Kultúra

2007.08.15. 02:29

Székely és a bőség asztala

Székesfehérvár - A fehérvári szobrászművész, Székely János Jenő lassan már úgy jár Szlovéniába, mintha csak haza menne... Az idén avatták az ötödik köztéri művét Laskóban.

Kovalcsik Katalin

A szlovéniai Lasko, a barátságos kisváros több okból nevezetes: például gyógyfürdője miatt, no meg azért, mert ott készül az egyik - Szlovénia-szerte kedvelt - sörfajta. Lasko rohamosan fejlődik: arra készül, hogy új, korszerű élményfürdőt is építsen...

Ám Lasko azzal is büszkélkedhet, hogy köztereit a fehérvári Székely János Jenő szobrászművész alkotásai díszítik. Székely ugyanis, amellett, hogy 1999-ben elkészítette a művelődési ház falára Primoz Trubar bibliafordító emlékdomborművét, az elmúlt években még négy nagyméretű, nonfiguratív szobrot faragott Laskónak: az 1998-as Létbizonytalanságot , a 2000-es Fraktál eróziót , aztán néhány év kihagyás után 2006-ban avatták Születés című művét, a vadonatúj, korszerű laskói sportcsarnok előtt. Most nyáron pedig az óvárosi piactéren adták át ünnepélyesen A bőség asztala című kompozícióját.

Székely egyfelől örül, hogy akad egy város, amely megbecsüli, sőt, nyitottan fogadja az általa megálmodott modern plasztikai formákat. Ám elszomorodik, ha eszébe jut: Fehérváron - ahol 1988 óta él - eddig főként illusztratív művekre kapott megbízást: Kossuth- és Petőfi-szoborra, emlékdomborművekre... A városban, ahol letelepedett, még egyetlen, művészetére jellemző, a 21. századi formavilágot tükröző műve sem található.

S hogy miként kezdődött ez a gyümölcsöző laskói kapcsolat? Lasko évről évre alkotótelepet rendez, ahová meghív néhány neves szobrászművészt: gondoskodik kosztról, kvártélyról, jóféle laskói sörről, no és megfelelő, a kő megmunkálásához nélkülözhetetlen gépekről. Természetesen a laskóiak jó előre végiggondolják, hol, milyen témájú kompozícióval szeretnék a városukat csinosítani.

- A téma mindig elég általános ahhoz, hogy lehetőséget adjon a szabad asszociációra is - mondja Székely, aki néhány éve például a víz témához készítette el Fraktál erózió című munkáját. A kő megmunkálása azt idézi, ahogyan a víz a természetben nyomot hagy a kövön, lecsepegve kivájja az anyagot... Azt mondja, a laskóiak csodálkoznak is azon, hogy neki egy témáról valami más, szokatlan dolog jut eszébe - ám ő ennek örül, hiszen úgy érzi: jó jel, hogy újdonságként hat a munkája. Ám ez eddig sosem jelentett elutasítást.

Székely idén is kész tervvel érkezett Laskóba, s egy hónapig dolgozott az alkotótelep két másik résztvevője, a Szlovéniában élő Király Ferenc és a budapesti Lestyán Goda János szobrászművészek társaságában. A fehérvári alkotó ezúttal a lipicai márványként emlegetett kemény mészkőből készítette művét. Két köbméteres, 6500 kilós darabból született meg A bőség asztala, amely az óvárosba került. A hely - a piactér - adta a témát. A hatalmas, négyzet alakú kő szigorú matematikai rendszer alapján osztódik, s izgalmas felület jön létre, olyan, mint amikor az idő elkoptatja, megeszi a követ.

- A hiányt akartam plasztikailag megfogalmazni - mondja Székely. - Az erdélyi költő, Bóér Géza verssora motoszkált bennem: A hiány hiányzó hiánya . A bőség asztala azt sugallja: jó lenne, ha nem lenne hiány - persze, tudjuk, mégis van. Ám a hiány hiányának felismerése megerősíti a hitünket abban, hogy a szobrászat, a kultúra képes tovább élni. Az idő ugyan megrágja, hiányossá teszi a követ, ám a szerkezet, a szellemi struktúra megmarad...

