Találkozás: őszinte érzések, végtelen jóság és tisztaság

Az erdélyi, gerendkeresztúri látogatást Fischer József hantosi polgármester és felesége Koncz Katalin kezdeményezte a családi kapcsolatok révén. A hantosi népdalkör és néptánccsoport tagjainak régi vágya teljesült ezzel. A Koncz és a Lukácsi család származik erről a településről, az elöljáró apósa ott született, kétéves volt, amikor áttelepültek Magyarországra.

Gerendkeresztúr mintegy 600 lelkes kis falu Torda és Marosludas között, az ott lakók közül vagy kétszázan magyar ajkúak. A keresztúriak hihetetlen szeretettel fogadták testvéreiket, a programokat és a vendéglátást Rátoni Csaba református tiszteletes szervezte. Az elhatározás szerint jövőre ők jönnek majd magyar földre, formálódik a testvértelepülési kapcsolat.

Leírni a leírhatatlant - így említette a megható, felemelő, felejthetetlen erdélyi napokat József és Katalin lánya, Fischer Szandra. Köszönik a rengeteg élményt, a sok mosolyt, a kedves szavakat - fogalmazta meg beszámolójában az ifjú hölgy.

Tucatnyian a Hantosi Népdalkörből (balról jobbra): Konczné Marika, Lukácsné Erzsi, Horváthné Klári, Patakiné Kati, Kertész Julianna, Kertészné Szilvi, Koncz Ferenc, Kertész Mihály, Koncz István, Csegöldi Károly, Lukácsi Sándor és Bolye Ferenc (Fotó: V. Varga József)

A gerendkeresztúriak, hadréviek és aranyosgerendiek vendégszeretete nem ismert határokat, a hantosi népdalkör és néptánccsoport tagjai szívből, lélekből fakadó produkciókkal köszönték meg odaadásukat. A harmonika- és a nótaszó könnyeket csalt a szemekbe, a kosaras bál hajnalig is eltartott, az ízletes töltött káposzta és a foszlós házi kenyér azóta is beszédtéma itthon.

A hantosi vizitálók istentiszteleten vettek részt, megkoszorúzták a templom melletti emlékművet, kirándultak a tordai sóbányába, elámultak a Tordai-hasadék fantasztikus látványán, a bátrabbak hegyet is másztak.

Erdélyi barátaik, testvéreik megmutatták, mit jelent az odaadás, az összetartás, a szeretet, az önzetlenség. A hantosiak őszinte érzésekre, végtelen jóságra és tisztaságra leltek a dombok között meghúzódó kicsiny falu lakói között.

A nagy találkozásról a gerendkeresztúri idős Csegöldi Miklós nyugdíjas tanító is megemlékezett. A szikra lángra lobbant, és perzselt három napon keresztül - írta a többi között. „Hétfő reggel, a magyarországi vendégek hazatérése előtt, még egyszer összegyűltünk egy közös imára. Az örömkönnyek között ott fénylett minden szemben a viszontlátás sugara” - zárta sorait.