Kultúra

2007.09.19. 02:29

Egymással harcoló ikrek

Székesfehérvár - Emlékek az ikrek sírjából a címe Moizer Zsuzsa első, egyéni fehérvári tárlatának, amely A Szabadművelődés Házában látható, és érdekes belső világot mutat be.

Kovalcsik Katalin

Zsuzsa Budapesten született, Dunaújvárosban lakott, középiskolába pedig a fehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola művészeti tagozatra járt. A Képzőművészeti Egyetemen 2004-ben végzett, azóta szabadúszó alkotó. Budapest, Dunaújváros és Pusztaszabolcs között ingázik, ez utóbbi helyszínen a nagymamáék kis konyhája szolgál számára műtermül, nyáron.

-Milyen képek láthatók most tőled, mire utal a cím?

- Ezeket a munkáimat az antik művészet, szobrászat inspirálta. A cím arra az olajvászon képre is utal, amelyet egy ókori szarkofág ihletett. A kiállítás anyaga tulajdonképpen válogatás három akvarellsorozatból, egy teljesen újból és két régebbiből. Ezek saját életem motívumai, eseményei alapján készültek, így egyfajta magánmitológiát tükröznek. A címadással azt fejezem ki, mintha visszanéznék elmúlt éveimre, és onnan szedném elő az emlékeimet, illetve a munkáimat. Ezeket pedig olyan új egésszé raknám össze, amelyben lényemet, belső életemet elemzem. Van kép, amelyen több figura jelenik meg, hisz az embernek is több én -je van. Ezek harcolnak egymással, hol az egyik, hol a másik kerekedik fölül - mondja Zsuzsa, akiről kiderült, hogy Ikrek a horoszkópja, de ennek a kiállításhoz állítólag semmi köze.

- Alkotásaidon sokszor saját arcod örökíted meg, azon ábrázolod a testi-lelki folyamatokat. Miért ezt a kifejezésformát választottad?

- Amikor az egyetem festő szakára jártam, sokat kísérleteztem, ceruzarajzokat is csináltam. Voltak közöttük spontán vázlatok, dühös, szomorú és vidám rajzok azokról az eseményekről, amelyek velem történtek. Végül ezek indították el azt, hogy komolyabban és koncepciószerűen foglalkozzak azzal, ki vagyok én. Rájöttem: akármilyen életperiódusban van valaki, mindig megtud magáról valami újat. Az volt a vágyam, hogy ezt a tudást, tehát önmagamat hitelesen, a saját arcomat leegyszerűsítve mutassam meg. Így a belső én -jeim feltárásának folyamata az arcommal kezdődött, festettem önarcképsorozatot akvarellel és olajjal is. Ez volt az első ciklus, amit csináltam, de azóta más motívumokat is használok. Ilyen például az állati alakok megjelenése a képeimen, amelyek szintén belső folyamatokra, megélt helyzetekre utalnak.

- Hogyan alakult az életed, mióta diplomáztál?

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

-Milyen képek láthatók most tőled, mire utal a cím?

- Ezeket a munkáimat az antik művészet, szobrászat inspirálta. A cím arra az olajvászon képre is utal, amelyet egy ókori szarkofág ihletett. A kiállítás anyaga tulajdonképpen válogatás három akvarellsorozatból, egy teljesen újból és két régebbiből. Ezek saját életem motívumai, eseményei alapján készültek, így egyfajta magánmitológiát tükröznek. A címadással azt fejezem ki, mintha visszanéznék elmúlt éveimre, és onnan szedném elő az emlékeimet, illetve a munkáimat. Ezeket pedig olyan új egésszé raknám össze, amelyben lényemet, belső életemet elemzem. Van kép, amelyen több figura jelenik meg, hisz az embernek is több én -je van. Ezek harcolnak egymással, hol az egyik, hol a másik kerekedik fölül - mondja Zsuzsa, akiről kiderült, hogy Ikrek a horoszkópja, de ennek a kiállításhoz állítólag semmi köze.

- Alkotásaidon sokszor saját arcod örökíted meg, azon ábrázolod a testi-lelki folyamatokat. Miért ezt a kifejezésformát választottad?

