Kultúra

2007.01.04. 03:28

Egyszemélyes táncvarázslatok

Dunaújváros - Hazai és nemzetközi résztvevőkkel zajlott a kortárs táncművészek 2. seregszemléje, a bátor csapatban annyi a közlendő, hogy mernek egyedül közönség elé állni.

Kovalcsik Katalin

Tizenhárom előadó, három zenész és egy fotográfus mutatta be tudását három napon át a Bartók összes termeiben a két ünnep között, a 2. Nemzetközi Monotánc Fesztiválon. Az idei többet nyújtott az első, hagyományteremtő sorozatnál annyiban, hogy ezúttal cseh és szlovák résztvevők is bemutatkoztak, az idén már dunaújvárosi résztvevő nevét is felfedezhettük a fellépők között, és a kísérőrendezvények sora is kiegészült a levezető monozenével, mindhárom fesztiválnapot egy-egy dunaújvárosi zenész rövid produkciója zárt. A rendkívül magas színvonalú fesztivál neves résztvevőinek többsége - így Bozsik Yvette is - kifejezetten örül, hogy nem Budapest a fesztivál székhelye.

A Bartók pazar kivilágítása igazi fesztiválhangulatot teremtett, amit emelt az aula látványa. Itt ugyanis a tér használatának egy kellemes alternatíváját kínálta Dusa Gábor fotográfus kiállítása, amely egyetlen témát, a Ladányi Andreát és művészetét körbejáró installáció, s a hagyományos kiállítási fogalmakon messze túlmutatott. A bejárattal szemközti beugróban elképesztő mennyiségű szakanyagot halmoztak fel. A ráhangolódást segítette az ez időre színházi társalgóvá átlényegült Művész Fészek Presszóban vetített táncfilmek sora. A földszinti társalgó zárt ajtaja mögött Gál Eszter és Jászay Tamás irányításával vadul vitatkoztak az ifjú tánckritikus nemzedék résztvevői. A produkciókról a döntést a legautentikusabb zsűri, a közönség hozta meg. Ebben az évben is zsűritaggá vált az összes előadásra bérletet váltó néző.

A zsűrinek már csak azért sem volt túl könnyű dolga, mert három délután alatt tizenhárom, zömében erős produkciót kellett végignéznie, befogadnia. Ez már rögtön az első nap első előadásánál próbára tette a nézőtér soraiban ülőket. Gergye Krisztián frissen bemutatott előadással, az egonegonegon cíművel érkezett. Csak remélni merem, hogy a Bartók kamaraterménél nagyobb térre tervezte kétszemélyes szólóprodukcióját, ugyanis nehezen tudom elképzelni, hogy az egyébként nyitott gondolkodású közönségről feltételezi, örömmel veszi fél méternél közelebbről az emberi testnyílások kényszeres tanulmányozását. Gergye ugyanis ebben a darabban szinte, időnként pedig némi testfestéktől eltekintve teljesen ruhátlanul emeli égnek a lábát, vagy hajol padlóig, kellemetlen közelségben. Amint ezt a nem csekély akadályt legyűri magában a néző, máris eljuthat hozzá az a szívbe markoló mondandó, amit szín- és formavilágban Egon Schiele osztrák festő alkotásaihoz igazít. Mert a korának botrányhőseként számon tartott festő szenvedéseibe segít betekinteni a koreográfus-előadó. Az élettelen testként asszisztáló Gresó Nikolettából szintén a festmények nőalakjait formázza. Mélyen átélt, döbbenetesen erős színpadi mű. Mégis az ember gyakran keresi a menekülés lehetőségét. Az egyetlen dunaújvárosi résztvevő, Bálint Péter tavasszal, az Ifjú Koreográfusok Fórumán Pálosi István koreográfiájában már látott meghökkentő és kiváló tízpercese, a teljes fesztiválkínálatot figyelembe véve is, hangsúlyos produkció.

