Kultúra

2007.05.17. 02:29

Felfelé guruló fakockák

Székesfehérvár - Nukleáris dráma a Bőrgyárban, telt ház előtt. A kortársnak nevezett fesztivál egyik legjobb programja és nem csak azért, mert a Baksa Soós cucc még hátra van.

Kovalcsik Katalin

A Bőrgyárban bemutatott Nincs Swatch című, nukleáris drámaként aposztrofált színdarabról két dolog miatt nem készült klasszikus értelemben vett kritika. Az egyik, hogy az első 5 percről lemaradtam, és ugyan elmeséltethetném valakivel, de mégsem lenne ugyanaz, a másik pedig, hogy a darab jelentősége sokkal inkább túlmutat a színpadon látottaknál: a különböző művészeti ágakban alkotó szerzők és színészek összejövetele egy közös projektért, olyasmit sugall, ami kicsit meghalt az utóbbi időben és jó látni, hogy most - lehet, hogy csak egy időre, de mégiscsak - feltámadt.

Este kilenc után síri csend a Gyár udvarában, míg a bringát lakatolom. Ez két dolgot szokott jelenteni, itt most a teljes telt házat, és azt, hogy mindenki a darabot - ami annyira kortárs, hogy kifejezetten a kortárs fesztiválra íródott - megnézni jött elsősorban, nem csak piázni, ami már önmagában meglepő, sőt feszültségteljes. Egy óvodában vagyunk 1986-ban, a csernobili erőmű katasztrófáját követő első napon. A szereplők egy részét már láthattuk tavaly a Kistestű halál című, azt még egyedül jegyző Szabó Orsolya-darabban. A 3 gyermek (Hári Tímea, Kirisics Vilma, Németh László), velük Lajos néni, a dada (Gimesi Szabolcs), kicsit későbbtől pedig a klasszikus revizor (Falvay Miklós). A díszlet (Garami Richárd munkája) korabeli relikviák és a fények egymásra hatásával segít, míg annak részeként, nyusziként üldögélő, a zenét szerző és egyben elő is adó (Kis Róka Csaba), a gitárjával. Az előadás megpróbálja az idiotizmus és a jó értelembe vett értetlenség legfelső fokára helyezni az odavalókat, klasszikust idézve, amolyan homorú tojás. És ez többnyire sikerül is neki. A színpadon egyszerre sosincs jelen az összes szereplő, mint Czinki Ferenc, a darab egyik szerzője mondja, nem véletlenül. Mindenkire próbáltak dalt és nagyobb monológot is adni, és az amatőr szereplőknek könnyebb, ha kevesebben vannak. A február óta próbált darab egy baráti társaság munkája, amit a már említett szerzőtárs Szabó Orsival való közös meghatározó pont, az óvodai lét ihletett. És akkor eddig a konkrétumok, innentől az üzenetről.

A Bőrgyár Egyesület alapszabályában van egy passzus, miszerint, az önkéntességre építve, azért dolgozik, hogy valós közösségek jöhessenek létre, melyek hiánypótló szolgáltatásaik révén, olyan rétegeket is kiszolgálnak, akik eddig nem jutottak szolgáltatásokhoz... És hosszú idő után, a színpadi darabok tekintetében először (tudom, tudom, Szabad Színház, Prospero, de mégis) a 3 és fél év alatt, egy különböző helyekről, sokak által ismert alkotógárda összehoz egy előadást, amin megjelenik egy csomó ember, a poénokon röhög, a műsor után a műsorról beszél és magáénak érez valamit. Mint egy Ugatha Christie-koncert 20 éve Csepelen, vagy az első Akkezdet-lemez 2003-ban, mikor minden második számban volt valami hiba, mégis baromi jó volt hallgatni, és a hibák maradtak meg legkevésbé. Senki nem kapott mást, mint amit várt, persze várni jól kell tudni. Ezért lenne értelmetlen ízekre szedni a műsort. Nem tudnánk sem művészi magasságokba, sem mélységekbe ereszkedni, arra ott van mondjuk a Shopping and fucking vagy az Árva csillag című akciók.

Szóval olyan ez, mint a nagyon jó amatőr zenekarok, egy megye II-es focimeccs, vagy a kendernap vidéken. Pozitív az érzés.