- Amikor az egyetem festő szakára jártam, sokat kísérleteztem, ceruzarajzokat is csináltam. Voltak közöttük spontán vázlatok, dühös, szomorú és vidám rajzok azokról az eseményekről, amelyek velem történtek. Végül ezek indították el azt, hogy komolyabban és koncepciószerűen foglalkozzak azzal, ki vagyok én. Rájöttem: akármilyen életperiódusban van valaki, mindig megtud magáról valami újat. Az volt a vágyam, hogy ezt a tudást, tehát önmagamat hitelesen, a saját arcomat leegyszerűsítve mutassam meg. Így a belső én -jeim feltárásának folyamata az arcommal kezdődött, festettem önarcképsorozatot akvarellel és olajjal is. Ez volt az első ciklus, amit csináltam, de azóta más motívumokat is használok. Ilyen például az állati alakok megjelenése a képeimen, amelyek szintén belső folyamatokra, megélt helyzetekre utalnak.

- Hogyan alakult az életed, mióta diplomáztál?

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

-Milyen képek láthatók most tőled, mire utal a cím?

- Ezeket a munkáimat az antik művészet, szobrászat inspirálta. A cím arra az olajvászon képre is utal, amelyet egy ókori szarkofág ihletett. A kiállítás anyaga tulajdonképpen válogatás három akvarellsorozatból, egy teljesen újból és két régebbiből. Ezek saját életem motívumai, eseményei alapján készültek, így egyfajta magánmitológiát tükröznek. A címadással azt fejezem ki, mintha visszanéznék elmúlt éveimre, és onnan szedném elő az emlékeimet, illetve a munkáimat. Ezeket pedig olyan új egésszé raknám össze, amelyben lényemet, belső életemet elemzem. Van kép, amelyen több figura jelenik meg, hisz az embernek is több én -je van. Ezek harcolnak egymással, hol az egyik, hol a másik kerekedik fölül - mondja Zsuzsa, akiről kiderült, hogy Ikrek a horoszkópja, de ennek a kiállításhoz állítólag semmi köze.

- Alkotásaidon sokszor saját arcod örökíted meg, azon ábrázolod a testi-lelki folyamatokat. Miért ezt a kifejezésformát választottad?

- Amikor az egyetem festő szakára jártam, sokat kísérleteztem, ceruzarajzokat is csináltam. Voltak közöttük spontán vázlatok, dühös, szomorú és vidám rajzok azokról az eseményekről, amelyek velem történtek. Végül ezek indították el azt, hogy komolyabban és koncepciószerűen foglalkozzak azzal, ki vagyok én. Rájöttem: akármilyen életperiódusban van valaki, mindig megtud magáról valami újat. Az volt a vágyam, hogy ezt a tudást, tehát önmagamat hitelesen, a saját arcomat leegyszerűsítve mutassam meg. Így a belső én -jeim feltárásának folyamata az arcommal kezdődött, festettem önarcképsorozatot akvarellel és olajjal is. Ez volt az első ciklus, amit csináltam, de azóta más motívumokat is használok. Ilyen például az állati alakok megjelenése a képeimen, amelyek szintén belső folyamatokra, megélt helyzetekre utalnak.

- Hogyan alakult az életed, mióta diplomáztál?

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

-Milyen képek láthatók most tőled, mire utal a cím?

- Ezeket a munkáimat az antik művészet, szobrászat inspirálta. A cím arra az olajvászon képre is utal, amelyet egy ókori szarkofág ihletett. A kiállítás anyaga tulajdonképpen válogatás három akvarellsorozatból, egy teljesen újból és két régebbiből. Ezek saját életem motívumai, eseményei alapján készültek, így egyfajta magánmitológiát tükröznek. A címadással azt fejezem ki, mintha visszanéznék elmúlt éveimre, és onnan szedném elő az emlékeimet, illetve a munkáimat. Ezeket pedig olyan új egésszé raknám össze, amelyben lényemet, belső életemet elemzem. Van kép, amelyen több figura jelenik meg, hisz az embernek is több én -je van. Ezek harcolnak egymással, hol az egyik, hol a másik kerekedik fölül - mondja Zsuzsa, akiről kiderült, hogy Ikrek a horoszkópja, de ennek a kiállításhoz állítólag semmi köze.

- Alkotásaidon sokszor saját arcod örökíted meg, azon ábrázolod a testi-lelki folyamatokat. Miért ezt a kifejezésformát választottad?