A fesztivált Gombos István, a kulturális bizottság elnöke nyitotta meg, majd átadta helyét az első külföldi résztvevőnek: a szlovák Marta Polákovának. Őt követte a tavalyi győztes, a Finita la Commedia, jelesül Fehér Ferenc a Message-dzsel. Ez már ütős ötven perc, minden a helyén, képben, hangban, mozgásban. Mégsem hagy oly mély nyomot, mint egy éve az Emberkönyv vagy a Kaspar-variációk. A napot Bányász András pánsípestje zárta a Művészben.

A hátralévő két napban lépett színre Katona Gábor, a nagyszínpadon Bozsik Yvette, aki a tőle szokott pazar minőséggel kápráztatott Mary Wigman előtt tisztelegve, aztán Zuzana Kozánková, aki az ősi mitológiák nőstényeként próbált a társadalmi korlátoktól szabadulni. Szász Dániel végre nem a csoportos öngyilkosság érzelemvilágát sugározta, hanem igyekezett nevettetni is közönségét, ráadásul fény, hang és egyéb segédeszközök nélkül, puszta testével érte el a hatást. No és a fesztiváldíjas Réti Anna, aki szintén belecsempészte a humort is elképesztő energiájú, hihetetlen mozgáselemekkel tűzdelt előadásába. Kissé túlméretezett Milan Kozánek magánmiséje, de Kun Attila mindkét koreográfiája telitalálat: Kozmér Alexandra előadásában az érzéki szépség dominált, Kun Attila energiabombaként hagyta tombolni testét. Duda Éva az élet meghatározó motívumait villantotta fel. A második fesztivált Kurina Laura csodás cselló-ének összeállítása zárta.

Folytatás jövőre...

A Bartók pazar kivilágítása igazi fesztiválhangulatot teremtett, amit emelt az aula látványa. Itt ugyanis a tér használatának egy kellemes alternatíváját kínálta Dusa Gábor fotográfus kiállítása, amely egyetlen témát, a Ladányi Andreát és művészetét körbejáró installáció, s a hagyományos kiállítási fogalmakon messze túlmutatott. A bejárattal szemközti beugróban elképesztő mennyiségű szakanyagot halmoztak fel. A ráhangolódást segítette az ez időre színházi társalgóvá átlényegült Művész Fészek Presszóban vetített táncfilmek sora. A földszinti társalgó zárt ajtaja mögött Gál Eszter és Jászay Tamás irányításával vadul vitatkoztak az ifjú tánckritikus nemzedék résztvevői. A produkciókról a döntést a legautentikusabb zsűri, a közönség hozta meg. Ebben az évben is zsűritaggá vált az összes előadásra bérletet váltó néző.

A zsűrinek már csak azért sem volt túl könnyű dolga, mert három délután alatt tizenhárom, zömében erős produkciót kellett végignéznie, befogadnia. Ez már rögtön az első nap első előadásánál próbára tette a nézőtér soraiban ülőket. Gergye Krisztián frissen bemutatott előadással, az egonegonegon cíművel érkezett. Csak remélni merem, hogy a Bartók kamaraterménél nagyobb térre tervezte kétszemélyes szólóprodukcióját, ugyanis nehezen tudom elképzelni, hogy az egyébként nyitott gondolkodású közönségről feltételezi, örömmel veszi fél méternél közelebbről az emberi testnyílások kényszeres tanulmányozását. Gergye ugyanis ebben a darabban szinte, időnként pedig némi testfestéktől eltekintve teljesen ruhátlanul emeli égnek a lábát, vagy hajol padlóig, kellemetlen közelségben. Amint ezt a nem csekély akadályt legyűri magában a néző, máris eljuthat hozzá az a szívbe markoló mondandó, amit szín- és formavilágban Egon Schiele osztrák festő alkotásaihoz igazít. Mert a korának botrányhőseként számon tartott festő szenvedéseibe segít betekinteni a koreográfus-előadó. Az élettelen testként asszisztáló Gresó Nikolettából szintén a festmények nőalakjait formázza. Mélyen átélt, döbbenetesen erős színpadi mű. Mégis az ember gyakran keresi a menekülés lehetőségét. Az egyetlen dunaújvárosi résztvevő, Bálint Péter tavasszal, az Ifjú Koreográfusok Fórumán Pálosi István koreográfiájában már látott meghökkentő és kiváló tízpercese, a teljes fesztiválkínálatot figyelembe véve is, hangsúlyos produkció.

