Kultúra

2007.05.14. 02:29

Különc úr szülőanyja

Székesfehérvár - Különös bemutató volt. Képzeljenek el hét vetítőhelyet - fal, képernyő, vászon -, mindegyiken más-más látható. Az alapmotívum azonban valamennyin közös.

Kovalcsik Katalin

A már-már monomániásan kutatott mozgás. Rajzok, élőképek folytonos változása, állandó kontrasztjuk önmagukkal és a háttérrel. A Barátság klubmoziban és a szomszédos kiállítóteremben, valamint folyosón láthatta az ilyesfajta élményre fogékony közönség az egyestés bemutatót. Melynek a címe is sokatmondó és többértelmű: Mozgókép kiállítás. Háy Ágnes rendhagyó filmbemutatója, hirdették a Kortárs művészeti fesztivál szervezői. Igen, valóban rendhagyó, szokatlan és különös. Hasonlót csinált az alkotó nem is olyan régen, tavaly decemberben, a budapesti Artpool Galériában. Ott kilenc kivetítővel, itt héttel. A lényeg azonban ugyanaz: ott is, itt is kiállítási tárgyként mutatkoztak meg a filmek.

S ha azt állítjuk a bemutatóról, hogy rendhagyó, különleges, akkor mit mondjunk a művek készítőjéről? Hiszen Háy Ágnes még csak 16 éves volt, amikor 1968-ban minimalista képregényként megalkotta az Egy különc úr sorozatot. Az ecsettel rajzolt - később papírkivágásos - figura hamarosan az Élet És Irodalom hasábjain is feltűnt, Nagy László szerkesztő jóvoltából. Röpke egy év múlva, 1969-ben animációs filmen is láthatóvá lett a különc úr, nagy sikert aratva, s jócskán hozzájárulva ahhoz, hogy a fiatal lány a Balázs Béla Stúdióban találhatta magát. S hogy honnan az indíttatás? Talán a génekből. Háyéknál ugyanis - a szűkebb-tágabb családi körben - elég sok volt a művész. Apja (Háy Károly László) festőművész, anyja (Havas Lujza) művészettörténész volt, nagy-nagybátyja (Gábor Cossa) balett-táncos, nagybátyja (Háy Gyula) író. Akadt a szélesebb famíliában néhány matematikus-fizikus is, de a lányt, Ágnest a művészet felé lökdöste a családi háttér. Kralik Frigyesnét, Perneczky Gézát, Bíró Dánielt, Erdély Miklóst, Gémes Jánost (Dixit), Bódy Gábort tekinti mesterének. Nem rossz névsor. Hát még ha hozzávesszük, hogy tíz évig volt élettársa Krassó Györgynek. Közös emlékük Háy-Krassó Blanka Gilda Viola, ma már szép nagylány.

Az utóbbi azonban már a londoni történet része, mert Háy Ágnes 1985-ben az angol fővárosban telepedett le. Mint grafikust, főleg a vonal foglalkoztatja, egy téma kapcsán akár több száz darabból álló sorozatot is készít. Grafikai munkáiból indulnak ki animációs filmjei is. Ő volt, az aki - rossz szóval - divatba hozta a képlékeny anyagot, a gyurmát, mint animációs kifejező eszközt, 1971-ben (!). (Gyurmafilmjeiből egész csokrot bemutatott a kiállításon.) Apropó, tárlatok. Háy Ágnes szívesen és sokat szerepel kiállításokon, rendszeresen tart animációs tanfolyamokat is. Fehérváron 1992-ben, a Csók István Képtárban mutatta be nagyrészt a helyszínen készült grafikáit, filmjeit pedig akkor is a Barátság klubmoziban. Egyik ismert motívuma a haláltánc. Filmjeiben szintén alkalmazta, s 1991-ben, a budapesti Liget galériában élettársára, az abban az évben, február 13-án elhunyt Krassó Györgyre emlékezett a Haláltánc című fotó-grafikai kiállítással.

