Kultúra

2007.07.11. 02:29

Diszkrét, elegáns, profi

Székesfehérvár - Kertesi Ingrid, Drahos Béla és az Alba Regia Szimfonikus Zenekar nagy sikerű hangversenyével folytatódott a Harmonia Albensis koncertsorozat a bazilikában.

Kovalcsik Katalin

Régi kedves ismerőst, Kertesi Ingrid szopránénekesnőt köszönthettük az idei Harmonia Albensis-sorozat második estjén a bazilikában. A művésznő ezúttal is a Drahos Béla vezényelte Alba Regia Szimfonikus Zenekar kíséretében lépett fel, a barokk és a klasszika nagymestereinek műveiből válogatott szép műsorral örvendeztetve meg a székesegyház padsorait teljesen megtöltő zenebarátokat. Programjában Vivaldi In furore című motettája és Pergolesi Stabat Materének két áriája mellett Mozart Exsultate, jubilate kezdetű motettája szerepelt. Az énekszámok között Mozart három templomi szonátája és Haydn 6. számú A reggel szimfóniája csendült még fel a zenekar előadásában, a continuo-szólamot Tóka Szabolcs orgonaművész játszotta.

Kertesi Ingrid művészetét több alkalommal volt lehetőségem méltatni az utóbbi években: önálló esten és oratorikus művek szólistájaként rendszeres vendége Székesfehérvár zenei életének. Éneklésének méltán elismert erényei: a tiszta és csengő hangzás és a formálás finom kultúrája, valamint az őt annyira jellemző, hivalkodó sztárallűröktől jólesően mentes diszkrét elegancia mindig ünneppé teszik megjelenését városunk pódiumán. Utaltam már rá: személyében pályafutását rendkívül okosan és tudatosan alakító művésszel állunk szemben, aki nagyon is tisztában van vele, mi felel meg a hangjának és mi nem - ennek megfelelően, amit vállal, azt mindig a legmagasabb színvonalon teljesíti. Orgánumának a 18. (és részben a 19.) század muzsikája az igazi birodalma: de tekintettel rá, hogy a jelzett időben a vokális zene aranykoráról van szó, e korlátok között hatalmas tér nyílik a szárnyalásra. Bizonyság lehet rá a hétfő este előadott kompozíciók sora, melyek karakterek széles választékát vonultatták fel. Vivaldi In furore kezdetű négyrészes motettája az első ária viharzó futamaitól a második finom ringatózásán át a záró Alleluja ellenállhatatlan lendületéig már önmagában is összetett feladat. Pergolesi a nápolyi bel canto-stílust reprezentáló két rövid áriája és Mozart az áttetsző dallamosságot a virtuozitás magasiskolájával párosító népszerű mesterműve hasonlóan a lehetőségek gazdag tárházát nyújtja az énekesnek tudása bemutatására. Kertesi Ingrid avatott mesternek bizonyult a dráma és líra területén egyaránt, a zavaró körülményeken rezzenéstelen arccal és hanggal felülemelkedő profizmussal, biztos technikai tudással és a karakterek pontos megrajzolásával-visszaadásával énekelte szólamát. Ha kritikai megjegyzést kell tennem, úgy az a zenekarra vonatkozik. A historikus előadói mozgalom tapasztalatait e repertoár előadásakor ma már nem szokás figyelmen kívül hagyni: nem szokás az így alig hallható énekest 11 hegedűvel szembeállítani, amikor 4-5 is elég.

A három rövid templomi szonáta hasonlóan több gondosságot és előkészítést érdemelt volna: rutinos darálás jellegtelenítette el Mozart mesterien könnyed megoldásait. A reggeli Haydn-szimfónia előadása szerencsére már sokkal kedvezőbb csillagzat alatt állt: itt jutott figyelem és energia a jóízű artikuláció és a hangzás csiszolására. Szépen sikerültek a mű fontos szólóállásai, e tekintetben különösen a második tétel nagy hegedűszólóját muzikálisan megszólaltató Molnár Eszter hangversenymester neve érdemel említést. A jó tempóvételekkel megfelelően megalapozott interpretáció hallatán örömmel siklottunk el a cím és a felhangzás időpontjának kibékíthetetlen ellentéte felett.