A fesztivált Gombos István, a kulturális bizottság elnöke nyitotta meg, majd átadta helyét az első külföldi résztvevőnek: a szlovák Marta Polákovának. Őt követte a tavalyi győztes, a Finita la Commedia, jelesül Fehér Ferenc a Message-dzsel. Ez már ütős ötven perc, minden a helyén, képben, hangban, mozgásban. Mégsem hagy oly mély nyomot, mint egy éve az Emberkönyv vagy a Kaspar-variációk. A napot Bányász András pánsípestje zárta a Művészben.

A hátralévő két napban lépett színre Katona Gábor, a nagyszínpadon Bozsik Yvette, aki a tőle szokott pazar minőséggel kápráztatott Mary Wigman előtt tisztelegve, aztán Zuzana Kozánková, aki az ősi mitológiák nőstényeként próbált a társadalmi korlátoktól szabadulni. Szász Dániel végre nem a csoportos öngyilkosság érzelemvilágát sugározta, hanem igyekezett nevettetni is közönségét, ráadásul fény, hang és egyéb segédeszközök nélkül, puszta testével érte el a hatást. No és a fesztiváldíjas Réti Anna, aki szintén belecsempészte a humort is elképesztő energiájú, hihetetlen mozgáselemekkel tűzdelt előadásába. Kissé túlméretezett Milan Kozánek magánmiséje, de Kun Attila mindkét koreográfiája telitalálat: Kozmér Alexandra előadásában az érzéki szépség dominált, Kun Attila energiabombaként hagyta tombolni testét. Duda Éva az élet meghatározó motívumait villantotta fel. A második fesztivált Kurina Laura csodás cselló-ének összeállítása zárta.

Folytatás jövőre...

A Bartók pazar kivilágítása igazi fesztiválhangulatot teremtett, amit emelt az aula látványa. Itt ugyanis a tér használatának egy kellemes alternatíváját kínálta Dusa Gábor fotográfus kiállítása, amely egyetlen témát, a Ladányi Andreát és művészetét körbejáró installáció, s a hagyományos kiállítási fogalmakon messze túlmutatott. A bejárattal szemközti beugróban elképesztő mennyiségű szakanyagot halmoztak fel. A ráhangolódást segítette az ez időre színházi társalgóvá átlényegült Művész Fészek Presszóban vetített táncfilmek sora. A földszinti társalgó zárt ajtaja mögött Gál Eszter és Jászay Tamás irányításával vadul vitatkoztak az ifjú tánckritikus nemzedék résztvevői. A produkciókról a döntést a legautentikusabb zsűri, a közönség hozta meg. Ebben az évben is zsűritaggá vált az összes előadásra bérletet váltó néző.