A szobrász Fehérváron évek óta kilincsel, hogy Nemzeti Emlékhely-tervét az illetékeseknek bemutassa. Kevés sikerrel - panaszolja. Ami viszont a munkát illeti ezen a nyáron legalább ebben nem szenved hiányt. Ezekben a napoban Marosvásárhelyen dolgozik: meghívták a Bolyai János nemzetközi faszobrászati művésztelepre. A hiányt akarta plasztikailag megfogalmazni: Bóér Géza verssora motoszkált benne

Ám Lasko azzal is büszkélkedhet, hogy köztereit a fehérvári Székely János Jenő szobrászművész alkotásai díszítik. Székely ugyanis, amellett, hogy 1999-ben elkészítette a művelődési ház falára Primoz Trubar bibliafordító emlékdomborművét, az elmúlt években még négy nagyméretű, nonfiguratív szobrot faragott Laskónak: az 1998-as Létbizonytalanságot , a 2000-es Fraktál eróziót , aztán néhány év kihagyás után 2006-ban avatták Születés című művét, a vadonatúj, korszerű laskói sportcsarnok előtt. Most nyáron pedig az óvárosi piactéren adták át ünnepélyesen A bőség asztala című kompozícióját.

Székely egyfelől örül, hogy akad egy város, amely megbecsüli, sőt, nyitottan fogadja az általa megálmodott modern plasztikai formákat. Ám elszomorodik, ha eszébe jut: Fehérváron - ahol 1988 óta él - eddig főként illusztratív művekre kapott megbízást: Kossuth- és Petőfi-szoborra, emlékdomborművekre... A városban, ahol letelepedett, még egyetlen, művészetére jellemző, a 21. századi formavilágot tükröző műve sem található.

S hogy miként kezdődött ez a gyümölcsöző laskói kapcsolat? Lasko évről évre alkotótelepet rendez, ahová meghív néhány neves szobrászművészt: gondoskodik kosztról, kvártélyról, jóféle laskói sörről, no és megfelelő, a kő megmunkálásához nélkülözhetetlen gépekről. Természetesen a laskóiak jó előre végiggondolják, hol, milyen témájú kompozícióval szeretnék a városukat csinosítani.

- A téma mindig elég általános ahhoz, hogy lehetőséget adjon a szabad asszociációra is - mondja Székely, aki néhány éve például a víz témához készítette el Fraktál erózió című munkáját. A kő megmunkálása azt idézi, ahogyan a víz a természetben nyomot hagy a kövön, lecsepegve kivájja az anyagot... Azt mondja, a laskóiak csodálkoznak is azon, hogy neki egy témáról valami más, szokatlan dolog jut eszébe - ám ő ennek örül, hiszen úgy érzi: jó jel, hogy újdonságként hat a munkája. Ám ez eddig sosem jelentett elutasítást.

Székely idén is kész tervvel érkezett Laskóba, s egy hónapig dolgozott az alkotótelep két másik résztvevője, a Szlovéniában élő Király Ferenc és a budapesti Lestyán Goda János szobrászművészek társaságában. A fehérvári alkotó ezúttal a lipicai márványként emlegetett kemény mészkőből készítette művét. Két köbméteres, 6500 kilós darabból született meg A bőség asztala, amely az óvárosba került. A hely - a piactér - adta a témát. A hatalmas, négyzet alakú kő szigorú matematikai rendszer alapján osztódik, s izgalmas felület jön létre, olyan, mint amikor az idő elkoptatja, megeszi a követ.

- A hiányt akartam plasztikailag megfogalmazni - mondja Székely. - Az erdélyi költő, Bóér Géza verssora motoszkált bennem: A hiány hiányzó hiánya . A bőség asztala azt sugallja: jó lenne, ha nem lenne hiány - persze, tudjuk, mégis van. Ám a hiány hiányának felismerése megerősíti a hitünket abban, hogy a szobrászat, a kultúra képes tovább élni. Az idő ugyan megrágja, hiányossá teszi a követ, ám a szerkezet, a szellemi struktúra megmarad...

A szobrász Fehérváron évek óta kilincsel, hogy Nemzeti Emlékhely-tervét az illetékeseknek bemutassa. Kevés sikerrel - panaszolja. Ami viszont a munkát illeti ezen a nyáron legalább ebben nem szenved hiányt. Ezekben a napoban Marosvásárhelyen dolgozik: meghívták a Bolyai János nemzetközi faszobrászati művésztelepre. A hiányt akarta plasztikailag megfogalmazni: Bóér Géza verssora motoszkált benne

Ám Lasko azzal is büszkélkedhet, hogy köztereit a fehérvári Székely János Jenő szobrászművész alkotásai díszítik. Székely ugyanis, amellett, hogy 1999-ben elkészítette a művelődési ház falára Primoz Trubar bibliafordító emlékdomborművét, az elmúlt években még négy nagyméretű, nonfiguratív szobrot faragott Laskónak: az 1998-as Létbizonytalanságot , a 2000-es Fraktál eróziót , aztán néhány év kihagyás után 2006-ban avatták Születés című művét, a vadonatúj, korszerű laskói sportcsarnok előtt. Most nyáron pedig az óvárosi piactéren adták át ünnepélyesen A bőség asztala című kompozícióját.

