Jegyzet - Egy bolsevik kötet

A szovjet-orosz, bolsevik író könyve 1922-ben látott napvilágot, és nagy hatást gyakorolt az értelmiségre, nem csak a Szovjetunióban, de annak hátárain túl is. Illyés Gyula – Katona Fedor néven megjelent – első magyar fordítását annak idején azért méltatta, mert a főhős, a politikai rendőrség, a rettegett Cseka korifeusa a könyv végén őszinte meggyőződéssel volt képes feláldozni életét az eszméért, ami, ugyebár -, egyenlő volt a párttal...

Mások számára pedig éppen ez a könyv mutatta be először a koncepciós perek mechanizmusát. Azt a mechanizmust, amely mindenütt végigkísérte a kommunista országok történetét, Rajk Lászlótól a jelenlegi Észak-Koreáig.

Illyés szerint a szerző nem túl jó író, aki emberábrázolásban is gyenge. Én azonban, aki karácsony előtt – a lázas kapkodást felejtendő – szakítottam rá időt, másként találtam. A könyv kulcsfigurája Jelena Valc, egy valaha szebb napokat megért balerina, akinek szépsége nem hagy hidegen egyetlen férfit sem. Így Zugyin elvtársat, a Cseka magas beosztású vezetőjét sem. Az író igen érzékletesen ábrázolja a Zugyin vesztét okozó hölgy szépségét.

Miután pedig nem egyszer éppen az ő szemszögéből, mintegy az ő bőrébe bújva, s iránta így rokonszenvet ébresztve meséli el a történetet, a könyv mentes marad a sematizmustól, ami a szocialista realizmus későbbi iparosait jellemezte. De nem csak a Valc alakja, hanem Zugyin felesége is emléketes maradt számomra. Ő mondja azt, hogy a cárizmus idején azért kényelmesebb volt az élet. A legkisebb üzletben is lehetett vajat kapni...