Csángó házban csángó élet

A csángók hagyományos házainak ceruzarajzait állította ki László P. Sándor, amelyeknek ederedetijeit még láthatjuk, ha elutazunk Csángóföldre. Csodálatosak és lélegzetelállítóan hangulatosak, egy másutt már elsüllyedt világ zárványként megmaradt tanúi, a múlt emlékei. Önzőn és reménykedve mondjuk, hogy bárcsak megmaradnának! De tudnunk kell, a szegénység és az elnyomottság révén állt meg az idő ama vidéken, ahol Európa e kicsiny, öntudatos népe megőrizte a nyelvújítás előtti magyar nyelvet, tíz-húsz éve még a folyóban mostak az asszonyok, szőtték csodaszőtteseiket, s nem volt villanyuk.

A hivatalos állásfoglalás szerint a csángók elcsángált székelyek, akik Mária Terézia erőszakos katonai sorozása idején Moldvába menekültek, az 1764-es székely népirtás után. Csakhogy Bukovinában már a honfoglalás óta éltek magyarok, s csángók laknak még a Gyimesekben és a Brassó közeli hétfalusi részen. Az Erdély-járó Móser Zoltán író-fotográfus személyes élményeiről és kötődéseiről szólt a hallgatóságnak, nem múló rajongásáról és tiszteletéről a csángók felé. László P. Sándor egyenesen a magyarság utolsó mentsvárának nevezte az urbanizációtól eleddig megmenekült csángó vidékeket, ahol a globalizálódó hatások napjainkban rohamléptekkel érvényesülnek. Most még láthatók a csángó házak, ahol a buzgó katolikus asszonyok különleges ételeiket készítik, s a kertekben rózsa, liliom és liliac (orgona) nyílik. A legelőkön pedig pitypangot, kankalint és százszorszépet legelnek a jószágok a hegyi fű között.

A csángók hagyományos házainak ceruzarajzait állította ki László P. Sándor, amelyeknek ederedetijeit még láthatjuk, ha elutazunk Csángóföldre. Csodálatosak és lélegzetelállítóan hangulatosak, egy másutt már elsüllyedt világ zárványként megmaradt tanúi, a múlt emlékei. Önzőn és reménykedve mondjuk, hogy bárcsak megmaradnának! De tudnunk kell, a szegénység és az elnyomottság révén állt meg az idő ama vidéken, ahol Európa e kicsiny, öntudatos népe megőrizte a nyelvújítás előtti magyar nyelvet, tíz-húsz éve még a folyóban mostak az asszonyok, szőtték csodaszőtteseiket, s nem volt villanyuk.

A hivatalos állásfoglalás szerint a csángók elcsángált székelyek, akik Mária Terézia erőszakos katonai sorozása idején Moldvába menekültek, az 1764-es székely népirtás után. Csakhogy Bukovinában már a honfoglalás óta éltek magyarok, s csángók laknak még a Gyimesekben és a Brassó közeli hétfalusi részen. Az Erdély-járó Móser Zoltán író-fotográfus személyes élményeiről és kötődéseiről szólt a hallgatóságnak, nem múló rajongásáról és tiszteletéről a csángók felé. László P. Sándor egyenesen a magyarság utolsó mentsvárának nevezte az urbanizációtól eleddig megmenekült csángó vidékeket, ahol a globalizálódó hatások napjainkban rohamléptekkel érvényesülnek. Most még láthatók a csángó házak, ahol a buzgó katolikus asszonyok különleges ételeiket készítik, s a kertekben rózsa, liliom és liliac (orgona) nyílik. A legelőkön pedig pitypangot, kankalint és százszorszépet legelnek a jószágok a hegyi fű között.

A hivatalos állásfoglalás szerint a csángók elcsángált székelyek, akik Mária Terézia erőszakos katonai sorozása idején Moldvába menekültek, az 1764-es székely népirtás után. Csakhogy Bukovinában már a honfoglalás óta éltek magyarok, s csángók laknak még a Gyimesekben és a Brassó közeli hétfalusi részen. Az Erdély-járó Móser Zoltán író-fotográfus személyes élményeiről és kötődéseiről szólt a hallgatóságnak, nem múló rajongásáról és tiszteletéről a csángók felé. László P. Sándor egyenesen a magyarság utolsó mentsvárának nevezte az urbanizációtól eleddig megmenekült csángó vidékeket, ahol a globalizálódó hatások napjainkban rohamléptekkel érvényesülnek. Most még láthatók a csángó házak, ahol a buzgó katolikus asszonyok különleges ételeiket készítik, s a kertekben rózsa, liliom és liliac (orgona) nyílik. A legelőkön pedig pitypangot, kankalint és százszorszépet legelnek a jószágok a hegyi fű között.

A hivatalos állásfoglalás szerint a csángók elcsángált székelyek, akik Mária Terézia erőszakos katonai sorozása idején Moldvába menekültek, az 1764-es székely népirtás után. Csakhogy Bukovinában már a honfoglalás óta éltek magyarok, s csángók laknak még a Gyimesekben és a Brassó közeli hétfalusi részen. Az Erdély-járó Móser Zoltán író-fotográfus személyes élményeiről és kötődéseiről szólt a hallgatóságnak, nem múló rajongásáról és tiszteletéről a csángók felé. László P. Sándor egyenesen a magyarság utolsó mentsvárának nevezte az urbanizációtól eleddig megmenekült csángó vidékeket, ahol a globalizálódó hatások napjainkban rohamléptekkel érvényesülnek. Most még láthatók a csángó házak, ahol a buzgó katolikus asszonyok különleges ételeiket készítik, s a kertekben rózsa, liliom és liliac (orgona) nyílik. A legelőkön pedig pitypangot, kankalint és százszorszépet legelnek a jószágok a hegyi fű között.