A múzeum, ami hetedhét határon túl is ismertté válik

Nagy Veronikát valószínűleg nem csak a gyerekek irigylik a munkájáért, hanem a hozzám hasonló, gyermeklelkű  felnőttek is. Hiszen ki ne szeretne fantasztikus szépségű, régi játékok között dolgozni? Nagy Veronika maga is úgy érzi,  örömteli feladat az övé, hiszen -  bár rengeteg  tennivalója akad - számára ez nem "csak" munka, szenvedély is.

A  Hetedhét Játékmúzeum a  városi képtár  fiókintézményeként működik majd a  Hiemer-ház boltíves falai között.  Munkatársai, Nagy Veronika muzeológus és Bernáth Éva múzeumpedagógus együtt felelnek majd azért, hogy ez  a különleges játéktár minden korosztályt elvarázsoljon. Az intézmény két hagyaték egyesítéséből született meg: Moskovszky Éva babaológus  játékgyűjteményéből és a  nagyszerű grafikusművész,  Réber László jellegzetes  rajzaiból.

Veronikát arról faggattam: miként választotta szakterületének a játéktörténetet? 
- Néprajz szakon végeztem, és a kislányommal már várandós voltam,  amikor Illyés Endréné restaurátor, a  Fehérvári Babaház kialakítója bemutatott Éva néninek. Már akkor szóba került: jó  volna, ha a gyűjteménynek hosszú távon volna  gazdája... Éva nénivel megtaláltuk a közös hangot, és magával ragadott ez a világ. Nem is a babák látványa, inkább azok a kultúrtörténeti adalékok, amelyek hozzájuk fűződnek. Izgalmas kihívás  a tárgyak és históriájuk tudományos feldolgozása.

Veronika azt szeretné, ha ez nem "csak" egy állandó kiállítás lenne, hanem igazi múzeum. Azt mondja: igen fontos a látvány, ám az intézmény az ismeretterjesztés színtere is, hiszen a játékok különféle korokról vallanak, kultúrtörténeti kalandozásra csábítanak.  A tárgyak bemutatását  szórakoztató módon képzelik, ezt szolgálják  a tervezett  múzeumpedagógiai foglalkozások. De  a múzeum a kutatást is céljának tekinti:  afféle játéktörténeti szakmai bázissá válhat.

A   babaszobák berendezéseit Moskovszky Éva édesanyja, Auer Erzsébet kezdte el gyűjteni: anya és lánya együtt alakították ki apránként az enteriőröket. Most, hogy a  Moskovszky-gyűjtemény tágasabb  helyre került, korszerűbb tárlókat alakítottak ki,  felújították a babaszobákat, ám az enteriőröket ismét  úgy rendezték, ahogyan a gyűjtők összeállították.
A babaszobák a szerepjáték színterei: ezt erősíti a kiállítás - mondja Veronika -  ezért nem törekedtek arra, hogy  kronológiai sorrendben vonultassák fel a tárgyakat.  Ám az új helyen már több játék fogadja a látogatót. Éva néni halála után bekerültek a gyűjteménybe azok a kedves kincsei is, amelyekkel a lakásában körülvette magát. Ezek közé tartozik egy csodálatos enteriőr is, amelynek fő éke egy apró, sakktábla-interziával borított tabernákulum az 1780-as évekből. De végre kiállíthatják azokat a darabokat is, amelyek eddig a raktárban várakoztak. Szépen restaurált táblás játékokat, és a diavetítő elődjeit is. (Ezek voltak Éva néni fiú unokáinak kedvencei.) Hatalmas terepasztal is van már: ezen futnak a gyönyörű mozdonyok  fiúk és apukák örömére...  A tárlat  interaktívabbá is vált. Sok tárló alatt kihúzható fiókot találunk, amelyben megérinthető műtárgymásolatok vannak.

A múzeumpedagógiai foglalkozásoknak külön teret alakítottak ki, az emeleten pedig  a csodálatos Réber-rajzok között  egy meghitt sarokban mesét is lehet olvasni... A Réber-kiállítás kialakítása Gärtner Petra nevéhez fűződik. Az eredeti elképzelés megvalósítására most nem került elég pénz, de a múzeum azt reméli, arra, hogy   további pályázatok révén  lesz még mód...

A babák névnapját is megünneplik

Nagy Veronika mindent tud a babák eredetéről, jellegzetes típusairól, arról, melyik  játékgyártóhoz köthetők, és  a legendákról is,  melyek hozzájuk fűződnek. A múzeum programjai talán alkalmat adnak arra is, hogy ezeket a históriákat a közönség is megismerje... Ebben  a múzeumban a  babáknak  nevük is van! A múzeológus azt tervezi, hogy a babák  - Szilvia, Angelika  és a többiek - névnapjáról a tárlókra tűzött kis kártyákkal is megemlékeznek.