Kultúra

2007.10.20. 02:29

Fekete holló-időben áll

Székesfehérvár - A hetvenkedő kassai író, költő, Gál Sándor megkapta a Szent István Művelődési Ház folyóiratának újonnan alapított Vár-díját, a másik plakett az óbecsei Tari Istváné lett.

Kovalcsik Katalin

A kassai költő, író, kritikus Gál Sándort a közösség és az idő problematikájának filozófáló, bölcselkedő lírikusaként tartja számon a magyar irodalom, ezért nem lep meg, hogy 70. születésnapjához közeledvén (András-nap előtt született a mátyusföldi Bucson, 4 napos volt, amikor József Attila meghalt), ilyen kérdéseket tesz fel magának Kierkegaard nyomán haladva:

- Vajon mennyi idő 7x10 év? És mennyi egy perc, vagy egy nap? A természet, a világegyetem ideje más, mint az emberidő, az egyik végtelen, a másik véges...

Tizenéves srácként - túl egy háborún, egy lakosságcserén, küszöbén egy még fel nem épült rendnek - ez izgatta: hogy van az ember, ha már nincs? Ma már nem riasztja sem az élet, sem a halál. Verseiben gyakran gondolkodik a saját idejéről: arra lent egykoron / az élő hullámok zajongtak / nem jár a szél se talán // csenddé kövültek az évek / s az évtizedek alattam / fekete holló-időben állok .

Az emberidőről is izgalmas mondandója van:

- Az egész, a többmillió éves emberidő itt él bennem, benned és mindannyiunkban egy csodálatos belső térben, amelyben nincsenek semmiféle határok. Ha teszem azt, itt és most, Fehérváron, a Szent István Művelődési Házban, egy vadászó horda közösségében szeretnék lenni, beléphetek ebbe a távoli dimenzióba, persze ha a környezetem hagyja, hogy a képzeletem útra keljen. Bármikor lehetek piramisépítő, vagy Homérosz hallgatója, de Dante mestert is végigkísérhetném a pokol bugyrain... Amióta verset írok, ezt a belső teret és ezt a teljes időt igyekszem lírában, prózában megfogalmazni. Ha a vers a szellem szabadsága, akkor ez a belső, örökké jelen idejű tér az a birodalom, amelyben a szabadság megvalósul. Ettől a belső tartománytól, amely maga az emberi emlékezet, a halálon kívül semmilyen hatalom, erő, se erőszak nem foszthatja meg a szellemet.

Bennünk didereg emberré válásunk jégvirágos pleisztocén ideje, tenyerünk őrzi a köbalta nehezét, kiegyenesedett gerincünk a valóság kitárult horizontját adja, a belátható tér eligazító pontjainak felismerhetőségét... - olvasom egybegyűjtött műveinek 7. kötetében, az Írott beszédben. Gál rangjáról, megbecsültségéről sokat elárul ez a tény: még életében elindította elegáns életműsorozatát a pozsonyi AB-ART Kiadó. Versei, novellái, regényei, szociográfiái, publicisztikái után naplója, majd riportjai és interjúi következnek, fiatalon ugyanis újságíró (is) volt. Naplót azért ír, mert rájött: az emlékezés és a felejtés között van egy zóna, s amit nem ír le, az végérvényesen elvész.

Az 1960-as évek elejétől napjainkig több, mint ötven kötete jelent meg. Születésnapi ajándék magának, mindannyiunknak a Kihalt évszakok, válogatott verseinek szép csokra. Az Esték és hajnalok című, ugyancsak friss könyvében vadásszenvedélyéről vall, természet- és időélményét összegzi, és arra a kérdésre is választ ad, hogyan lett a zsákmányállatból a legeredményesebb ragadozó. Röviden így foglalta össze kötete lényegét:

- A mindenevés és a húsban lévő protein döntő szerepet játszott az agysejtek, az emberi értelem kialakulásában. Az ősi emberi közösség, a horda, amikor két lábra állt, másik horizontból látta a világot, és mivel így hamarabb észrevette a támadót, képessé vált arra, hogy megvédje magát, és zsákmányszerzőként a fauna legeredményesebb tagjává váljon... A kőbalta és az én golyóspuskám között a különbség nem etikai, hanem műszaki. Amikor vadászni indulok este vagy hajnalban, én tudom ezt a különbséget, és e tudás birtokosaként élem meg legtávolabbi ősünk ma is bennünk lévő izgalmát, örömét és csodáját, a szabadságot! Embermivoltunk egyik lényege - hiába próbáljuk tagadni -, jelen van bennünk: a zsákmányra éhes ragadozó.