A zsűrinek már csak azért sem volt túl könnyű dolga, mert három délután alatt tizenhárom, zömében erős produkciót kellett végignéznie, befogadnia. Ez már rögtön az első nap első előadásánál próbára tette a nézőtér soraiban ülőket. Gergye Krisztián frissen bemutatott előadással, az egonegonegon cíművel érkezett. Csak remélni merem, hogy a Bartók kamaraterménél nagyobb térre tervezte kétszemélyes szólóprodukcióját, ugyanis nehezen tudom elképzelni, hogy az egyébként nyitott gondolkodású közönségről feltételezi, örömmel veszi fél méternél közelebbről az emberi testnyílások kényszeres tanulmányozását. Gergye ugyanis ebben a darabban szinte, időnként pedig némi testfestéktől eltekintve teljesen ruhátlanul emeli égnek a lábát, vagy hajol padlóig, kellemetlen közelségben. Amint ezt a nem csekély akadályt legyűri magában a néző, máris eljuthat hozzá az a szívbe markoló mondandó, amit szín- és formavilágban Egon Schiele osztrák festő alkotásaihoz igazít. Mert a korának botrányhőseként számon tartott festő szenvedéseibe segít betekinteni a koreográfus-előadó. Az élettelen testként asszisztáló Gresó Nikolettából szintén a festmények nőalakjait formázza. Mélyen átélt, döbbenetesen erős színpadi mű. Mégis az ember gyakran keresi a menekülés lehetőségét. Az egyetlen dunaújvárosi résztvevő, Bálint Péter tavasszal, az Ifjú Koreográfusok Fórumán Pálosi István koreográfiájában már látott meghökkentő és kiváló tízpercese, a teljes fesztiválkínálatot figyelembe véve is, hangsúlyos produkció.

A fesztivált Gombos István, a kulturális bizottság elnöke nyitotta meg, majd átadta helyét az első külföldi résztvevőnek: a szlovák Marta Polákovának. Őt követte a tavalyi győztes, a Finita la Commedia, jelesül Fehér Ferenc a Message-dzsel. Ez már ütős ötven perc, minden a helyén, képben, hangban, mozgásban. Mégsem hagy oly mély nyomot, mint egy éve az Emberkönyv vagy a Kaspar-variációk. A napot Bányász András pánsípestje zárta a Művészben.

A hátralévő két napban lépett színre Katona Gábor, a nagyszínpadon Bozsik Yvette, aki a tőle szokott pazar minőséggel kápráztatott Mary Wigman előtt tisztelegve, aztán Zuzana Kozánková, aki az ősi mitológiák nőstényeként próbált a társadalmi korlátoktól szabadulni. Szász Dániel végre nem a csoportos öngyilkosság érzelemvilágát sugározta, hanem igyekezett nevettetni is közönségét, ráadásul fény, hang és egyéb segédeszközök nélkül, puszta testével érte el a hatást. No és a fesztiváldíjas Réti Anna, aki szintén belecsempészte a humort is elképesztő energiájú, hihetetlen mozgáselemekkel tűzdelt előadásába. Kissé túlméretezett Milan Kozánek magánmiséje, de Kun Attila mindkét koreográfiája telitalálat: Kozmér Alexandra előadásában az érzéki szépség dominált, Kun Attila energiabombaként hagyta tombolni testét. Duda Éva az élet meghatározó motívumait villantotta fel. A második fesztivált Kurina Laura csodás cselló-ének összeállítása zárta.

Folytatás jövőre...

A zsűrinek már csak azért sem volt túl könnyű dolga, mert három délután alatt tizenhárom, zömében erős produkciót kellett végignéznie, befogadnia. Ez már rögtön az első nap első előadásánál próbára tette a nézőtér soraiban ülőket. Gergye Krisztián frissen bemutatott előadással, az egonegonegon cíművel érkezett. Csak remélni merem, hogy a Bartók kamaraterménél nagyobb térre tervezte kétszemélyes szólóprodukcióját, ugyanis nehezen tudom elképzelni, hogy az egyébként nyitott gondolkodású közönségről feltételezi, örömmel veszi fél méternél közelebbről az emberi testnyílások kényszeres tanulmányozását. Gergye ugyanis ebben a darabban szinte, időnként pedig némi testfestéktől eltekintve teljesen ruhátlanul emeli égnek a lábát, vagy hajol padlóig, kellemetlen közelségben. Amint ezt a nem csekély akadályt legyűri magában a néző, máris eljuthat hozzá az a szívbe markoló mondandó, amit szín- és formavilágban Egon Schiele osztrák festő alkotásaihoz igazít. Mert a korának botrányhőseként számon tartott festő szenvedéseibe segít betekinteni a koreográfus-előadó. Az élettelen testként asszisztáló Gresó Nikolettából szintén a festmények nőalakjait formázza. Mélyen átélt, döbbenetesen erős színpadi mű. Mégis az ember gyakran keresi a menekülés lehetőségét. Az egyetlen dunaújvárosi résztvevő, Bálint Péter tavasszal, az Ifjú Koreográfusok Fórumán Pálosi István koreográfiájában már látott meghökkentő és kiváló tízpercese, a teljes fesztiválkínálatot figyelembe véve is, hangsúlyos produkció.