Székely egyfelől örül, hogy akad egy város, amely megbecsüli, sőt, nyitottan fogadja az általa megálmodott modern plasztikai formákat. Ám elszomorodik, ha eszébe jut: Fehérváron - ahol 1988 óta él - eddig főként illusztratív művekre kapott megbízást: Kossuth- és Petőfi-szoborra, emlékdomborművekre... A városban, ahol letelepedett, még egyetlen, művészetére jellemző, a 21. századi formavilágot tükröző műve sem található.

S hogy miként kezdődött ez a gyümölcsöző laskói kapcsolat? Lasko évről évre alkotótelepet rendez, ahová meghív néhány neves szobrászművészt: gondoskodik kosztról, kvártélyról, jóféle laskói sörről, no és megfelelő, a kő megmunkálásához nélkülözhetetlen gépekről. Természetesen a laskóiak jó előre végiggondolják, hol, milyen témájú kompozícióval szeretnék a városukat csinosítani.

- A téma mindig elég általános ahhoz, hogy lehetőséget adjon a szabad asszociációra is - mondja Székely, aki néhány éve például a víz témához készítette el Fraktál erózió című munkáját. A kő megmunkálása azt idézi, ahogyan a víz a természetben nyomot hagy a kövön, lecsepegve kivájja az anyagot... Azt mondja, a laskóiak csodálkoznak is azon, hogy neki egy témáról valami más, szokatlan dolog jut eszébe - ám ő ennek örül, hiszen úgy érzi: jó jel, hogy újdonságként hat a munkája. Ám ez eddig sosem jelentett elutasítást.

Székely idén is kész tervvel érkezett Laskóba, s egy hónapig dolgozott az alkotótelep két másik résztvevője, a Szlovéniában élő Király Ferenc és a budapesti Lestyán Goda János szobrászművészek társaságában. A fehérvári alkotó ezúttal a lipicai márványként emlegetett kemény mészkőből készítette művét. Két köbméteres, 6500 kilós darabból született meg A bőség asztala, amely az óvárosba került. A hely - a piactér - adta a témát. A hatalmas, négyzet alakú kő szigorú matematikai rendszer alapján osztódik, s izgalmas felület jön létre, olyan, mint amikor az idő elkoptatja, megeszi a követ.

- A hiányt akartam plasztikailag megfogalmazni - mondja Székely. - Az erdélyi költő, Bóér Géza verssora motoszkált bennem: A hiány hiányzó hiánya . A bőség asztala azt sugallja: jó lenne, ha nem lenne hiány - persze, tudjuk, mégis van. Ám a hiány hiányának felismerése megerősíti a hitünket abban, hogy a szobrászat, a kultúra képes tovább élni. Az idő ugyan megrágja, hiányossá teszi a követ, ám a szerkezet, a szellemi struktúra megmarad...

A szobrász Fehérváron évek óta kilincsel, hogy Nemzeti Emlékhely-tervét az illetékeseknek bemutassa. Kevés sikerrel - panaszolja. Ami viszont a munkát illeti ezen a nyáron legalább ebben nem szenved hiányt. Ezekben a napoban Marosvásárhelyen dolgozik: meghívták a Bolyai János nemzetközi faszobrászati művésztelepre. A hiányt akarta plasztikailag megfogalmazni: Bóér Géza verssora motoszkált benne

Székely egyfelől örül, hogy akad egy város, amely megbecsüli, sőt, nyitottan fogadja az általa megálmodott modern plasztikai formákat. Ám elszomorodik, ha eszébe jut: Fehérváron - ahol 1988 óta él - eddig főként illusztratív művekre kapott megbízást: Kossuth- és Petőfi-szoborra, emlékdomborművekre... A városban, ahol letelepedett, még egyetlen, művészetére jellemző, a 21. századi formavilágot tükröző műve sem található.

S hogy miként kezdődött ez a gyümölcsöző laskói kapcsolat? Lasko évről évre alkotótelepet rendez, ahová meghív néhány neves szobrászművészt: gondoskodik kosztról, kvártélyról, jóféle laskói sörről, no és megfelelő, a kő megmunkálásához nélkülözhetetlen gépekről. Természetesen a laskóiak jó előre végiggondolják, hol, milyen témájú kompozícióval szeretnék a városukat csinosítani.