Este kilenc után síri csend a Gyár udvarában, míg a bringát lakatolom. Ez két dolgot szokott jelenteni, itt most a teljes telt házat, és azt, hogy mindenki a darabot - ami annyira kortárs, hogy kifejezetten a kortárs fesztiválra íródott - megnézni jött elsősorban, nem csak piázni, ami már önmagában meglepő, sőt feszültségteljes. Egy óvodában vagyunk 1986-ban, a csernobili erőmű katasztrófáját követő első napon. A szereplők egy részét már láthattuk tavaly a Kistestű halál című, azt még egyedül jegyző Szabó Orsolya-darabban. A 3 gyermek (Hári Tímea, Kirisics Vilma, Németh László), velük Lajos néni, a dada (Gimesi Szabolcs), kicsit későbbtől pedig a klasszikus revizor (Falvay Miklós). A díszlet (Garami Richárd munkája) korabeli relikviák és a fények egymásra hatásával segít, míg annak részeként, nyusziként üldögélő, a zenét szerző és egyben elő is adó (Kis Róka Csaba), a gitárjával. Az előadás megpróbálja az idiotizmus és a jó értelembe vett értetlenség legfelső fokára helyezni az odavalókat, klasszikust idézve, amolyan homorú tojás. És ez többnyire sikerül is neki. A színpadon egyszerre sosincs jelen az összes szereplő, mint Czinki Ferenc, a darab egyik szerzője mondja, nem véletlenül. Mindenkire próbáltak dalt és nagyobb monológot is adni, és az amatőr szereplőknek könnyebb, ha kevesebben vannak. A február óta próbált darab egy baráti társaság munkája, amit a már említett szerzőtárs Szabó Orsival való közös meghatározó pont, az óvodai lét ihletett. És akkor eddig a konkrétumok, innentől az üzenetről.

A Bőrgyár Egyesület alapszabályában van egy passzus, miszerint, az önkéntességre építve, azért dolgozik, hogy valós közösségek jöhessenek létre, melyek hiánypótló szolgáltatásaik révén, olyan rétegeket is kiszolgálnak, akik eddig nem jutottak szolgáltatásokhoz... És hosszú idő után, a színpadi darabok tekintetében először (tudom, tudom, Szabad Színház, Prospero, de mégis) a 3 és fél év alatt, egy különböző helyekről, sokak által ismert alkotógárda összehoz egy előadást, amin megjelenik egy csomó ember, a poénokon röhög, a műsor után a műsorról beszél és magáénak érez valamit. Mint egy Ugatha Christie-koncert 20 éve Csepelen, vagy az első Akkezdet-lemez 2003-ban, mikor minden második számban volt valami hiba, mégis baromi jó volt hallgatni, és a hibák maradtak meg legkevésbé. Senki nem kapott mást, mint amit várt, persze várni jól kell tudni. Ezért lenne értelmetlen ízekre szedni a műsort. Nem tudnánk sem művészi magasságokba, sem mélységekbe ereszkedni, arra ott van mondjuk a Shopping and fucking vagy az Árva csillag című akciók.

Szóval olyan ez, mint a nagyon jó amatőr zenekarok, egy megye II-es focimeccs, vagy a kendernap vidéken. Pozitív az érzés.

Este kilenc után síri csend a Gyár udvarában, míg a bringát lakatolom. Ez két dolgot szokott jelenteni, itt most a teljes telt házat, és azt, hogy mindenki a darabot - ami annyira kortárs, hogy kifejezetten a kortárs fesztiválra íródott - megnézni jött elsősorban, nem csak piázni, ami már önmagában meglepő, sőt feszültségteljes. Egy óvodában vagyunk 1986-ban, a csernobili erőmű katasztrófáját követő első napon. A szereplők egy részét már láthattuk tavaly a Kistestű halál című, azt még egyedül jegyző Szabó Orsolya-darabban. A 3 gyermek (Hári Tímea, Kirisics Vilma, Németh László), velük Lajos néni, a dada (Gimesi Szabolcs), kicsit későbbtől pedig a klasszikus revizor (Falvay Miklós). A díszlet (Garami Richárd munkája) korabeli relikviák és a fények egymásra hatásával segít, míg annak részeként, nyusziként üldögélő, a zenét szerző és egyben elő is adó (Kis Róka Csaba), a gitárjával. Az előadás megpróbálja az idiotizmus és a jó értelembe vett értetlenség legfelső fokára helyezni az odavalókat, klasszikust idézve, amolyan homorú tojás. És ez többnyire sikerül is neki. A színpadon egyszerre sosincs jelen az összes szereplő, mint Czinki Ferenc, a darab egyik szerzője mondja, nem véletlenül. Mindenkire próbáltak dalt és nagyobb monológot is adni, és az amatőr szereplőknek könnyebb, ha kevesebben vannak. A február óta próbált darab egy baráti társaság munkája, amit a már említett szerzőtárs Szabó Orsival való közös meghatározó pont, az óvodai lét ihletett. És akkor eddig a konkrétumok, innentől az üzenetről.

