Kultúra

2007.01.26. 03:28

Szobrot kaphat

Ha elsősorban az érték és a mondanivaló számít, akkor a Maestro megkaphatja az Oscar-díjat, vélekedik a hirtelen híressé vált animációs film rendez ...

Kovalcsik Katalin

Ha elsősorban az érték és a mondanivaló számít, akkor a Maestro megkaphatja az Oscar-díjat, vélekedik a hirtelen híressé vált animációs film rendezője. Ez persze nem jelenti azt, hogy négy vetélytársa értéktelen darab lenne, ráadásul a mögöttük álló stúdiók, a Pixar vagy a Disney igencsak nagy falatnak számítanak. Mindezzel a magyar alkotó, M. Tóth Géza is tisztában van. Ám nyilván azzal is, hogy mégsem reménytelen a helyzet. Huszonegy évvel ezelőtt ugyanis Rófusz Ferenc a kiváló ötletre építő és eredeti módon elkészített A légy című művével nyerni tudott. Márpedig neves és kiváló hátérrel rendelkező riválisok akkor is voltak.

Ami az értékeket illeti: a Maestro ügyes, rendkívüli gonddal elkészített darab, tele iróniával, a végén egy méretes és valóban meglepő csattanóval. Így utólag már az sem fontos, hogy komputeranimációval, s nem igazi bábfigurával készült, mert az utóbbi drágább lett volna. A lényeg a pontos kivitelezés és a rövid, 4 és fél perces mű mondandója. S az utóbbi a jelek szerint tetszett a jelölő Oscar-díj bizottságnak is. Hiszen a film bájos-szatirikus fricska a sztárságról, az álmokról, a nagynak képzelt kis szerepről, és persze arról, hogy akinek ez annyira fontos, annak nincs is kis szerep. Talán nem túl igazságos, de nincs abban semmi meglepő, hogy a Maestrora és mesterére az Oscar-jelölés után figyeltek fel igazán. Nyerhetett eddig 39 fesztiváldíjat a film, a média számára most lett igazán fontos. Azt a rendező sem titkolja, hogy ez a díj a legfontosabb számára, s élete legnagyobb lehetősége előtt áll. Az amúgy nem túl szép, aranyozott kis szobor ajtókat nyithat meg, lehetőségeket, megbízásokat teremthet. Bár vannak, s nem is kevesen, akik lesajnálóan emlegetik, e díjnak 79 éve komoly prezstízse van.

S az sem biztos, hogy az érték, mondandó és az Oscar nem fér meg egymással. Ha csak az animáció műfaját nézzük, az utóbbi években a tengerentúli munkák bizony nem csak technikájuk, de szellemes, ironikus történetük miatt is említésre méltók. S még csak az sem igaz, hogy a nagyjátékfilmek között - jó adag kultúrsznobizmussal mérve - csak a jól megcsinált szemetet preferálják Los Angelesben. Pláne nem a külföldi filmek kategóriájában. Nyert már Oscart Fellini, többször is, De Sica, Menzel, Resnais, Bergman, Schlöndorff, Mihalkov, Bertolucci, Bunuel. S persze Szabó István, aki sokáig emlékezetes örömmel, ovációval fogadta a Mephisto-díját.

Szorítsunk hát február 25-én a Maestro-nak és magyar mesterének. S ha némileg szomorúan, de vegyük tudomásul azt a tényt is, hogy egy Oscar-jelölés még ma is fontosabb, mint néhány tucat európai elismerés. A díjról nem is beszélve.

Ami az értékeket illeti: a Maestro ügyes, rendkívüli gonddal elkészített darab, tele iróniával, a végén egy méretes és valóban meglepő csattanóval. Így utólag már az sem fontos, hogy komputeranimációval, s nem igazi bábfigurával készült, mert az utóbbi drágább lett volna. A lényeg a pontos kivitelezés és a rövid, 4 és fél perces mű mondandója. S az utóbbi a jelek szerint tetszett a jelölő Oscar-díj bizottságnak is. Hiszen a film bájos-szatirikus fricska a sztárságról, az álmokról, a nagynak képzelt kis szerepről, és persze arról, hogy akinek ez annyira fontos, annak nincs is kis szerep. Talán nem túl igazságos, de nincs abban semmi meglepő, hogy a Maestrora és mesterére az Oscar-jelölés után figyeltek fel igazán. Nyerhetett eddig 39 fesztiváldíjat a film, a média számára most lett igazán fontos. Azt a rendező sem titkolja, hogy ez a díj a legfontosabb számára, s élete legnagyobb lehetősége előtt áll. Az amúgy nem túl szép, aranyozott kis szobor ajtókat nyithat meg, lehetőségeket, megbízásokat teremthet. Bár vannak, s nem is kevesen, akik lesajnálóan emlegetik, e díjnak 79 éve komoly prezstízse van.

S az sem biztos, hogy az érték, mondandó és az Oscar nem fér meg egymással. Ha csak az animáció műfaját nézzük, az utóbbi években a tengerentúli munkák bizony nem csak technikájuk, de szellemes, ironikus történetük miatt is említésre méltók. S még csak az sem igaz, hogy a nagyjátékfilmek között - jó adag kultúrsznobizmussal mérve - csak a jól megcsinált szemetet preferálják Los Angelesben. Pláne nem a külföldi filmek kategóriájában. Nyert már Oscart Fellini, többször is, De Sica, Menzel, Resnais, Bergman, Schlöndorff, Mihalkov, Bertolucci, Bunuel. S persze Szabó István, aki sokáig emlékezetes örömmel, ovációval fogadta a Mephisto-díját.