- A téma mindig elég általános ahhoz, hogy lehetőséget adjon a szabad asszociációra is - mondja Székely, aki néhány éve például a víz témához készítette el Fraktál erózió című munkáját. A kő megmunkálása azt idézi, ahogyan a víz a természetben nyomot hagy a kövön, lecsepegve kivájja az anyagot... Azt mondja, a laskóiak csodálkoznak is azon, hogy neki egy témáról valami más, szokatlan dolog jut eszébe - ám ő ennek örül, hiszen úgy érzi: jó jel, hogy újdonságként hat a munkája. Ám ez eddig sosem jelentett elutasítást.

Székely idén is kész tervvel érkezett Laskóba, s egy hónapig dolgozott az alkotótelep két másik résztvevője, a Szlovéniában élő Király Ferenc és a budapesti Lestyán Goda János szobrászművészek társaságában. A fehérvári alkotó ezúttal a lipicai márványként emlegetett kemény mészkőből készítette művét. Két köbméteres, 6500 kilós darabból született meg A bőség asztala, amely az óvárosba került. A hely - a piactér - adta a témát. A hatalmas, négyzet alakú kő szigorú matematikai rendszer alapján osztódik, s izgalmas felület jön létre, olyan, mint amikor az idő elkoptatja, megeszi a követ.

- A hiányt akartam plasztikailag megfogalmazni - mondja Székely. - Az erdélyi költő, Bóér Géza verssora motoszkált bennem: A hiány hiányzó hiánya . A bőség asztala azt sugallja: jó lenne, ha nem lenne hiány - persze, tudjuk, mégis van. Ám a hiány hiányának felismerése megerősíti a hitünket abban, hogy a szobrászat, a kultúra képes tovább élni. Az idő ugyan megrágja, hiányossá teszi a követ, ám a szerkezet, a szellemi struktúra megmarad...

A szobrász Fehérváron évek óta kilincsel, hogy Nemzeti Emlékhely-tervét az illetékeseknek bemutassa. Kevés sikerrel - panaszolja. Ami viszont a munkát illeti ezen a nyáron legalább ebben nem szenved hiányt. Ezekben a napoban Marosvásárhelyen dolgozik: meghívták a Bolyai János nemzetközi faszobrászati művésztelepre. A hiányt akarta plasztikailag megfogalmazni: Bóér Géza verssora motoszkált benne

Székely egyfelől örül, hogy akad egy város, amely megbecsüli, sőt, nyitottan fogadja az általa megálmodott modern plasztikai formákat. Ám elszomorodik, ha eszébe jut: Fehérváron - ahol 1988 óta él - eddig főként illusztratív művekre kapott megbízást: Kossuth- és Petőfi-szoborra, emlékdomborművekre... A városban, ahol letelepedett, még egyetlen, művészetére jellemző, a 21. századi formavilágot tükröző műve sem található.

S hogy miként kezdődött ez a gyümölcsöző laskói kapcsolat? Lasko évről évre alkotótelepet rendez, ahová meghív néhány neves szobrászművészt: gondoskodik kosztról, kvártélyról, jóféle laskói sörről, no és megfelelő, a kő megmunkálásához nélkülözhetetlen gépekről. Természetesen a laskóiak jó előre végiggondolják, hol, milyen témájú kompozícióval szeretnék a városukat csinosítani.

- A téma mindig elég általános ahhoz, hogy lehetőséget adjon a szabad asszociációra is - mondja Székely, aki néhány éve például a víz témához készítette el Fraktál erózió című munkáját. A kő megmunkálása azt idézi, ahogyan a víz a természetben nyomot hagy a kövön, lecsepegve kivájja az anyagot... Azt mondja, a laskóiak csodálkoznak is azon, hogy neki egy témáról valami más, szokatlan dolog jut eszébe - ám ő ennek örül, hiszen úgy érzi: jó jel, hogy újdonságként hat a munkája. Ám ez eddig sosem jelentett elutasítást.

Székely idén is kész tervvel érkezett Laskóba, s egy hónapig dolgozott az alkotótelep két másik résztvevője, a Szlovéniában élő Király Ferenc és a budapesti Lestyán Goda János szobrászművészek társaságában. A fehérvári alkotó ezúttal a lipicai márványként emlegetett kemény mészkőből készítette művét. Két köbméteres, 6500 kilós darabból született meg A bőség asztala, amely az óvárosba került. A hely - a piactér - adta a témát. A hatalmas, négyzet alakú kő szigorú matematikai rendszer alapján osztódik, s izgalmas felület jön létre, olyan, mint amikor az idő elkoptatja, megeszi a követ.