A Bőrgyár Egyesület alapszabályában van egy passzus, miszerint, az önkéntességre építve, azért dolgozik, hogy valós közösségek jöhessenek létre, melyek hiánypótló szolgáltatásaik révén, olyan rétegeket is kiszolgálnak, akik eddig nem jutottak szolgáltatásokhoz... És hosszú idő után, a színpadi darabok tekintetében először (tudom, tudom, Szabad Színház, Prospero, de mégis) a 3 és fél év alatt, egy különböző helyekről, sokak által ismert alkotógárda összehoz egy előadást, amin megjelenik egy csomó ember, a poénokon röhög, a műsor után a műsorról beszél és magáénak érez valamit. Mint egy Ugatha Christie-koncert 20 éve Csepelen, vagy az első Akkezdet-lemez 2003-ban, mikor minden második számban volt valami hiba, mégis baromi jó volt hallgatni, és a hibák maradtak meg legkevésbé. Senki nem kapott mást, mint amit várt, persze várni jól kell tudni. Ezért lenne értelmetlen ízekre szedni a műsort. Nem tudnánk sem művészi magasságokba, sem mélységekbe ereszkedni, arra ott van mondjuk a Shopping and fucking vagy az Árva csillag című akciók.

Szóval olyan ez, mint a nagyon jó amatőr zenekarok, egy megye II-es focimeccs, vagy a kendernap vidéken. Pozitív az érzés.

A Bőrgyár Egyesület alapszabályában van egy passzus, miszerint, az önkéntességre építve, azért dolgozik, hogy valós közösségek jöhessenek létre, melyek hiánypótló szolgáltatásaik révén, olyan rétegeket is kiszolgálnak, akik eddig nem jutottak szolgáltatásokhoz... És hosszú idő után, a színpadi darabok tekintetében először (tudom, tudom, Szabad Színház, Prospero, de mégis) a 3 és fél év alatt, egy különböző helyekről, sokak által ismert alkotógárda összehoz egy előadást, amin megjelenik egy csomó ember, a poénokon röhög, a műsor után a műsorról beszél és magáénak érez valamit. Mint egy Ugatha Christie-koncert 20 éve Csepelen, vagy az első Akkezdet-lemez 2003-ban, mikor minden második számban volt valami hiba, mégis baromi jó volt hallgatni, és a hibák maradtak meg legkevésbé. Senki nem kapott mást, mint amit várt, persze várni jól kell tudni. Ezért lenne értelmetlen ízekre szedni a műsort. Nem tudnánk sem művészi magasságokba, sem mélységekbe ereszkedni, arra ott van mondjuk a Shopping and fucking vagy az Árva csillag című akciók.

Szóval olyan ez, mint a nagyon jó amatőr zenekarok, egy megye II-es focimeccs, vagy a kendernap vidéken. Pozitív az érzés.

A Bőrgyár Egyesület alapszabályában van egy passzus, miszerint, az önkéntességre építve, azért dolgozik, hogy valós közösségek jöhessenek létre, melyek hiánypótló szolgáltatásaik révén, olyan rétegeket is kiszolgálnak, akik eddig nem jutottak szolgáltatásokhoz... És hosszú idő után, a színpadi darabok tekintetében először (tudom, tudom, Szabad Színház, Prospero, de mégis) a 3 és fél év alatt, egy különböző helyekről, sokak által ismert alkotógárda összehoz egy előadást, amin megjelenik egy csomó ember, a poénokon röhög, a műsor után a műsorról beszél és magáénak érez valamit. Mint egy Ugatha Christie-koncert 20 éve Csepelen, vagy az első Akkezdet-lemez 2003-ban, mikor minden második számban volt valami hiba, mégis baromi jó volt hallgatni, és a hibák maradtak meg legkevésbé. Senki nem kapott mást, mint amit várt, persze várni jól kell tudni. Ezért lenne értelmetlen ízekre szedni a műsort. Nem tudnánk sem művészi magasságokba, sem mélységekbe ereszkedni, arra ott van mondjuk a Shopping and fucking vagy az Árva csillag című akciók.

Szóval olyan ez, mint a nagyon jó amatőr zenekarok, egy megye II-es focimeccs, vagy a kendernap vidéken. Pozitív az érzés.

Szóval olyan ez, mint a nagyon jó amatőr zenekarok, egy megye II-es focimeccs, vagy a kendernap vidéken. Pozitív az érzés.

Szóval olyan ez, mint a nagyon jó amatőr zenekarok, egy megye II-es focimeccs, vagy a kendernap vidéken. Pozitív az érzés.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!