Patakzó szerelem - Sós Ágnes sikeres dokumentumfilmje

A Szabadművelődés Házában láthatták a nézők a filmet, és az est vendége volt a rendező, Sós Ágnes. Mint mondta, 3 évig forgatta a filmet, amelynek hősei, szereplői idős emberek, akik őszintén beszéltek a kamera előtt szerelmi, nemi életükről. Az érzelmes-ironikus, időnként meglepően szabadszájú alkotás bemutatja a 80 év feletti, javíthatatlan romantikus Ferit, igazi főszereplői azonban az asszonyok, akik nyíltan, és helyenként mulatságosan önironikusan beszélnek intim életükről, régóta őrzött titkaikról, álmaikról. Sós Ágnes számos számos sikeres dokumentumfilmet készített, a Szerelempatak is több díjjal büszkélkedhet már. A szép képek Lovasi Zoltán operatőrt, a hangulatos muzsika Másik János zeneszerzőt dicséri.

Az idős emberek szexuális szokásairól, nemi életéről beszélni még mindig szinte tabunak számít. Sós Ágnes rendező Szerelempatak című filmje azonban bátran belevág a közepébe, no nem in medias res, hanem szépen építkezve, és jutva el az asszonyok felszabadult hengergőzéséig. A 70 perces filmet nemrégiben a 19. fehérvári Páholyszemlén is bemutatták, méghozzá számottevő érdeklődés kíséretében, ami nyilván a pikáns témának is köszönhető, de talán annak is, hogy a rendező igencsak jó nevet szerzett magának a szakmában.

Nyolcvan körüli, azon túli emberek vallanak meglepő nyíltsággal és huncutsággal a szexről, egykori kellemes vagy éppen kevésbé boldog élményeikről, és időnként még ma is kísértő vágyaikról. Kimondják, nevén nevezik a dolgokat, a fehérvári vetítés vendége, Sós Ágnes el is mondta, hogy majdnem leesett néha a kamera az öléből, olyanokat mondtak neki, amelyek közül nem is minden került bele a filmbe. Rájövünk persze, hogy amit látunk, az nem csupán pikáns mulattatás noha gyakran nevet fel egyként a közönség , hanem az életről, a megélt és elszalasztott lehetőségekről, a boldogságról és annak hiányáról, és számomra kicsit a halálról is szóló film.

Sós Ágnes, a film rendezője Fotó: Molnár Artúr

A helyszín egy meseszerű erdélyi falucska, noha az is kiderült, hogy nem egy helyszínen forgattak, hanem több településen, Erdélyben például Csíkszentdomokoson és Csíkszenttamásban, de magyarországi szereplő, itt felvett jelenet is van. S habár férfiak is mesélnek, vallanak , egyikük például azt állítja: A férfi ott legyen, ahol kell. A tetején. Máma mi van? A férfi lefekszik, a nő rákucorodik, s löködi, mint vak a hajnalt. az igazán érdekes történetek az asszonyoké. Akiknek azt mondták, hogy amikor a nászéjszakán a lányt megkezdik, olyan, mintha nyúznák. Menekültek is az ágyra mászó uruk elől. Van, aki úgy leélt egy életet, hogy nem tudta, mi az a gyönyör, aztán, amikor egyedül maradt, talán 67 éves korában fürdés közben hirtelen megtapasztalta, milyen is az. A tapasztalt asszony a disznózsírt ajánlotta a többieknek, csak rá kell kennie az ujjra..., aztán férfi nélkül is akkorát lehet élvezni, mint a hájder ménykű. Erre replikázik a másik öregasszony, hogy férfi nélkül, szárazon annyit sem ér, mint a ganyérakás.

A nagy kérdés persze az, hogy miként sikerült elérni a rendezőnek, hogy ennyire megnyíljanak ezek az emberek. Sós Ágnes szerint egyszerű : szeretettel, kíváncsisággal, nyíltan kell hozzájuk fordulni, éreztetve velük, hogy nem élnek vissza a bizalmukkal. Körülbelül 50 órányi anyagot forgatott a stáb, ebből vágták össze a Szerelempatak 70 percét. Óriási izgalommal várták persze, hogy mi lesz a visszhang. A szereplőknek levetítették a kész filmet, s amikor a rendező látta, hogy az asszonyok válla rázkódik a nevetéstől, némileg megnyugodhatott. Azért nem teljesen, mert a produkció szinte azonnal felrepült az internetre. Vajon hogyan reagál majd a környezet? Nos, eddig nem volt baj.

Nagyon szépen fényképezett (Sós Ágnes, Lovasi Zoltán és Petróczy András munkája), illik a meseszerű dramaturgiához, itt-ott azonban zavart a szereplők érezhető helyzetbe hozása . Mindezzel együtt a Szerelempatak egy európai népi sorsról, a nemiségről, annak kultúrájáról szóló érzéki, szórakoztató dokumentumfilm.