- A hiányt akartam plasztikailag megfogalmazni - mondja Székely. - Az erdélyi költő, Bóér Géza verssora motoszkált bennem: A hiány hiányzó hiánya . A bőség asztala azt sugallja: jó lenne, ha nem lenne hiány - persze, tudjuk, mégis van. Ám a hiány hiányának felismerése megerősíti a hitünket abban, hogy a szobrászat, a kultúra képes tovább élni. Az idő ugyan megrágja, hiányossá teszi a követ, ám a szerkezet, a szellemi struktúra megmarad...

A szobrász Fehérváron évek óta kilincsel, hogy Nemzeti Emlékhely-tervét az illetékeseknek bemutassa. Kevés sikerrel - panaszolja. Ami viszont a munkát illeti ezen a nyáron legalább ebben nem szenved hiányt. Ezekben a napoban Marosvásárhelyen dolgozik: meghívták a Bolyai János nemzetközi faszobrászati művésztelepre. A hiányt akarta plasztikailag megfogalmazni: Bóér Géza verssora motoszkált benne

S hogy miként kezdődött ez a gyümölcsöző laskói kapcsolat? Lasko évről évre alkotótelepet rendez, ahová meghív néhány neves szobrászművészt: gondoskodik kosztról, kvártélyról, jóféle laskói sörről, no és megfelelő, a kő megmunkálásához nélkülözhetetlen gépekről. Természetesen a laskóiak jó előre végiggondolják, hol, milyen témájú kompozícióval szeretnék a városukat csinosítani.

- A téma mindig elég általános ahhoz, hogy lehetőséget adjon a szabad asszociációra is - mondja Székely, aki néhány éve például a víz témához készítette el Fraktál erózió című munkáját. A kő megmunkálása azt idézi, ahogyan a víz a természetben nyomot hagy a kövön, lecsepegve kivájja az anyagot... Azt mondja, a laskóiak csodálkoznak is azon, hogy neki egy témáról valami más, szokatlan dolog jut eszébe - ám ő ennek örül, hiszen úgy érzi: jó jel, hogy újdonságként hat a munkája. Ám ez eddig sosem jelentett elutasítást.

Székely idén is kész tervvel érkezett Laskóba, s egy hónapig dolgozott az alkotótelep két másik résztvevője, a Szlovéniában élő Király Ferenc és a budapesti Lestyán Goda János szobrászművészek társaságában. A fehérvári alkotó ezúttal a lipicai márványként emlegetett kemény mészkőből készítette művét. Két köbméteres, 6500 kilós darabból született meg A bőség asztala, amely az óvárosba került. A hely - a piactér - adta a témát. A hatalmas, négyzet alakú kő szigorú matematikai rendszer alapján osztódik, s izgalmas felület jön létre, olyan, mint amikor az idő elkoptatja, megeszi a követ.

- A hiányt akartam plasztikailag megfogalmazni - mondja Székely. - Az erdélyi költő, Bóér Géza verssora motoszkált bennem: A hiány hiányzó hiánya . A bőség asztala azt sugallja: jó lenne, ha nem lenne hiány - persze, tudjuk, mégis van. Ám a hiány hiányának felismerése megerősíti a hitünket abban, hogy a szobrászat, a kultúra képes tovább élni. Az idő ugyan megrágja, hiányossá teszi a követ, ám a szerkezet, a szellemi struktúra megmarad...

A szobrász Fehérváron évek óta kilincsel, hogy Nemzeti Emlékhely-tervét az illetékeseknek bemutassa. Kevés sikerrel - panaszolja. Ami viszont a munkát illeti ezen a nyáron legalább ebben nem szenved hiányt. Ezekben a napoban Marosvásárhelyen dolgozik: meghívták a Bolyai János nemzetközi faszobrászati művésztelepre. A hiányt akarta plasztikailag megfogalmazni: Bóér Géza verssora motoszkált benne

S hogy miként kezdődött ez a gyümölcsöző laskói kapcsolat? Lasko évről évre alkotótelepet rendez, ahová meghív néhány neves szobrászművészt: gondoskodik kosztról, kvártélyról, jóféle laskói sörről, no és megfelelő, a kő megmunkálásához nélkülözhetetlen gépekről. Természetesen a laskóiak jó előre végiggondolják, hol, milyen témájú kompozícióval szeretnék a városukat csinosítani.