Hasonlóképpen örültünk az első ráadásszámnak: vendégünk az oboa szólamát ezúttal fuvolán játszó Drahos Béla, valamint Tóka Szabolcs társaságában Vivaldi Gloriájának Dominus Deus-áriáját szólaltatta meg. Igazi zenei alkímiának voltunk tanúi: Kertesi ezüstösen csillogó vocéja és Drahos aranyszínű fuvolahangja ragyogóan fénylő ötvözetben forrtak össze. A vázlatszerűen odakent második ráadásról ezek után szívesen lemondtunk volna.

Kertesi Ingrid művészetét több alkalommal volt lehetőségem méltatni az utóbbi években: önálló esten és oratorikus művek szólistájaként rendszeres vendége Székesfehérvár zenei életének. Éneklésének méltán elismert erényei: a tiszta és csengő hangzás és a formálás finom kultúrája, valamint az őt annyira jellemző, hivalkodó sztárallűröktől jólesően mentes diszkrét elegancia mindig ünneppé teszik megjelenését városunk pódiumán. Utaltam már rá: személyében pályafutását rendkívül okosan és tudatosan alakító művésszel állunk szemben, aki nagyon is tisztában van vele, mi felel meg a hangjának és mi nem - ennek megfelelően, amit vállal, azt mindig a legmagasabb színvonalon teljesíti. Orgánumának a 18. (és részben a 19.) század muzsikája az igazi birodalma: de tekintettel rá, hogy a jelzett időben a vokális zene aranykoráról van szó, e korlátok között hatalmas tér nyílik a szárnyalásra. Bizonyság lehet rá a hétfő este előadott kompozíciók sora, melyek karakterek széles választékát vonultatták fel. Vivaldi In furore kezdetű négyrészes motettája az első ária viharzó futamaitól a második finom ringatózásán át a záró Alleluja ellenállhatatlan lendületéig már önmagában is összetett feladat. Pergolesi a nápolyi bel canto-stílust reprezentáló két rövid áriája és Mozart az áttetsző dallamosságot a virtuozitás magasiskolájával párosító népszerű mesterműve hasonlóan a lehetőségek gazdag tárházát nyújtja az énekesnek tudása bemutatására. Kertesi Ingrid avatott mesternek bizonyult a dráma és líra területén egyaránt, a zavaró körülményeken rezzenéstelen arccal és hanggal felülemelkedő profizmussal, biztos technikai tudással és a karakterek pontos megrajzolásával-visszaadásával énekelte szólamát. Ha kritikai megjegyzést kell tennem, úgy az a zenekarra vonatkozik. A historikus előadói mozgalom tapasztalatait e repertoár előadásakor ma már nem szokás figyelmen kívül hagyni: nem szokás az így alig hallható énekest 11 hegedűvel szembeállítani, amikor 4-5 is elég.

A három rövid templomi szonáta hasonlóan több gondosságot és előkészítést érdemelt volna: rutinos darálás jellegtelenítette el Mozart mesterien könnyed megoldásait. A reggeli Haydn-szimfónia előadása szerencsére már sokkal kedvezőbb csillagzat alatt állt: itt jutott figyelem és energia a jóízű artikuláció és a hangzás csiszolására. Szépen sikerültek a mű fontos szólóállásai, e tekintetben különösen a második tétel nagy hegedűszólóját muzikálisan megszólaltató Molnár Eszter hangversenymester neve érdemel említést. A jó tempóvételekkel megfelelően megalapozott interpretáció hallatán örömmel siklottunk el a cím és a felhangzás időpontjának kibékíthetetlen ellentéte felett.

