, vizsgálja meg, mennyibe kerülne, és azt is: esetleg hová lehetne a szobrot áthelyezni.

Zákányi Pétert arról kérdeztük: mi vezérli? Hiszen 1993-ban, a mű avatásakor másfél éves volt. Ami neki történelem, az idősebbeknek a közelmúlt: tanúi voltunk annak a felszabadult korszaknak, amikor a szobor a szemünk láttára született meg: a téren építette fel az alkotó.

- A Deák-kút vitathatatlanul a magyar művészettörténet része - mondja erről. Jelzi ezt az is, hogy a Magyar művészet a 20. százaban című egyetemi tankönyv is megemlékezik róla, de mint a kinematikus szobrászat egyik emblematikus, köztéri képviselője hazánkban, egy korszak lenyomata is, a rendszerváltás idején emelt szobrok egyik fontos példája. A rendszerváltás időszaka most válik a vizsgálatok tárgyává. Úgy gondolom, hogy a művészettörténeti kutatás eredményei nélkül a szobor rekonstrukciójának tervezése lehetetlen. (Itt nem felújításról van szó, mert a mű egyes elemei eltűntek.)

Zákányi Péter azt mondja, Deák a leendő szoborhoz a kezdetektől két funkciót társított: úgy üssön el a környezetétől, hogy közben paradox módon tiszteletben is tartja a hely szellemét. A barokkos belvárosban legyen ez ellensúly. Emellett a szobor váljék találkahellyé is. Deák azért is tette közkinccsé gyűjteményét, mert hitt a művészet társadalomjobbító szerepében. Ez a szobor-ajándék is ezt célozta: a köztér és a társadalmi tér alakításának szándékát. Ellenszenves számomra a meglévő szobrokkal szembeni állandó udvariasság nyilatkozta Deák. Vagyis nem volt ínyére a propagandisztikus, a megemlékezések színteréül szolgáló emlékműszobrászat. Ezért esett a választása Haraszty szellemes alkotására...

Nos, most elindul valami. Zákányi Pétertől tudjuk, a műszaki egyetem egyik hallgatóját vonzza a feladat, hogy elkészítse a rekonstrukcióhoz a rajzokat. Fiatalok dolgoznak azon, hogy az értéket, amit elődeik hagytak veszendőbe menni, meg lehessen menteni. A feladat nagy, és a várostól is áldozatokat követel, hiszen megalapozott terv és megfelelő költségvetés nélkül a rekonstrukcióba belevágni nem is szabad.