- Amikor az egyetem festő szakára jártam, sokat kísérleteztem, ceruzarajzokat is csináltam. Voltak közöttük spontán vázlatok, dühös, szomorú és vidám rajzok azokról az eseményekről, amelyek velem történtek. Végül ezek indították el azt, hogy komolyabban és koncepciószerűen foglalkozzak azzal, ki vagyok én. Rájöttem: akármilyen életperiódusban van valaki, mindig megtud magáról valami újat. Az volt a vágyam, hogy ezt a tudást, tehát önmagamat hitelesen, a saját arcomat leegyszerűsítve mutassam meg. Így a belső én -jeim feltárásának folyamata az arcommal kezdődött, festettem önarcképsorozatot akvarellel és olajjal is. Ez volt az első ciklus, amit csináltam, de azóta más motívumokat is használok. Ilyen például az állati alakok megjelenése a képeimen, amelyek szintén belső folyamatokra, megélt helyzetekre utalnak.

- Hogyan alakult az életed, mióta diplomáztál?

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

-Milyen képek láthatók most tőled, mire utal a cím?

- Ezeket a munkáimat az antik művészet, szobrászat inspirálta. A cím arra az olajvászon képre is utal, amelyet egy ókori szarkofág ihletett. A kiállítás anyaga tulajdonképpen válogatás három akvarellsorozatból, egy teljesen újból és két régebbiből. Ezek saját életem motívumai, eseményei alapján készültek, így egyfajta magánmitológiát tükröznek. A címadással azt fejezem ki, mintha visszanéznék elmúlt éveimre, és onnan szedném elő az emlékeimet, illetve a munkáimat. Ezeket pedig olyan új egésszé raknám össze, amelyben lényemet, belső életemet elemzem. Van kép, amelyen több figura jelenik meg, hisz az embernek is több én -je van. Ezek harcolnak egymással, hol az egyik, hol a másik kerekedik fölül - mondja Zsuzsa, akiről kiderült, hogy Ikrek a horoszkópja, de ennek a kiállításhoz állítólag semmi köze.

- Alkotásaidon sokszor saját arcod örökíted meg, azon ábrázolod a testi-lelki folyamatokat. Miért ezt a kifejezésformát választottad?

- Amikor az egyetem festő szakára jártam, sokat kísérleteztem, ceruzarajzokat is csináltam. Voltak közöttük spontán vázlatok, dühös, szomorú és vidám rajzok azokról az eseményekről, amelyek velem történtek. Végül ezek indították el azt, hogy komolyabban és koncepciószerűen foglalkozzak azzal, ki vagyok én. Rájöttem: akármilyen életperiódusban van valaki, mindig megtud magáról valami újat. Az volt a vágyam, hogy ezt a tudást, tehát önmagamat hitelesen, a saját arcomat leegyszerűsítve mutassam meg. Így a belső én -jeim feltárásának folyamata az arcommal kezdődött, festettem önarcképsorozatot akvarellel és olajjal is. Ez volt az első ciklus, amit csináltam, de azóta más motívumokat is használok. Ilyen például az állati alakok megjelenése a képeimen, amelyek szintén belső folyamatokra, megélt helyzetekre utalnak.

- Hogyan alakult az életed, mióta diplomáztál?

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- Ezeket a munkáimat az antik művészet, szobrászat inspirálta. A cím arra az olajvászon képre is utal, amelyet egy ókori szarkofág ihletett. A kiállítás anyaga tulajdonképpen válogatás három akvarellsorozatból, egy teljesen újból és két régebbiből. Ezek saját életem motívumai, eseményei alapján készültek, így egyfajta magánmitológiát tükröznek. A címadással azt fejezem ki, mintha visszanéznék elmúlt éveimre, és onnan szedném elő az emlékeimet, illetve a munkáimat. Ezeket pedig olyan új egésszé raknám össze, amelyben lényemet, belső életemet elemzem. Van kép, amelyen több figura jelenik meg, hisz az embernek is több én -je van. Ezek harcolnak egymással, hol az egyik, hol a másik kerekedik fölül - mondja Zsuzsa, akiről kiderült, hogy Ikrek a horoszkópja, de ennek a kiállításhoz állítólag semmi köze.

- Alkotásaidon sokszor saját arcod örökíted meg, azon ábrázolod a testi-lelki folyamatokat. Miért ezt a kifejezésformát választottad?

- Amikor az egyetem festő szakára jártam, sokat kísérleteztem, ceruzarajzokat is csináltam. Voltak közöttük spontán vázlatok, dühös, szomorú és vidám rajzok azokról az eseményekről, amelyek velem történtek. Végül ezek indították el azt, hogy komolyabban és koncepciószerűen foglalkozzak azzal, ki vagyok én. Rájöttem: akármilyen életperiódusban van valaki, mindig megtud magáról valami újat. Az volt a vágyam, hogy ezt a tudást, tehát önmagamat hitelesen, a saját arcomat leegyszerűsítve mutassam meg. Így a belső én -jeim feltárásának folyamata az arcommal kezdődött, festettem önarcképsorozatot akvarellel és olajjal is. Ez volt az első ciklus, amit csináltam, de azóta más motívumokat is használok. Ilyen például az állati alakok megjelenése a képeimen, amelyek szintén belső folyamatokra, megélt helyzetekre utalnak.