Nem a halálról gondolkodik, hanem a halálig vezető útról: magamat kell megélnem / a halálban is - vallja, és hozzáteszi: ebben a mérhető időben szüksége lenne még öt jó esztendőre, hogy a koponyáján belül lévő gondolkodó anyag úgy tudjon működni, hogy mindent, amit még fontosnak érez, meg tudja írni, kiadhatóvá tudja rendezni. Egyelőre ott tart, hogy vannak jó délelőttjei, ami nem kevés. Saját 20. századát is írja. Ebből elkészült már a Csemadokban töltött 40 esztendeje (országos elnöke volt), a kassai Thália Színház históriája (ő és Beke Sándor alapította), a Keleti Napló folyóirat monográfiáját ugyancsak megírta, (ezt is ő alapította néhány társával). Idén jelent meg Tokaji aszú címmel az írótáborról írt emlékezése, jó ideig kuratóriumi elnökként irányította az írótársak táborát. A nemzetközi magyar irodalmi társaság társelnökeként jegyezték 15 évig. Az Együttélés politikai mozgalom megalakulásában is meghatározó szerepe volt, dokumentációja birtokában ennek történetét is szeretné az utókorra hagyni. Ifjúkori eszmélésének izgalmas évei ugyancsak megírásra várnak...

Kíterítve és Távolodók című versére gondolva írom: dolga lenne még száz itt, oldani hideget, közönyt. Az identitásvesztés újabb idejében, amikor kevesebb a szó, kisebb a lélek , még inkább szükségünk van rá, jelenléte szűkebb és tágabb közösségének egyaránt fontos. Szeretnék vele beszélgetni akkor is, amikor ezen meditál: mennyi a 8x10 év és mennyi is a 9x10?

- Vajon mennyi idő 7x10 év? És mennyi egy perc, vagy egy nap? A természet, a világegyetem ideje más, mint az emberidő, az egyik végtelen, a másik véges...

Tizenéves srácként - túl egy háborún, egy lakosságcserén, küszöbén egy még fel nem épült rendnek - ez izgatta: hogy van az ember, ha már nincs? Ma már nem riasztja sem az élet, sem a halál. Verseiben gyakran gondolkodik a saját idejéről: arra lent egykoron / az élő hullámok zajongtak / nem jár a szél se talán // csenddé kövültek az évek / s az évtizedek alattam / fekete holló-időben állok .

Az emberidőről is izgalmas mondandója van:

- Az egész, a többmillió éves emberidő itt él bennem, benned és mindannyiunkban egy csodálatos belső térben, amelyben nincsenek semmiféle határok. Ha teszem azt, itt és most, Fehérváron, a Szent István Művelődési Házban, egy vadászó horda közösségében szeretnék lenni, beléphetek ebbe a távoli dimenzióba, persze ha a környezetem hagyja, hogy a képzeletem útra keljen. Bármikor lehetek piramisépítő, vagy Homérosz hallgatója, de Dante mestert is végigkísérhetném a pokol bugyrain... Amióta verset írok, ezt a belső teret és ezt a teljes időt igyekszem lírában, prózában megfogalmazni. Ha a vers a szellem szabadsága, akkor ez a belső, örökké jelen idejű tér az a birodalom, amelyben a szabadság megvalósul. Ettől a belső tartománytól, amely maga az emberi emlékezet, a halálon kívül semmilyen hatalom, erő, se erőszak nem foszthatja meg a szellemet.

Bennünk didereg emberré válásunk jégvirágos pleisztocén ideje, tenyerünk őrzi a köbalta nehezét, kiegyenesedett gerincünk a valóság kitárult horizontját adja, a belátható tér eligazító pontjainak felismerhetőségét... - olvasom egybegyűjtött műveinek 7. kötetében, az Írott beszédben. Gál rangjáról, megbecsültségéről sokat elárul ez a tény: még életében elindította elegáns életműsorozatát a pozsonyi AB-ART Kiadó. Versei, novellái, regényei, szociográfiái, publicisztikái után naplója, majd riportjai és interjúi következnek, fiatalon ugyanis újságíró (is) volt. Naplót azért ír, mert rájött: az emlékezés és a felejtés között van egy zóna, s amit nem ír le, az végérvényesen elvész.