A fesztivált Gombos István, a kulturális bizottság elnöke nyitotta meg, majd átadta helyét az első külföldi résztvevőnek: a szlovák Marta Polákovának. Őt követte a tavalyi győztes, a Finita la Commedia, jelesül Fehér Ferenc a Message-dzsel. Ez már ütős ötven perc, minden a helyén, képben, hangban, mozgásban. Mégsem hagy oly mély nyomot, mint egy éve az Emberkönyv vagy a Kaspar-variációk. A napot Bányász András pánsípestje zárta a Művészben.

A hátralévő két napban lépett színre Katona Gábor, a nagyszínpadon Bozsik Yvette, aki a tőle szokott pazar minőséggel kápráztatott Mary Wigman előtt tisztelegve, aztán Zuzana Kozánková, aki az ősi mitológiák nőstényeként próbált a társadalmi korlátoktól szabadulni. Szász Dániel végre nem a csoportos öngyilkosság érzelemvilágát sugározta, hanem igyekezett nevettetni is közönségét, ráadásul fény, hang és egyéb segédeszközök nélkül, puszta testével érte el a hatást. No és a fesztiváldíjas Réti Anna, aki szintén belecsempészte a humort is elképesztő energiájú, hihetetlen mozgáselemekkel tűzdelt előadásába. Kissé túlméretezett Milan Kozánek magánmiséje, de Kun Attila mindkét koreográfiája telitalálat: Kozmér Alexandra előadásában az érzéki szépség dominált, Kun Attila energiabombaként hagyta tombolni testét. Duda Éva az élet meghatározó motívumait villantotta fel. A második fesztivált Kurina Laura csodás cselló-ének összeállítása zárta.

Folytatás jövőre...

A zsűrinek már csak azért sem volt túl könnyű dolga, mert három délután alatt tizenhárom, zömében erős produkciót kellett végignéznie, befogadnia. Ez már rögtön az első nap első előadásánál próbára tette a nézőtér soraiban ülőket. Gergye Krisztián frissen bemutatott előadással, az egonegonegon cíművel érkezett. Csak remélni merem, hogy a Bartók kamaraterménél nagyobb térre tervezte kétszemélyes szólóprodukcióját, ugyanis nehezen tudom elképzelni, hogy az egyébként nyitott gondolkodású közönségről feltételezi, örömmel veszi fél méternél közelebbről az emberi testnyílások kényszeres tanulmányozását. Gergye ugyanis ebben a darabban szinte, időnként pedig némi testfestéktől eltekintve teljesen ruhátlanul emeli égnek a lábát, vagy hajol padlóig, kellemetlen közelségben. Amint ezt a nem csekély akadályt legyűri magában a néző, máris eljuthat hozzá az a szívbe markoló mondandó, amit szín- és formavilágban Egon Schiele osztrák festő alkotásaihoz igazít. Mert a korának botrányhőseként számon tartott festő szenvedéseibe segít betekinteni a koreográfus-előadó. Az élettelen testként asszisztáló Gresó Nikolettából szintén a festmények nőalakjait formázza. Mélyen átélt, döbbenetesen erős színpadi mű. Mégis az ember gyakran keresi a menekülés lehetőségét. Az egyetlen dunaújvárosi résztvevő, Bálint Péter tavasszal, az Ifjú Koreográfusok Fórumán Pálosi István koreográfiájában már látott meghökkentő és kiváló tízpercese, a teljes fesztiválkínálatot figyelembe véve is, hangsúlyos produkció.