Hasonlóképpen örültünk az első ráadásszámnak: vendégünk az oboa szólamát ezúttal fuvolán játszó Drahos Béla, valamint Tóka Szabolcs társaságában Vivaldi Gloriájának Dominus Deus-áriáját szólaltatta meg. Igazi zenei alkímiának voltunk tanúi: Kertesi ezüstösen csillogó vocéja és Drahos aranyszínű fuvolahangja ragyogóan fénylő ötvözetben forrtak össze. A vázlatszerűen odakent második ráadásról ezek után szívesen lemondtunk volna.

Kertesi Ingrid művészetét több alkalommal volt lehetőségem méltatni az utóbbi években: önálló esten és oratorikus művek szólistájaként rendszeres vendége Székesfehérvár zenei életének. Éneklésének méltán elismert erényei: a tiszta és csengő hangzás és a formálás finom kultúrája, valamint az őt annyira jellemző, hivalkodó sztárallűröktől jólesően mentes diszkrét elegancia mindig ünneppé teszik megjelenését városunk pódiumán. Utaltam már rá: személyében pályafutását rendkívül okosan és tudatosan alakító művésszel állunk szemben, aki nagyon is tisztában van vele, mi felel meg a hangjának és mi nem - ennek megfelelően, amit vállal, azt mindig a legmagasabb színvonalon teljesíti. Orgánumának a 18. (és részben a 19.) század muzsikája az igazi birodalma: de tekintettel rá, hogy a jelzett időben a vokális zene aranykoráról van szó, e korlátok között hatalmas tér nyílik a szárnyalásra. Bizonyság lehet rá a hétfő este előadott kompozíciók sora, melyek karakterek széles választékát vonultatták fel. Vivaldi In furore kezdetű négyrészes motettája az első ária viharzó futamaitól a második finom ringatózásán át a záró Alleluja ellenállhatatlan lendületéig már önmagában is összetett feladat. Pergolesi a nápolyi bel canto-stílust reprezentáló két rövid áriája és Mozart az áttetsző dallamosságot a virtuozitás magasiskolájával párosító népszerű mesterműve hasonlóan a lehetőségek gazdag tárházát nyújtja az énekesnek tudása bemutatására. Kertesi Ingrid avatott mesternek bizonyult a dráma és líra területén egyaránt, a zavaró körülményeken rezzenéstelen arccal és hanggal felülemelkedő profizmussal, biztos technikai tudással és a karakterek pontos megrajzolásával-visszaadásával énekelte szólamát. Ha kritikai megjegyzést kell tennem, úgy az a zenekarra vonatkozik. A historikus előadói mozgalom tapasztalatait e repertoár előadásakor ma már nem szokás figyelmen kívül hagyni: nem szokás az így alig hallható énekest 11 hegedűvel szembeállítani, amikor 4-5 is elég.

A három rövid templomi szonáta hasonlóan több gondosságot és előkészítést érdemelt volna: rutinos darálás jellegtelenítette el Mozart mesterien könnyed megoldásait. A reggeli Haydn-szimfónia előadása szerencsére már sokkal kedvezőbb csillagzat alatt állt: itt jutott figyelem és energia a jóízű artikuláció és a hangzás csiszolására. Szépen sikerültek a mű fontos szólóállásai, e tekintetben különösen a második tétel nagy hegedűszólóját muzikálisan megszólaltató Molnár Eszter hangversenymester neve érdemel említést. A jó tempóvételekkel megfelelően megalapozott interpretáció hallatán örömmel siklottunk el a cím és a felhangzás időpontjának kibékíthetetlen ellentéte felett.

Hasonlóképpen örültünk az első ráadásszámnak: vendégünk az oboa szólamát ezúttal fuvolán játszó Drahos Béla, valamint Tóka Szabolcs társaságában Vivaldi Gloriájának Dominus Deus-áriáját szólaltatta meg. Igazi zenei alkímiának voltunk tanúi: Kertesi ezüstösen csillogó vocéja és Drahos aranyszínű fuvolahangja ragyogóan fénylő ötvözetben forrtak össze. A vázlatszerűen odakent második ráadásról ezek után szívesen lemondtunk volna.