Az 1960-as évek elejétől napjainkig több, mint ötven kötete jelent meg. Születésnapi ajándék magának, mindannyiunknak a Kihalt évszakok, válogatott verseinek szép csokra. Az Esték és hajnalok című, ugyancsak friss könyvében vadásszenvedélyéről vall, természet- és időélményét összegzi, és arra a kérdésre is választ ad, hogyan lett a zsákmányállatból a legeredményesebb ragadozó. Röviden így foglalta össze kötete lényegét:

- A mindenevés és a húsban lévő protein döntő szerepet játszott az agysejtek, az emberi értelem kialakulásában. Az ősi emberi közösség, a horda, amikor két lábra állt, másik horizontból látta a világot, és mivel így hamarabb észrevette a támadót, képessé vált arra, hogy megvédje magát, és zsákmányszerzőként a fauna legeredményesebb tagjává váljon... A kőbalta és az én golyóspuskám között a különbség nem etikai, hanem műszaki. Amikor vadászni indulok este vagy hajnalban, én tudom ezt a különbséget, és e tudás birtokosaként élem meg legtávolabbi ősünk ma is bennünk lévő izgalmát, örömét és csodáját, a szabadságot! Embermivoltunk egyik lényege - hiába próbáljuk tagadni -, jelen van bennünk: a zsákmányra éhes ragadozó.

Nem a halálról gondolkodik, hanem a halálig vezető útról: magamat kell megélnem / a halálban is - vallja, és hozzáteszi: ebben a mérhető időben szüksége lenne még öt jó esztendőre, hogy a koponyáján belül lévő gondolkodó anyag úgy tudjon működni, hogy mindent, amit még fontosnak érez, meg tudja írni, kiadhatóvá tudja rendezni. Egyelőre ott tart, hogy vannak jó délelőttjei, ami nem kevés. Saját 20. századát is írja. Ebből elkészült már a Csemadokban töltött 40 esztendeje (országos elnöke volt), a kassai Thália Színház históriája (ő és Beke Sándor alapította), a Keleti Napló folyóirat monográfiáját ugyancsak megírta, (ezt is ő alapította néhány társával). Idén jelent meg Tokaji aszú címmel az írótáborról írt emlékezése, jó ideig kuratóriumi elnökként irányította az írótársak táborát. A nemzetközi magyar irodalmi társaság társelnökeként jegyezték 15 évig. Az Együttélés politikai mozgalom megalakulásában is meghatározó szerepe volt, dokumentációja birtokában ennek történetét is szeretné az utókorra hagyni. Ifjúkori eszmélésének izgalmas évei ugyancsak megírásra várnak...

Kíterítve és Távolodók című versére gondolva írom: dolga lenne még száz itt, oldani hideget, közönyt. Az identitásvesztés újabb idejében, amikor kevesebb a szó, kisebb a lélek , még inkább szükségünk van rá, jelenléte szűkebb és tágabb közösségének egyaránt fontos. Szeretnék vele beszélgetni akkor is, amikor ezen meditál: mennyi a 8x10 év és mennyi is a 9x10?

- Vajon mennyi idő 7x10 év? És mennyi egy perc, vagy egy nap? A természet, a világegyetem ideje más, mint az emberidő, az egyik végtelen, a másik véges...

Tizenéves srácként - túl egy háborún, egy lakosságcserén, küszöbén egy még fel nem épült rendnek - ez izgatta: hogy van az ember, ha már nincs? Ma már nem riasztja sem az élet, sem a halál. Verseiben gyakran gondolkodik a saját idejéről: arra lent egykoron / az élő hullámok zajongtak / nem jár a szél se talán // csenddé kövültek az évek / s az évtizedek alattam / fekete holló-időben állok .

Az emberidőről is izgalmas mondandója van:

- Az egész, a többmillió éves emberidő itt él bennem, benned és mindannyiunkban egy csodálatos belső térben, amelyben nincsenek semmiféle határok. Ha teszem azt, itt és most, Fehérváron, a Szent István Művelődési Házban, egy vadászó horda közösségében szeretnék lenni, beléphetek ebbe a távoli dimenzióba, persze ha a környezetem hagyja, hogy a képzeletem útra keljen. Bármikor lehetek piramisépítő, vagy Homérosz hallgatója, de Dante mestert is végigkísérhetném a pokol bugyrain... Amióta verset írok, ezt a belső teret és ezt a teljes időt igyekszem lírában, prózában megfogalmazni. Ha a vers a szellem szabadsága, akkor ez a belső, örökké jelen idejű tér az a birodalom, amelyben a szabadság megvalósul. Ettől a belső tartománytól, amely maga az emberi emlékezet, a halálon kívül semmilyen hatalom, erő, se erőszak nem foszthatja meg a szellemet.

