Ők is csak statisztálnak

Változott aztán a címe is: előbb Farkasbőrben munkacímmel forgott, aztán lett belőle az Így ahogy vagytok. Menet közben átírták kicsit Kertész Ákos forgatókönyvét, amelyet így már három szerző jegyez: Kertész, Makk és Bereményi Géza. Imponáló névsor, az pedig igencsak ígéretes, hogy a rendező politikai thrillerként jelölte meg alkotása műfaját. Nem könnyű vállalkozás, de hátha. Ám az alkotógárádának teljesíthetetlen feladatnak bizonyult feszes thrillerré formálni az arra alkalmatlan alapanyagot. Sőt, melodrámaként sem funkcionál igazán, annak ellenére, hogy a 95 perces filmidő durván felétől úgy, ahogy van, inkább azzá válik a sztori. Amely arról szólna, hogy valamelyik vidéki magyar városban a kicsit mélabús, melankolikus, jószándékú vadonatúj polgármester, Bencze Gábor megpróbál rendet tenni, felszámolni a helyi kiskirályok üzelmeit. Gáborunk hozzá még expilóta is, a katonai repülés világbajnoka, aki együtt él, alszik otthonában egy soha el nem készülő repülőgéppel. Aztán titkozatos körülmények között felbukkan egy ukrán nő, bizonyos Szandra, aki persze a kiskirályok hálójába kerül, de Gábor belé szeret. Csakhogy neki is van takargatnivalója, piszkos kis folt a múltjában...

De ne lőjük le a poént, thrillerről van szó, izguljanak csak a nézők. Én a magam részéről egyébként azért szorítottam, hogy az idő múltával látok-e vajon egy jól megcsinált, hihető, élettel teli jelenetet. Alig akadt ilyen. Nagy tisztelője vagyok Makk Károlynak, mégis, ilyen slendrián megoldásokat, rossz színészvezetést régen láttam. A történet szálai szinte kibogozhatatlanok, nehéz rájönni, ki, mit, miért csinál éppen. Lehet, hogy Makk azt hitte, elég egy kacsintás , egy utalás, egy karakter kidolgozatlan felvázolása, és már mindenki tudja, miről van szó, de ez édeskevés. Jónevű színészek tűnnek fel és tűnnek el a filmben, ők is olyanok, mintha csak statisztálnának a papírízű történetben. Igaz, súlyos betegsége után tért vissza, de talán nem is láttam még ilyen tétovának, hiteltelennek Törőcsik Marit a maffiózó ügyvédnő szerepében.  Cserhalmi Györgynek (Gábor) és Nagy Kálózy-Eszternek (Szandra), illetve az utóbbi öccsét játszó Trill Zsoltnak akad egy-két (nem jó) jobb pillanata, és megemlíthető még  a korrupt pártvezéreket alakító Jordán Tamás, illetve Mácsai Pál. Ennyi, így, ahogy vannak.

Változott aztán a címe is: előbb Farkasbőrben munkacímmel forgott, aztán lett belőle az Így ahogy vagytok. Menet közben átírták kicsit Kertész Ákos forgatókönyvét, amelyet így már három szerző jegyez: Kertész, Makk és Bereményi Géza. Imponáló névsor, az pedig igencsak ígéretes, hogy a rendező politikai thrillerként jelölte meg alkotása műfaját. Nem könnyű vállalkozás, de hátha. Ám az alkotógárádának teljesíthetetlen feladatnak bizonyult feszes thrillerré formálni az arra alkalmatlan alapanyagot. Sőt, melodrámaként sem funkcionál igazán, annak ellenére, hogy a 95 perces filmidő durván felétől úgy, ahogy van, inkább azzá válik a sztori. Amely arról szólna, hogy valamelyik vidéki magyar városban a kicsit mélabús, melankolikus, jószándékú vadonatúj polgármester, Bencze Gábor megpróbál rendet tenni, felszámolni a helyi kiskirályok üzelmeit. Gáborunk hozzá még expilóta is, a katonai repülés világbajnoka, aki együtt él, alszik otthonában egy soha el nem készülő repülőgéppel. Aztán titkozatos körülmények között felbukkan egy ukrán nő, bizonyos Szandra, aki persze a kiskirályok hálójába kerül, de Gábor belé szeret. Csakhogy neki is van takargatnivalója, piszkos kis folt a múltjában...