- A téma mindig elég általános ahhoz, hogy lehetőséget adjon a szabad asszociációra is - mondja Székely, aki néhány éve például a víz témához készítette el Fraktál erózió című munkáját. A kő megmunkálása azt idézi, ahogyan a víz a természetben nyomot hagy a kövön, lecsepegve kivájja az anyagot... Azt mondja, a laskóiak csodálkoznak is azon, hogy neki egy témáról valami más, szokatlan dolog jut eszébe - ám ő ennek örül, hiszen úgy érzi: jó jel, hogy újdonságként hat a munkája. Ám ez eddig sosem jelentett elutasítást.

Székely idén is kész tervvel érkezett Laskóba, s egy hónapig dolgozott az alkotótelep két másik résztvevője, a Szlovéniában élő Király Ferenc és a budapesti Lestyán Goda János szobrászművészek társaságában. A fehérvári alkotó ezúttal a lipicai márványként emlegetett kemény mészkőből készítette művét. Két köbméteres, 6500 kilós darabból született meg A bőség asztala, amely az óvárosba került. A hely - a piactér - adta a témát. A hatalmas, négyzet alakú kő szigorú matematikai rendszer alapján osztódik, s izgalmas felület jön létre, olyan, mint amikor az idő elkoptatja, megeszi a követ.

- A hiányt akartam plasztikailag megfogalmazni - mondja Székely. - Az erdélyi költő, Bóér Géza verssora motoszkált bennem: A hiány hiányzó hiánya . A bőség asztala azt sugallja: jó lenne, ha nem lenne hiány - persze, tudjuk, mégis van. Ám a hiány hiányának felismerése megerősíti a hitünket abban, hogy a szobrászat, a kultúra képes tovább élni. Az idő ugyan megrágja, hiányossá teszi a követ, ám a szerkezet, a szellemi struktúra megmarad...

A szobrász Fehérváron évek óta kilincsel, hogy Nemzeti Emlékhely-tervét az illetékeseknek bemutassa. Kevés sikerrel - panaszolja. Ami viszont a munkát illeti ezen a nyáron legalább ebben nem szenved hiányt. Ezekben a napoban Marosvásárhelyen dolgozik: meghívták a Bolyai János nemzetközi faszobrászati művésztelepre. A hiányt akarta plasztikailag megfogalmazni: Bóér Géza verssora motoszkált benne

- A téma mindig elég általános ahhoz, hogy lehetőséget adjon a szabad asszociációra is - mondja Székely, aki néhány éve például a víz témához készítette el Fraktál erózió című munkáját. A kő megmunkálása azt idézi, ahogyan a víz a természetben nyomot hagy a kövön, lecsepegve kivájja az anyagot... Azt mondja, a laskóiak csodálkoznak is azon, hogy neki egy témáról valami más, szokatlan dolog jut eszébe - ám ő ennek örül, hiszen úgy érzi: jó jel, hogy újdonságként hat a munkája. Ám ez eddig sosem jelentett elutasítást.

Székely idén is kész tervvel érkezett Laskóba, s egy hónapig dolgozott az alkotótelep két másik résztvevője, a Szlovéniában élő Király Ferenc és a budapesti Lestyán Goda János szobrászművészek társaságában. A fehérvári alkotó ezúttal a lipicai márványként emlegetett kemény mészkőből készítette művét. Két köbméteres, 6500 kilós darabból született meg A bőség asztala, amely az óvárosba került. A hely - a piactér - adta a témát. A hatalmas, négyzet alakú kő szigorú matematikai rendszer alapján osztódik, s izgalmas felület jön létre, olyan, mint amikor az idő elkoptatja, megeszi a követ.

- A hiányt akartam plasztikailag megfogalmazni - mondja Székely. - Az erdélyi költő, Bóér Géza verssora motoszkált bennem: A hiány hiányzó hiánya . A bőség asztala azt sugallja: jó lenne, ha nem lenne hiány - persze, tudjuk, mégis van. Ám a hiány hiányának felismerése megerősíti a hitünket abban, hogy a szobrászat, a kultúra képes tovább élni. Az idő ugyan megrágja, hiányossá teszi a követ, ám a szerkezet, a szellemi struktúra megmarad...