Tervezett díszleteket, bábokat, fellépett a híres Bizottság műsorában, kutatta a budapesti folklórt. A fehérvári Mozgókép kiállításon pedig meglepett rajzai könnyedségével, a mozgás ezernyi ábrázolásával, amely kísérleti, improvizációs, befejezetlen és kerek munkáiban megjelenik. Ebből az univerzumból nem lógnak ki a londoni Russel Square lefilmezett galambjai, kacsája sem. Hiszen oly egyszerű és titokzatos ez a világ. Háy Ágnesé.

S ha azt állítjuk a bemutatóról, hogy rendhagyó, különleges, akkor mit mondjunk a művek készítőjéről? Hiszen Háy Ágnes még csak 16 éves volt, amikor 1968-ban minimalista képregényként megalkotta az Egy különc úr sorozatot. Az ecsettel rajzolt - később papírkivágásos - figura hamarosan az Élet És Irodalom hasábjain is feltűnt, Nagy László szerkesztő jóvoltából. Röpke egy év múlva, 1969-ben animációs filmen is láthatóvá lett a különc úr, nagy sikert aratva, s jócskán hozzájárulva ahhoz, hogy a fiatal lány a Balázs Béla Stúdióban találhatta magát. S hogy honnan az indíttatás? Talán a génekből. Háyéknál ugyanis - a szűkebb-tágabb családi körben - elég sok volt a művész. Apja (Háy Károly László) festőművész, anyja (Havas Lujza) művészettörténész volt, nagy-nagybátyja (Gábor Cossa) balett-táncos, nagybátyja (Háy Gyula) író. Akadt a szélesebb famíliában néhány matematikus-fizikus is, de a lányt, Ágnest a művészet felé lökdöste a családi háttér. Kralik Frigyesnét, Perneczky Gézát, Bíró Dánielt, Erdély Miklóst, Gémes Jánost (Dixit), Bódy Gábort tekinti mesterének. Nem rossz névsor. Hát még ha hozzávesszük, hogy tíz évig volt élettársa Krassó Györgynek. Közös emlékük Háy-Krassó Blanka Gilda Viola, ma már szép nagylány.

Az utóbbi azonban már a londoni történet része, mert Háy Ágnes 1985-ben az angol fővárosban telepedett le. Mint grafikust, főleg a vonal foglalkoztatja, egy téma kapcsán akár több száz darabból álló sorozatot is készít. Grafikai munkáiból indulnak ki animációs filmjei is. Ő volt, az aki - rossz szóval - divatba hozta a képlékeny anyagot, a gyurmát, mint animációs kifejező eszközt, 1971-ben (!). (Gyurmafilmjeiből egész csokrot bemutatott a kiállításon.) Apropó, tárlatok. Háy Ágnes szívesen és sokat szerepel kiállításokon, rendszeresen tart animációs tanfolyamokat is. Fehérváron 1992-ben, a Csók István Képtárban mutatta be nagyrészt a helyszínen készült grafikáit, filmjeit pedig akkor is a Barátság klubmoziban. Egyik ismert motívuma a haláltánc. Filmjeiben szintén alkalmazta, s 1991-ben, a budapesti Liget galériában élettársára, az abban az évben, február 13-án elhunyt Krassó Györgyre emlékezett a Haláltánc című fotó-grafikai kiállítással.

Tervezett díszleteket, bábokat, fellépett a híres Bizottság műsorában, kutatta a budapesti folklórt. A fehérvári Mozgókép kiállításon pedig meglepett rajzai könnyedségével, a mozgás ezernyi ábrázolásával, amely kísérleti, improvizációs, befejezetlen és kerek munkáiban megjelenik. Ebből az univerzumból nem lógnak ki a londoni Russel Square lefilmezett galambjai, kacsája sem. Hiszen oly egyszerű és titokzatos ez a világ. Háy Ágnesé.