- Hogyan alakult az életed, mióta diplomáztál?

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- Ezeket a munkáimat az antik művészet, szobrászat inspirálta. A cím arra az olajvászon képre is utal, amelyet egy ókori szarkofág ihletett. A kiállítás anyaga tulajdonképpen válogatás három akvarellsorozatból, egy teljesen újból és két régebbiből. Ezek saját életem motívumai, eseményei alapján készültek, így egyfajta magánmitológiát tükröznek. A címadással azt fejezem ki, mintha visszanéznék elmúlt éveimre, és onnan szedném elő az emlékeimet, illetve a munkáimat. Ezeket pedig olyan új egésszé raknám össze, amelyben lényemet, belső életemet elemzem. Van kép, amelyen több figura jelenik meg, hisz az embernek is több én -je van. Ezek harcolnak egymással, hol az egyik, hol a másik kerekedik fölül - mondja Zsuzsa, akiről kiderült, hogy Ikrek a horoszkópja, de ennek a kiállításhoz állítólag semmi köze.

- Alkotásaidon sokszor saját arcod örökíted meg, azon ábrázolod a testi-lelki folyamatokat. Miért ezt a kifejezésformát választottad?

- Amikor az egyetem festő szakára jártam, sokat kísérleteztem, ceruzarajzokat is csináltam. Voltak közöttük spontán vázlatok, dühös, szomorú és vidám rajzok azokról az eseményekről, amelyek velem történtek. Végül ezek indították el azt, hogy komolyabban és koncepciószerűen foglalkozzak azzal, ki vagyok én. Rájöttem: akármilyen életperiódusban van valaki, mindig megtud magáról valami újat. Az volt a vágyam, hogy ezt a tudást, tehát önmagamat hitelesen, a saját arcomat leegyszerűsítve mutassam meg. Így a belső én -jeim feltárásának folyamata az arcommal kezdődött, festettem önarcképsorozatot akvarellel és olajjal is. Ez volt az első ciklus, amit csináltam, de azóta más motívumokat is használok. Ilyen például az állati alakok megjelenése a képeimen, amelyek szintén belső folyamatokra, megélt helyzetekre utalnak.

- Hogyan alakult az életed, mióta diplomáztál?

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- Alkotásaidon sokszor saját arcod örökíted meg, azon ábrázolod a testi-lelki folyamatokat. Miért ezt a kifejezésformát választottad?

- Amikor az egyetem festő szakára jártam, sokat kísérleteztem, ceruzarajzokat is csináltam. Voltak közöttük spontán vázlatok, dühös, szomorú és vidám rajzok azokról az eseményekről, amelyek velem történtek. Végül ezek indították el azt, hogy komolyabban és koncepciószerűen foglalkozzak azzal, ki vagyok én. Rájöttem: akármilyen életperiódusban van valaki, mindig megtud magáról valami újat. Az volt a vágyam, hogy ezt a tudást, tehát önmagamat hitelesen, a saját arcomat leegyszerűsítve mutassam meg. Így a belső én -jeim feltárásának folyamata az arcommal kezdődött, festettem önarcképsorozatot akvarellel és olajjal is. Ez volt az első ciklus, amit csináltam, de azóta más motívumokat is használok. Ilyen például az állati alakok megjelenése a képeimen, amelyek szintén belső folyamatokra, megélt helyzetekre utalnak.

- Hogyan alakult az életed, mióta diplomáztál?

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- Alkotásaidon sokszor saját arcod örökíted meg, azon ábrázolod a testi-lelki folyamatokat. Miért ezt a kifejezésformát választottad?