A szobrász Fehérváron évek óta kilincsel, hogy Nemzeti Emlékhely-tervét az illetékeseknek bemutassa. Kevés sikerrel - panaszolja. Ami viszont a munkát illeti ezen a nyáron legalább ebben nem szenved hiányt. Ezekben a napoban Marosvásárhelyen dolgozik: meghívták a Bolyai János nemzetközi faszobrászati művésztelepre. A hiányt akarta plasztikailag megfogalmazni: Bóér Géza verssora motoszkált benne

- A téma mindig elég általános ahhoz, hogy lehetőséget adjon a szabad asszociációra is - mondja Székely, aki néhány éve például a víz témához készítette el Fraktál erózió című munkáját. A kő megmunkálása azt idézi, ahogyan a víz a természetben nyomot hagy a kövön, lecsepegve kivájja az anyagot... Azt mondja, a laskóiak csodálkoznak is azon, hogy neki egy témáról valami más, szokatlan dolog jut eszébe - ám ő ennek örül, hiszen úgy érzi: jó jel, hogy újdonságként hat a munkája. Ám ez eddig sosem jelentett elutasítást.

Székely idén is kész tervvel érkezett Laskóba, s egy hónapig dolgozott az alkotótelep két másik résztvevője, a Szlovéniában élő Király Ferenc és a budapesti Lestyán Goda János szobrászművészek társaságában. A fehérvári alkotó ezúttal a lipicai márványként emlegetett kemény mészkőből készítette művét. Két köbméteres, 6500 kilós darabból született meg A bőség asztala, amely az óvárosba került. A hely - a piactér - adta a témát. A hatalmas, négyzet alakú kő szigorú matematikai rendszer alapján osztódik, s izgalmas felület jön létre, olyan, mint amikor az idő elkoptatja, megeszi a követ.

- A hiányt akartam plasztikailag megfogalmazni - mondja Székely. - Az erdélyi költő, Bóér Géza verssora motoszkált bennem: A hiány hiányzó hiánya . A bőség asztala azt sugallja: jó lenne, ha nem lenne hiány - persze, tudjuk, mégis van. Ám a hiány hiányának felismerése megerősíti a hitünket abban, hogy a szobrászat, a kultúra képes tovább élni. Az idő ugyan megrágja, hiányossá teszi a követ, ám a szerkezet, a szellemi struktúra megmarad...

A szobrász Fehérváron évek óta kilincsel, hogy Nemzeti Emlékhely-tervét az illetékeseknek bemutassa. Kevés sikerrel - panaszolja. Ami viszont a munkát illeti ezen a nyáron legalább ebben nem szenved hiányt. Ezekben a napoban Marosvásárhelyen dolgozik: meghívták a Bolyai János nemzetközi faszobrászati művésztelepre. A hiányt akarta plasztikailag megfogalmazni: Bóér Géza verssora motoszkált benne

Székely idén is kész tervvel érkezett Laskóba, s egy hónapig dolgozott az alkotótelep két másik résztvevője, a Szlovéniában élő Király Ferenc és a budapesti Lestyán Goda János szobrászművészek társaságában. A fehérvári alkotó ezúttal a lipicai márványként emlegetett kemény mészkőből készítette művét. Két köbméteres, 6500 kilós darabból született meg A bőség asztala, amely az óvárosba került. A hely - a piactér - adta a témát. A hatalmas, négyzet alakú kő szigorú matematikai rendszer alapján osztódik, s izgalmas felület jön létre, olyan, mint amikor az idő elkoptatja, megeszi a követ.

- A hiányt akartam plasztikailag megfogalmazni - mondja Székely. - Az erdélyi költő, Bóér Géza verssora motoszkált bennem: A hiány hiányzó hiánya . A bőség asztala azt sugallja: jó lenne, ha nem lenne hiány - persze, tudjuk, mégis van. Ám a hiány hiányának felismerése megerősíti a hitünket abban, hogy a szobrászat, a kultúra képes tovább élni. Az idő ugyan megrágja, hiányossá teszi a követ, ám a szerkezet, a szellemi struktúra megmarad...

A szobrász Fehérváron évek óta kilincsel, hogy Nemzeti Emlékhely-tervét az illetékeseknek bemutassa. Kevés sikerrel - panaszolja. Ami viszont a munkát illeti ezen a nyáron legalább ebben nem szenved hiányt. Ezekben a napoban Marosvásárhelyen dolgozik: meghívták a Bolyai János nemzetközi faszobrászati művésztelepre. A hiányt akarta plasztikailag megfogalmazni: Bóér Géza verssora motoszkált benne

Székely idén is kész tervvel érkezett Laskóba, s egy hónapig dolgozott az alkotótelep két másik résztvevője, a Szlovéniában élő Király Ferenc és a budapesti Lestyán Goda János szobrászművészek társaságában. A fehérvári alkotó ezúttal a lipicai márványként emlegetett kemény mészkőből készítette művét. Két köbméteres, 6500 kilós darabból született meg A bőség asztala, amely az óvárosba került. A hely - a piactér - adta a témát. A hatalmas, négyzet alakú kő szigorú matematikai rendszer alapján osztódik, s izgalmas felület jön létre, olyan, mint amikor az idő elkoptatja, megeszi a követ.