De ne lőjük le a poént, thrillerről van szó, izguljanak csak a nézők. Én a magam részéről egyébként azért szorítottam, hogy az idő múltával látok-e vajon egy jól megcsinált, hihető, élettel teli jelenetet. Alig akadt ilyen. Nagy tisztelője vagyok Makk Károlynak, mégis, ilyen slendrián megoldásokat, rossz színészvezetést régen láttam. A történet szálai szinte kibogozhatatlanok, nehéz rájönni, ki, mit, miért csinál éppen. Lehet, hogy Makk azt hitte, elég egy kacsintás , egy utalás, egy karakter kidolgozatlan felvázolása, és már mindenki tudja, miről van szó, de ez édeskevés. Jónevű színészek tűnnek fel és tűnnek el a filmben, ők is olyanok, mintha csak statisztálnának a papírízű történetben. Igaz, súlyos betegsége után tért vissza, de talán nem is láttam még ilyen tétovának, hiteltelennek Törőcsik Marit a maffiózó ügyvédnő szerepében.  Cserhalmi Györgynek (Gábor) és Nagy Kálózy-Eszternek (Szandra), illetve az utóbbi öccsét játszó Trill Zsoltnak akad egy-két (nem jó) jobb pillanata, és megemlíthető még  a korrupt pártvezéreket alakító Jordán Tamás, illetve Mácsai Pál. Ennyi, így, ahogy vannak.

De ne lőjük le a poént, thrillerről van szó, izguljanak csak a nézők. Én a magam részéről egyébként azért szorítottam, hogy az idő múltával látok-e vajon egy jól megcsinált, hihető, élettel teli jelenetet. Alig akadt ilyen. Nagy tisztelője vagyok Makk Károlynak, mégis, ilyen slendrián megoldásokat, rossz színészvezetést régen láttam. A történet szálai szinte kibogozhatatlanok, nehéz rájönni, ki, mit, miért csinál éppen. Lehet, hogy Makk azt hitte, elég egy kacsintás , egy utalás, egy karakter kidolgozatlan felvázolása, és már mindenki tudja, miről van szó, de ez édeskevés. Jónevű színészek tűnnek fel és tűnnek el a filmben, ők is olyanok, mintha csak statisztálnának a papírízű történetben. Igaz, súlyos betegsége után tért vissza, de talán nem is láttam még ilyen tétovának, hiteltelennek Törőcsik Marit a maffiózó ügyvédnő szerepében.  Cserhalmi Györgynek (Gábor) és Nagy Kálózy-Eszternek (Szandra), illetve az utóbbi öccsét játszó Trill Zsoltnak akad egy-két (nem jó) jobb pillanata, és megemlíthető még  a korrupt pártvezéreket alakító Jordán Tamás, illetve Mácsai Pál. Ennyi, így, ahogy vannak.

De ne lőjük le a poént, thrillerről van szó, izguljanak csak a nézők. Én a magam részéről egyébként azért szorítottam, hogy az idő múltával látok-e vajon egy jól megcsinált, hihető, élettel teli jelenetet. Alig akadt ilyen. Nagy tisztelője vagyok Makk Károlynak, mégis, ilyen slendrián megoldásokat, rossz színészvezetést régen láttam. A történet szálai szinte kibogozhatatlanok, nehéz rájönni, ki, mit, miért csinál éppen. Lehet, hogy Makk azt hitte, elég egy kacsintás , egy utalás, egy karakter kidolgozatlan felvázolása, és már mindenki tudja, miről van szó, de ez édeskevés. Jónevű színészek tűnnek fel és tűnnek el a filmben, ők is olyanok, mintha csak statisztálnának a papírízű történetben. Igaz, súlyos betegsége után tért vissza, de talán nem is láttam még ilyen tétovának, hiteltelennek Törőcsik Marit a maffiózó ügyvédnő szerepében.  Cserhalmi Györgynek (Gábor) és Nagy Kálózy-Eszternek (Szandra), illetve az utóbbi öccsét játszó Trill Zsoltnak akad egy-két (nem jó) jobb pillanata, és megemlíthető még  a korrupt pártvezéreket alakító Jordán Tamás, illetve Mácsai Pál. Ennyi, így, ahogy vannak.