- Amikor az egyetem festő szakára jártam, sokat kísérleteztem, ceruzarajzokat is csináltam. Voltak közöttük spontán vázlatok, dühös, szomorú és vidám rajzok azokról az eseményekről, amelyek velem történtek. Végül ezek indították el azt, hogy komolyabban és koncepciószerűen foglalkozzak azzal, ki vagyok én. Rájöttem: akármilyen életperiódusban van valaki, mindig megtud magáról valami újat. Az volt a vágyam, hogy ezt a tudást, tehát önmagamat hitelesen, a saját arcomat leegyszerűsítve mutassam meg. Így a belső én -jeim feltárásának folyamata az arcommal kezdődött, festettem önarcképsorozatot akvarellel és olajjal is. Ez volt az első ciklus, amit csináltam, de azóta más motívumokat is használok. Ilyen például az állati alakok megjelenése a képeimen, amelyek szintén belső folyamatokra, megélt helyzetekre utalnak.

- Hogyan alakult az életed, mióta diplomáztál?

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- Amikor az egyetem festő szakára jártam, sokat kísérleteztem, ceruzarajzokat is csináltam. Voltak közöttük spontán vázlatok, dühös, szomorú és vidám rajzok azokról az eseményekről, amelyek velem történtek. Végül ezek indították el azt, hogy komolyabban és koncepciószerűen foglalkozzak azzal, ki vagyok én. Rájöttem: akármilyen életperiódusban van valaki, mindig megtud magáról valami újat. Az volt a vágyam, hogy ezt a tudást, tehát önmagamat hitelesen, a saját arcomat leegyszerűsítve mutassam meg. Így a belső én -jeim feltárásának folyamata az arcommal kezdődött, festettem önarcképsorozatot akvarellel és olajjal is. Ez volt az első ciklus, amit csináltam, de azóta más motívumokat is használok. Ilyen például az állati alakok megjelenése a képeimen, amelyek szintén belső folyamatokra, megélt helyzetekre utalnak.

- Hogyan alakult az életed, mióta diplomáztál?

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- Amikor az egyetem festő szakára jártam, sokat kísérleteztem, ceruzarajzokat is csináltam. Voltak közöttük spontán vázlatok, dühös, szomorú és vidám rajzok azokról az eseményekről, amelyek velem történtek. Végül ezek indították el azt, hogy komolyabban és koncepciószerűen foglalkozzak azzal, ki vagyok én. Rájöttem: akármilyen életperiódusban van valaki, mindig megtud magáról valami újat. Az volt a vágyam, hogy ezt a tudást, tehát önmagamat hitelesen, a saját arcomat leegyszerűsítve mutassam meg. Így a belső én -jeim feltárásának folyamata az arcommal kezdődött, festettem önarcképsorozatot akvarellel és olajjal is. Ez volt az első ciklus, amit csináltam, de azóta más motívumokat is használok. Ilyen például az állati alakok megjelenése a képeimen, amelyek szintén belső folyamatokra, megélt helyzetekre utalnak.

- Hogyan alakult az életed, mióta diplomáztál?

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- Hogyan alakult az életed, mióta diplomáztál?

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- Hogyan alakult az életed, mióta diplomáztál?

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- Hogyan alakult az életed, mióta diplomáztál?

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- Hogyan alakult az életed, mióta diplomáztál?

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- Annyi minden történt, hogy nem is számítottam rá. Az egyetemen elég zárt közegben éltünk, nem igazán lehetett a jövőbe látni, de szerencsére sok kiállításra hívnak. Egyéniben két fontosabbat említenék, az egyik Dunaújvárosban, a másik a budapesti Deák Erika Galériában volt. Csoportos tárlaton a múlt nyáron szerepeltem Eisenstadtban egy olyan nemzetközi kiállításon, amelyet egy neves magyar kurátor, Hegyi Lóránt szervezett, aki egy közelgő belgrádi eseményre is meghívott. Ezen három magyar művésszel veszünk részt, több európai alkotóval. Ahogy megismernek, úgy hozza egyik tárlat meghívás a másikat.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- A képzőn milyen élményeket szereztél? Mennyire befolyásolták a szemléleted?

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

- Annak, aki a középiskola után egyből felvételt nyer, nehéz a dolga. Ott ugyanis még van egy rendszer, kötelező feladatok, itt pedig önállóságot várnak el a műtermi órákon. Az embernek magának kell eldöntenie, akar-e dolgozni vagy sem, és ha igen, el kell kezdenie saját munkákat csinálni. Az én gondolkodásmódomat nem befolyásolták, mert jó osztályba kerültem. Nagy Gábor volt a mesterem, aki elég nagy szabadságot adott nekünk.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

Zsuzsa hamarosan újabb tárlattal rukkol elő, hiszen ő nyerte el a Smohay-díjat 2006-ban. Munkái a megyei múzeum Országzászló téri épületében láthatók majd.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!