- A hiányt akartam plasztikailag megfogalmazni - mondja Székely. - Az erdélyi költő, Bóér Géza verssora motoszkált bennem: A hiány hiányzó hiánya . A bőség asztala azt sugallja: jó lenne, ha nem lenne hiány - persze, tudjuk, mégis van. Ám a hiány hiányának felismerése megerősíti a hitünket abban, hogy a szobrászat, a kultúra képes tovább élni. Az idő ugyan megrágja, hiányossá teszi a követ, ám a szerkezet, a szellemi struktúra megmarad...

A szobrász Fehérváron évek óta kilincsel, hogy Nemzeti Emlékhely-tervét az illetékeseknek bemutassa. Kevés sikerrel - panaszolja. Ami viszont a munkát illeti ezen a nyáron legalább ebben nem szenved hiányt. Ezekben a napoban Marosvásárhelyen dolgozik: meghívták a Bolyai János nemzetközi faszobrászati művésztelepre. A hiányt akarta plasztikailag megfogalmazni: Bóér Géza verssora motoszkált benne

- A hiányt akartam plasztikailag megfogalmazni - mondja Székely. - Az erdélyi költő, Bóér Géza verssora motoszkált bennem: A hiány hiányzó hiánya . A bőség asztala azt sugallja: jó lenne, ha nem lenne hiány - persze, tudjuk, mégis van. Ám a hiány hiányának felismerése megerősíti a hitünket abban, hogy a szobrászat, a kultúra képes tovább élni. Az idő ugyan megrágja, hiányossá teszi a követ, ám a szerkezet, a szellemi struktúra megmarad...

A szobrász Fehérváron évek óta kilincsel, hogy Nemzeti Emlékhely-tervét az illetékeseknek bemutassa. Kevés sikerrel - panaszolja. Ami viszont a munkát illeti ezen a nyáron legalább ebben nem szenved hiányt. Ezekben a napoban Marosvásárhelyen dolgozik: meghívták a Bolyai János nemzetközi faszobrászati művésztelepre. A hiányt akarta plasztikailag megfogalmazni: Bóér Géza verssora motoszkált benne

- A hiányt akartam plasztikailag megfogalmazni - mondja Székely. - Az erdélyi költő, Bóér Géza verssora motoszkált bennem: A hiány hiányzó hiánya . A bőség asztala azt sugallja: jó lenne, ha nem lenne hiány - persze, tudjuk, mégis van. Ám a hiány hiányának felismerése megerősíti a hitünket abban, hogy a szobrászat, a kultúra képes tovább élni. Az idő ugyan megrágja, hiányossá teszi a követ, ám a szerkezet, a szellemi struktúra megmarad...

A szobrász Fehérváron évek óta kilincsel, hogy Nemzeti Emlékhely-tervét az illetékeseknek bemutassa. Kevés sikerrel - panaszolja. Ami viszont a munkát illeti ezen a nyáron legalább ebben nem szenved hiányt. Ezekben a napoban Marosvásárhelyen dolgozik: meghívták a Bolyai János nemzetközi faszobrászati művésztelepre. A hiányt akarta plasztikailag megfogalmazni: Bóér Géza verssora motoszkált benne

A szobrász Fehérváron évek óta kilincsel, hogy Nemzeti Emlékhely-tervét az illetékeseknek bemutassa. Kevés sikerrel - panaszolja. Ami viszont a munkát illeti ezen a nyáron legalább ebben nem szenved hiányt. Ezekben a napoban Marosvásárhelyen dolgozik: meghívták a Bolyai János nemzetközi faszobrászati művésztelepre. A hiányt akarta plasztikailag megfogalmazni: Bóér Géza verssora motoszkált benne

A szobrász Fehérváron évek óta kilincsel, hogy Nemzeti Emlékhely-tervét az illetékeseknek bemutassa. Kevés sikerrel - panaszolja. Ami viszont a munkát illeti ezen a nyáron legalább ebben nem szenved hiányt. Ezekben a napoban Marosvásárhelyen dolgozik: meghívták a Bolyai János nemzetközi faszobrászati művésztelepre. A hiányt akarta plasztikailag megfogalmazni: Bóér Géza verssora motoszkált benne

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!