Szorítsunk hát február 25-én a Maestro-nak és magyar mesterének. S ha némileg szomorúan, de vegyük tudomásul azt a tényt is, hogy egy Oscar-jelölés még ma is fontosabb, mint néhány tucat európai elismerés. A díjról nem is beszélve.

Ami az értékeket illeti: a Maestro ügyes, rendkívüli gonddal elkészített darab, tele iróniával, a végén egy méretes és valóban meglepő csattanóval. Így utólag már az sem fontos, hogy komputeranimációval, s nem igazi bábfigurával készült, mert az utóbbi drágább lett volna. A lényeg a pontos kivitelezés és a rövid, 4 és fél perces mű mondandója. S az utóbbi a jelek szerint tetszett a jelölő Oscar-díj bizottságnak is. Hiszen a film bájos-szatirikus fricska a sztárságról, az álmokról, a nagynak képzelt kis szerepről, és persze arról, hogy akinek ez annyira fontos, annak nincs is kis szerep. Talán nem túl igazságos, de nincs abban semmi meglepő, hogy a Maestrora és mesterére az Oscar-jelölés után figyeltek fel igazán. Nyerhetett eddig 39 fesztiváldíjat a film, a média számára most lett igazán fontos. Azt a rendező sem titkolja, hogy ez a díj a legfontosabb számára, s élete legnagyobb lehetősége előtt áll. Az amúgy nem túl szép, aranyozott kis szobor ajtókat nyithat meg, lehetőségeket, megbízásokat teremthet. Bár vannak, s nem is kevesen, akik lesajnálóan emlegetik, e díjnak 79 éve komoly prezstízse van.

S az sem biztos, hogy az érték, mondandó és az Oscar nem fér meg egymással. Ha csak az animáció műfaját nézzük, az utóbbi években a tengerentúli munkák bizony nem csak technikájuk, de szellemes, ironikus történetük miatt is említésre méltók. S még csak az sem igaz, hogy a nagyjátékfilmek között - jó adag kultúrsznobizmussal mérve - csak a jól megcsinált szemetet preferálják Los Angelesben. Pláne nem a külföldi filmek kategóriájában. Nyert már Oscart Fellini, többször is, De Sica, Menzel, Resnais, Bergman, Schlöndorff, Mihalkov, Bertolucci, Bunuel. S persze Szabó István, aki sokáig emlékezetes örömmel, ovációval fogadta a Mephisto-díját.

Szorítsunk hát február 25-én a Maestro-nak és magyar mesterének. S ha némileg szomorúan, de vegyük tudomásul azt a tényt is, hogy egy Oscar-jelölés még ma is fontosabb, mint néhány tucat európai elismerés. A díjról nem is beszélve.

S az sem biztos, hogy az érték, mondandó és az Oscar nem fér meg egymással. Ha csak az animáció műfaját nézzük, az utóbbi években a tengerentúli munkák bizony nem csak technikájuk, de szellemes, ironikus történetük miatt is említésre méltók. S még csak az sem igaz, hogy a nagyjátékfilmek között - jó adag kultúrsznobizmussal mérve - csak a jól megcsinált szemetet preferálják Los Angelesben. Pláne nem a külföldi filmek kategóriájában. Nyert már Oscart Fellini, többször is, De Sica, Menzel, Resnais, Bergman, Schlöndorff, Mihalkov, Bertolucci, Bunuel. S persze Szabó István, aki sokáig emlékezetes örömmel, ovációval fogadta a Mephisto-díját.

Szorítsunk hát február 25-én a Maestro-nak és magyar mesterének. S ha némileg szomorúan, de vegyük tudomásul azt a tényt is, hogy egy Oscar-jelölés még ma is fontosabb, mint néhány tucat európai elismerés. A díjról nem is beszélve.

S az sem biztos, hogy az érték, mondandó és az Oscar nem fér meg egymással. Ha csak az animáció műfaját nézzük, az utóbbi években a tengerentúli munkák bizony nem csak technikájuk, de szellemes, ironikus történetük miatt is említésre méltók. S még csak az sem igaz, hogy a nagyjátékfilmek között - jó adag kultúrsznobizmussal mérve - csak a jól megcsinált szemetet preferálják Los Angelesben. Pláne nem a külföldi filmek kategóriájában. Nyert már Oscart Fellini, többször is, De Sica, Menzel, Resnais, Bergman, Schlöndorff, Mihalkov, Bertolucci, Bunuel. S persze Szabó István, aki sokáig emlékezetes örömmel, ovációval fogadta a Mephisto-díját.

Szorítsunk hát február 25-én a Maestro-nak és magyar mesterének. S ha némileg szomorúan, de vegyük tudomásul azt a tényt is, hogy egy Oscar-jelölés még ma is fontosabb, mint néhány tucat európai elismerés. A díjról nem is beszélve.

Szorítsunk hát február 25-én a Maestro-nak és magyar mesterének. S ha némileg szomorúan, de vegyük tudomásul azt a tényt is, hogy egy Oscar-jelölés még ma is fontosabb, mint néhány tucat európai elismerés. A díjról nem is beszélve.

Szorítsunk hát február 25-én a Maestro-nak és magyar mesterének. S ha némileg szomorúan, de vegyük tudomásul azt a tényt is, hogy egy Oscar-jelölés még ma is fontosabb, mint néhány tucat európai elismerés. A díjról nem is beszélve.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!