A fesztivált Gombos István, a kulturális bizottság elnöke nyitotta meg, majd átadta helyét az első külföldi résztvevőnek: a szlovák Marta Polákovának. Őt követte a tavalyi győztes, a Finita la Commedia, jelesül Fehér Ferenc a Message-dzsel. Ez már ütős ötven perc, minden a helyén, képben, hangban, mozgásban. Mégsem hagy oly mély nyomot, mint egy éve az Emberkönyv vagy a Kaspar-variációk. A napot Bányász András pánsípestje zárta a Művészben.

A hátralévő két napban lépett színre Katona Gábor, a nagyszínpadon Bozsik Yvette, aki a tőle szokott pazar minőséggel kápráztatott Mary Wigman előtt tisztelegve, aztán Zuzana Kozánková, aki az ősi mitológiák nőstényeként próbált a társadalmi korlátoktól szabadulni. Szász Dániel végre nem a csoportos öngyilkosság érzelemvilágát sugározta, hanem igyekezett nevettetni is közönségét, ráadásul fény, hang és egyéb segédeszközök nélkül, puszta testével érte el a hatást. No és a fesztiváldíjas Réti Anna, aki szintén belecsempészte a humort is elképesztő energiájú, hihetetlen mozgáselemekkel tűzdelt előadásába. Kissé túlméretezett Milan Kozánek magánmiséje, de Kun Attila mindkét koreográfiája telitalálat: Kozmér Alexandra előadásában az érzéki szépség dominált, Kun Attila energiabombaként hagyta tombolni testét. Duda Éva az élet meghatározó motívumait villantotta fel. A második fesztivált Kurina Laura csodás cselló-ének összeállítása zárta.

Folytatás jövőre...

A fesztivált Gombos István, a kulturális bizottság elnöke nyitotta meg, majd átadta helyét az első külföldi résztvevőnek: a szlovák Marta Polákovának. Őt követte a tavalyi győztes, a Finita la Commedia, jelesül Fehér Ferenc a Message-dzsel. Ez már ütős ötven perc, minden a helyén, képben, hangban, mozgásban. Mégsem hagy oly mély nyomot, mint egy éve az Emberkönyv vagy a Kaspar-variációk. A napot Bányász András pánsípestje zárta a Művészben.

A hátralévő két napban lépett színre Katona Gábor, a nagyszínpadon Bozsik Yvette, aki a tőle szokott pazar minőséggel kápráztatott Mary Wigman előtt tisztelegve, aztán Zuzana Kozánková, aki az ősi mitológiák nőstényeként próbált a társadalmi korlátoktól szabadulni. Szász Dániel végre nem a csoportos öngyilkosság érzelemvilágát sugározta, hanem igyekezett nevettetni is közönségét, ráadásul fény, hang és egyéb segédeszközök nélkül, puszta testével érte el a hatást. No és a fesztiváldíjas Réti Anna, aki szintén belecsempészte a humort is elképesztő energiájú, hihetetlen mozgáselemekkel tűzdelt előadásába. Kissé túlméretezett Milan Kozánek magánmiséje, de Kun Attila mindkét koreográfiája telitalálat: Kozmér Alexandra előadásában az érzéki szépség dominált, Kun Attila energiabombaként hagyta tombolni testét. Duda Éva az élet meghatározó motívumait villantotta fel. A második fesztivált Kurina Laura csodás cselló-ének összeállítása zárta.

Folytatás jövőre...