S ha azt állítjuk a bemutatóról, hogy rendhagyó, különleges, akkor mit mondjunk a művek készítőjéről? Hiszen Háy Ágnes még csak 16 éves volt, amikor 1968-ban minimalista képregényként megalkotta az Egy különc úr sorozatot. Az ecsettel rajzolt - később papírkivágásos - figura hamarosan az Élet És Irodalom hasábjain is feltűnt, Nagy László szerkesztő jóvoltából. Röpke egy év múlva, 1969-ben animációs filmen is láthatóvá lett a különc úr, nagy sikert aratva, s jócskán hozzájárulva ahhoz, hogy a fiatal lány a Balázs Béla Stúdióban találhatta magát. S hogy honnan az indíttatás? Talán a génekből. Háyéknál ugyanis - a szűkebb-tágabb családi körben - elég sok volt a művész. Apja (Háy Károly László) festőművész, anyja (Havas Lujza) művészettörténész volt, nagy-nagybátyja (Gábor Cossa) balett-táncos, nagybátyja (Háy Gyula) író. Akadt a szélesebb famíliában néhány matematikus-fizikus is, de a lányt, Ágnest a művészet felé lökdöste a családi háttér. Kralik Frigyesnét, Perneczky Gézát, Bíró Dánielt, Erdély Miklóst, Gémes Jánost (Dixit), Bódy Gábort tekinti mesterének. Nem rossz névsor. Hát még ha hozzávesszük, hogy tíz évig volt élettársa Krassó Györgynek. Közös emlékük Háy-Krassó Blanka Gilda Viola, ma már szép nagylány.

Az utóbbi azonban már a londoni történet része, mert Háy Ágnes 1985-ben az angol fővárosban telepedett le. Mint grafikust, főleg a vonal foglalkoztatja, egy téma kapcsán akár több száz darabból álló sorozatot is készít. Grafikai munkáiból indulnak ki animációs filmjei is. Ő volt, az aki - rossz szóval - divatba hozta a képlékeny anyagot, a gyurmát, mint animációs kifejező eszközt, 1971-ben (!). (Gyurmafilmjeiből egész csokrot bemutatott a kiállításon.) Apropó, tárlatok. Háy Ágnes szívesen és sokat szerepel kiállításokon, rendszeresen tart animációs tanfolyamokat is. Fehérváron 1992-ben, a Csók István Képtárban mutatta be nagyrészt a helyszínen készült grafikáit, filmjeit pedig akkor is a Barátság klubmoziban. Egyik ismert motívuma a haláltánc. Filmjeiben szintén alkalmazta, s 1991-ben, a budapesti Liget galériában élettársára, az abban az évben, február 13-án elhunyt Krassó Györgyre emlékezett a Haláltánc című fotó-grafikai kiállítással.

Tervezett díszleteket, bábokat, fellépett a híres Bizottság műsorában, kutatta a budapesti folklórt. A fehérvári Mozgókép kiállításon pedig meglepett rajzai könnyedségével, a mozgás ezernyi ábrázolásával, amely kísérleti, improvizációs, befejezetlen és kerek munkáiban megjelenik. Ebből az univerzumból nem lógnak ki a londoni Russel Square lefilmezett galambjai, kacsája sem. Hiszen oly egyszerű és titokzatos ez a világ. Háy Ágnesé.

Az utóbbi azonban már a londoni történet része, mert Háy Ágnes 1985-ben az angol fővárosban telepedett le. Mint grafikust, főleg a vonal foglalkoztatja, egy téma kapcsán akár több száz darabból álló sorozatot is készít. Grafikai munkáiból indulnak ki animációs filmjei is. Ő volt, az aki - rossz szóval - divatba hozta a képlékeny anyagot, a gyurmát, mint animációs kifejező eszközt, 1971-ben (!). (Gyurmafilmjeiből egész csokrot bemutatott a kiállításon.) Apropó, tárlatok. Háy Ágnes szívesen és sokat szerepel kiállításokon, rendszeresen tart animációs tanfolyamokat is. Fehérváron 1992-ben, a Csók István Képtárban mutatta be nagyrészt a helyszínen készült grafikáit, filmjeit pedig akkor is a Barátság klubmoziban. Egyik ismert motívuma a haláltánc. Filmjeiben szintén alkalmazta, s 1991-ben, a budapesti Liget galériában élettársára, az abban az évben, február 13-án elhunyt Krassó Györgyre emlékezett a Haláltánc című fotó-grafikai kiállítással.