A három rövid templomi szonáta hasonlóan több gondosságot és előkészítést érdemelt volna: rutinos darálás jellegtelenítette el Mozart mesterien könnyed megoldásait. A reggeli Haydn-szimfónia előadása szerencsére már sokkal kedvezőbb csillagzat alatt állt: itt jutott figyelem és energia a jóízű artikuláció és a hangzás csiszolására. Szépen sikerültek a mű fontos szólóállásai, e tekintetben különösen a második tétel nagy hegedűszólóját muzikálisan megszólaltató Molnár Eszter hangversenymester neve érdemel említést. A jó tempóvételekkel megfelelően megalapozott interpretáció hallatán örömmel siklottunk el a cím és a felhangzás időpontjának kibékíthetetlen ellentéte felett.

Hasonlóképpen örültünk az első ráadásszámnak: vendégünk az oboa szólamát ezúttal fuvolán játszó Drahos Béla, valamint Tóka Szabolcs társaságában Vivaldi Gloriájának Dominus Deus-áriáját szólaltatta meg. Igazi zenei alkímiának voltunk tanúi: Kertesi ezüstösen csillogó vocéja és Drahos aranyszínű fuvolahangja ragyogóan fénylő ötvözetben forrtak össze. A vázlatszerűen odakent második ráadásról ezek után szívesen lemondtunk volna.

A három rövid templomi szonáta hasonlóan több gondosságot és előkészítést érdemelt volna: rutinos darálás jellegtelenítette el Mozart mesterien könnyed megoldásait. A reggeli Haydn-szimfónia előadása szerencsére már sokkal kedvezőbb csillagzat alatt állt: itt jutott figyelem és energia a jóízű artikuláció és a hangzás csiszolására. Szépen sikerültek a mű fontos szólóállásai, e tekintetben különösen a második tétel nagy hegedűszólóját muzikálisan megszólaltató Molnár Eszter hangversenymester neve érdemel említést. A jó tempóvételekkel megfelelően megalapozott interpretáció hallatán örömmel siklottunk el a cím és a felhangzás időpontjának kibékíthetetlen ellentéte felett.

Hasonlóképpen örültünk az első ráadásszámnak: vendégünk az oboa szólamát ezúttal fuvolán játszó Drahos Béla, valamint Tóka Szabolcs társaságában Vivaldi Gloriájának Dominus Deus-áriáját szólaltatta meg. Igazi zenei alkímiának voltunk tanúi: Kertesi ezüstösen csillogó vocéja és Drahos aranyszínű fuvolahangja ragyogóan fénylő ötvözetben forrtak össze. A vázlatszerűen odakent második ráadásról ezek után szívesen lemondtunk volna.

Hasonlóképpen örültünk az első ráadásszámnak: vendégünk az oboa szólamát ezúttal fuvolán játszó Drahos Béla, valamint Tóka Szabolcs társaságában Vivaldi Gloriájának Dominus Deus-áriáját szólaltatta meg. Igazi zenei alkímiának voltunk tanúi: Kertesi ezüstösen csillogó vocéja és Drahos aranyszínű fuvolahangja ragyogóan fénylő ötvözetben forrtak össze. A vázlatszerűen odakent második ráadásról ezek után szívesen lemondtunk volna.

Hasonlóképpen örültünk az első ráadásszámnak: vendégünk az oboa szólamát ezúttal fuvolán játszó Drahos Béla, valamint Tóka Szabolcs társaságában Vivaldi Gloriájának Dominus Deus-áriáját szólaltatta meg. Igazi zenei alkímiának voltunk tanúi: Kertesi ezüstösen csillogó vocéja és Drahos aranyszínű fuvolahangja ragyogóan fénylő ötvözetben forrtak össze. A vázlatszerűen odakent második ráadásról ezek után szívesen lemondtunk volna.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!