A fesztivált Gombos István, a kulturális bizottság elnöke nyitotta meg, majd átadta helyét az első külföldi résztvevőnek: a szlovák Marta Polákovának. Őt követte a tavalyi győztes, a Finita la Commedia, jelesül Fehér Ferenc a Message-dzsel. Ez már ütős ötven perc, minden a helyén, képben, hangban, mozgásban. Mégsem hagy oly mély nyomot, mint egy éve az Emberkönyv vagy a Kaspar-variációk. A napot Bányász András pánsípestje zárta a Művészben.

A hátralévő két napban lépett színre Katona Gábor, a nagyszínpadon Bozsik Yvette, aki a tőle szokott pazar minőséggel kápráztatott Mary Wigman előtt tisztelegve, aztán Zuzana Kozánková, aki az ősi mitológiák nőstényeként próbált a társadalmi korlátoktól szabadulni. Szász Dániel végre nem a csoportos öngyilkosság érzelemvilágát sugározta, hanem igyekezett nevettetni is közönségét, ráadásul fény, hang és egyéb segédeszközök nélkül, puszta testével érte el a hatást. No és a fesztiváldíjas Réti Anna, aki szintén belecsempészte a humort is elképesztő energiájú, hihetetlen mozgáselemekkel tűzdelt előadásába. Kissé túlméretezett Milan Kozánek magánmiséje, de Kun Attila mindkét koreográfiája telitalálat: Kozmér Alexandra előadásában az érzéki szépség dominált, Kun Attila energiabombaként hagyta tombolni testét. Duda Éva az élet meghatározó motívumait villantotta fel. A második fesztivált Kurina Laura csodás cselló-ének összeállítása zárta.

Folytatás jövőre...

A hátralévő két napban lépett színre Katona Gábor, a nagyszínpadon Bozsik Yvette, aki a tőle szokott pazar minőséggel kápráztatott Mary Wigman előtt tisztelegve, aztán Zuzana Kozánková, aki az ősi mitológiák nőstényeként próbált a társadalmi korlátoktól szabadulni. Szász Dániel végre nem a csoportos öngyilkosság érzelemvilágát sugározta, hanem igyekezett nevettetni is közönségét, ráadásul fény, hang és egyéb segédeszközök nélkül, puszta testével érte el a hatást. No és a fesztiváldíjas Réti Anna, aki szintén belecsempészte a humort is elképesztő energiájú, hihetetlen mozgáselemekkel tűzdelt előadásába. Kissé túlméretezett Milan Kozánek magánmiséje, de Kun Attila mindkét koreográfiája telitalálat: Kozmér Alexandra előadásában az érzéki szépség dominált, Kun Attila energiabombaként hagyta tombolni testét. Duda Éva az élet meghatározó motívumait villantotta fel. A második fesztivált Kurina Laura csodás cselló-ének összeállítása zárta.

Folytatás jövőre...

A hátralévő két napban lépett színre Katona Gábor, a nagyszínpadon Bozsik Yvette, aki a tőle szokott pazar minőséggel kápráztatott Mary Wigman előtt tisztelegve, aztán Zuzana Kozánková, aki az ősi mitológiák nőstényeként próbált a társadalmi korlátoktól szabadulni. Szász Dániel végre nem a csoportos öngyilkosság érzelemvilágát sugározta, hanem igyekezett nevettetni is közönségét, ráadásul fény, hang és egyéb segédeszközök nélkül, puszta testével érte el a hatást. No és a fesztiváldíjas Réti Anna, aki szintén belecsempészte a humort is elképesztő energiájú, hihetetlen mozgáselemekkel tűzdelt előadásába. Kissé túlméretezett Milan Kozánek magánmiséje, de Kun Attila mindkét koreográfiája telitalálat: Kozmér Alexandra előadásában az érzéki szépség dominált, Kun Attila energiabombaként hagyta tombolni testét. Duda Éva az élet meghatározó motívumait villantotta fel. A második fesztivált Kurina Laura csodás cselló-ének összeállítása zárta.

Folytatás jövőre...

Folytatás jövőre...

Folytatás jövőre...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!