Bennünk didereg emberré válásunk jégvirágos pleisztocén ideje, tenyerünk őrzi a köbalta nehezét, kiegyenesedett gerincünk a valóság kitárult horizontját adja, a belátható tér eligazító pontjainak felismerhetőségét... - olvasom egybegyűjtött műveinek 7. kötetében, az Írott beszédben. Gál rangjáról, megbecsültségéről sokat elárul ez a tény: még életében elindította elegáns életműsorozatát a pozsonyi AB-ART Kiadó. Versei, novellái, regényei, szociográfiái, publicisztikái után naplója, majd riportjai és interjúi következnek, fiatalon ugyanis újságíró (is) volt. Naplót azért ír, mert rájött: az emlékezés és a felejtés között van egy zóna, s amit nem ír le, az végérvényesen elvész.

Az 1960-as évek elejétől napjainkig több, mint ötven kötete jelent meg. Születésnapi ajándék magának, mindannyiunknak a Kihalt évszakok, válogatott verseinek szép csokra. Az Esték és hajnalok című, ugyancsak friss könyvében vadásszenvedélyéről vall, természet- és időélményét összegzi, és arra a kérdésre is választ ad, hogyan lett a zsákmányállatból a legeredményesebb ragadozó. Röviden így foglalta össze kötete lényegét:

- A mindenevés és a húsban lévő protein döntő szerepet játszott az agysejtek, az emberi értelem kialakulásában. Az ősi emberi közösség, a horda, amikor két lábra állt, másik horizontból látta a világot, és mivel így hamarabb észrevette a támadót, képessé vált arra, hogy megvédje magát, és zsákmányszerzőként a fauna legeredményesebb tagjává váljon... A kőbalta és az én golyóspuskám között a különbség nem etikai, hanem műszaki. Amikor vadászni indulok este vagy hajnalban, én tudom ezt a különbséget, és e tudás birtokosaként élem meg legtávolabbi ősünk ma is bennünk lévő izgalmát, örömét és csodáját, a szabadságot! Embermivoltunk egyik lényege - hiába próbáljuk tagadni -, jelen van bennünk: a zsákmányra éhes ragadozó.

Nem a halálról gondolkodik, hanem a halálig vezető útról: magamat kell megélnem / a halálban is - vallja, és hozzáteszi: ebben a mérhető időben szüksége lenne még öt jó esztendőre, hogy a koponyáján belül lévő gondolkodó anyag úgy tudjon működni, hogy mindent, amit még fontosnak érez, meg tudja írni, kiadhatóvá tudja rendezni. Egyelőre ott tart, hogy vannak jó délelőttjei, ami nem kevés. Saját 20. századát is írja. Ebből elkészült már a Csemadokban töltött 40 esztendeje (országos elnöke volt), a kassai Thália Színház históriája (ő és Beke Sándor alapította), a Keleti Napló folyóirat monográfiáját ugyancsak megírta, (ezt is ő alapította néhány társával). Idén jelent meg Tokaji aszú címmel az írótáborról írt emlékezése, jó ideig kuratóriumi elnökként irányította az írótársak táborát. A nemzetközi magyar irodalmi társaság társelnökeként jegyezték 15 évig. Az Együttélés politikai mozgalom megalakulásában is meghatározó szerepe volt, dokumentációja birtokában ennek történetét is szeretné az utókorra hagyni. Ifjúkori eszmélésének izgalmas évei ugyancsak megírásra várnak...

Kíterítve és Távolodók című versére gondolva írom: dolga lenne még száz itt, oldani hideget, közönyt. Az identitásvesztés újabb idejében, amikor kevesebb a szó, kisebb a lélek , még inkább szükségünk van rá, jelenléte szűkebb és tágabb közösségének egyaránt fontos. Szeretnék vele beszélgetni akkor is, amikor ezen meditál: mennyi a 8x10 év és mennyi is a 9x10?

Tizenéves srácként - túl egy háborún, egy lakosságcserén, küszöbén egy még fel nem épült rendnek - ez izgatta: hogy van az ember, ha már nincs? Ma már nem riasztja sem az élet, sem a halál. Verseiben gyakran gondolkodik a saját idejéről: arra lent egykoron / az élő hullámok zajongtak / nem

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!