A juhásznak jól van dolga

Nem véletlenül idézték az ismert dalt: hiszen az egész napot a pásztorkodás történetének,  hagyományainak  szentelték a kézművesek, akik süteménnyel - kvircedlivel és macskapraclival - várták a közönséget.

A Kézművesek Háza udvarán már reggeltől főtt a birkapaprikás, amelynek illatára összefutott a szánkban a nyál. Amíg a birka a bográcsban főtt, Juhász Imre juhász megmutatta, miként kell a bőrét kikészíteni. Juhász Imre ugyanis - a név kötelez - évtizedekig volt juhász, mindent tud erről a mesterségről. Ma már ugyan kényszerűségből egy gyárban dolgozik, de hobbiból továbbviszi a bőrös hagyományokat. A juhász ugyanis – ha ad magára – maga készíti a bekecsét, subáját.

Juhász Imre megmutatta, miként is néz ki az a birkabőr, amit még pénteken választott le igen szakszerűen a tulajdonosáról (arról a birkáról, amelynek húsa a bográcsban főtt), és természetesen megosztotta  ismereteit a hallgatósággal arról is, miként kell aztán  a bőrrel bánni, hogy abból csinos bekecs legyen. Timsó és konyhasó keverékével kell gondosan bedörzsölni, azután tavasszal, amikor könnyebben szárad a bőr, jól átmosni.  De azt is megmutatta, hogy ezek után miként kell kemény kézimunkával, egyszerű szerszámokkal a bőrt homogénné, puhává "varázsolni". Ki-ki meg is próbálkozhatott a szerszámok használatával, aminek eredményeként a vállalkozó kedvű férfiakról a mínuszok ellenére is lekerült  a télikabát. Juhász Imre ma is kézzel varrja meg a bőrt, gyönyörű, hagyományos bőrmunkák kerülnek ki a keze alól.

(Fotó: Fási László)

Aztán az udvari bemutató után, odabent, a Kézművesek Házában meghallgathattuk Kunkovács László fotóművész, néprajzkutató előadását. Kunkovács mindent tud a pásztorokról: évtizedeken át fotózta őket itthon és Ázsiában is. A hazai pásztorok legjelesebb képviselői a közösség megbecsült tagjai voltak: tartásuk volt, és egészen más életformában éltek, mint a földművesek. Sokan közülük nem csak az állatokhoz értettek, hanem a a faragáshoz, a tánchoz, no és még remekül énekeltek is. Láttuk, csodáltuk őket Kunkovács fotóin: tiszta arcú embereket mutatott nekünk, akik szimbiózisban éltek a természettel, büszkén viselték jellegzetes kalapjaikat, cifra szűrjüket. No és persze, Kunkovács előadásában egymást érték a büszke pásztorokról szóló anekdoták is.

A pásztorkodás hagyományait persze, szerencsére, ma is van, aki továbbvigye: a családi nap vendége volt egy fiatalember, Szűcs Gergely pásztorművész, aki gyűjti, őrzi, műveli a pásztorkodás hagyományait, maga is farag, különféle hangszereken játszik. A fiatalember Borsod megyéből ékezett Fehérvárra, és ahogy mondta, Juhász Imrét az egyik mesterének tekinti. Ne temessük hát ezt a kihalóban lévő mesterséget: a fiatalokban is van kedv, szándék, hogy folytatói legyenek.