Tervezett díszleteket, bábokat, fellépett a híres Bizottság műsorában, kutatta a budapesti folklórt. A fehérvári Mozgókép kiállításon pedig meglepett rajzai könnyedségével, a mozgás ezernyi ábrázolásával, amely kísérleti, improvizációs, befejezetlen és kerek munkáiban megjelenik. Ebből az univerzumból nem lógnak ki a londoni Russel Square lefilmezett galambjai, kacsája sem. Hiszen oly egyszerű és titokzatos ez a világ. Háy Ágnesé.

Az utóbbi azonban már a londoni történet része, mert Háy Ágnes 1985-ben az angol fővárosban telepedett le. Mint grafikust, főleg a vonal foglalkoztatja, egy téma kapcsán akár több száz darabból álló sorozatot is készít. Grafikai munkáiból indulnak ki animációs filmjei is. Ő volt, az aki - rossz szóval - divatba hozta a képlékeny anyagot, a gyurmát, mint animációs kifejező eszközt, 1971-ben (!). (Gyurmafilmjeiből egész csokrot bemutatott a kiállításon.) Apropó, tárlatok. Háy Ágnes szívesen és sokat szerepel kiállításokon, rendszeresen tart animációs tanfolyamokat is. Fehérváron 1992-ben, a Csók István Képtárban mutatta be nagyrészt a helyszínen készült grafikáit, filmjeit pedig akkor is a Barátság klubmoziban. Egyik ismert motívuma a haláltánc. Filmjeiben szintén alkalmazta, s 1991-ben, a budapesti Liget galériában élettársára, az abban az évben, február 13-án elhunyt Krassó Györgyre emlékezett a Haláltánc című fotó-grafikai kiállítással.

Tervezett díszleteket, bábokat, fellépett a híres Bizottság műsorában, kutatta a budapesti folklórt. A fehérvári Mozgókép kiállításon pedig meglepett rajzai könnyedségével, a mozgás ezernyi ábrázolásával, amely kísérleti, improvizációs, befejezetlen és kerek munkáiban megjelenik. Ebből az univerzumból nem lógnak ki a londoni Russel Square lefilmezett galambjai, kacsája sem. Hiszen oly egyszerű és titokzatos ez a világ. Háy Ágnesé.

Tervezett díszleteket, bábokat, fellépett a híres Bizottság műsorában, kutatta a budapesti folklórt. A fehérvári Mozgókép kiállításon pedig meglepett rajzai könnyedségével, a mozgás ezernyi ábrázolásával, amely kísérleti, improvizációs, befejezetlen és kerek munkáiban megjelenik. Ebből az univerzumból nem lógnak ki a londoni Russel Square lefilmezett galambjai, kacsája sem. Hiszen oly egyszerű és titokzatos ez a világ. Háy Ágnesé.

Tervezett díszleteket, bábokat, fellépett a híres Bizottság műsorában, kutatta a budapesti folklórt. A fehérvári Mozgókép kiállításon pedig meglepett rajzai könnyedségével, a mozgás ezernyi ábrázolásával, amely kísérleti, improvizációs, befejezetlen és kerek munkáiban megjelenik. Ebből az univerzumból nem lógnak ki a londoni Russel Square lefilmezett galambjai, kacsája sem. Hiszen oly egyszerű és titokzatos ez a világ. Háy Ágnesé.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!