2006.11.08. 03:27
Nemes gyász
Az idei halottak napi hangverseny nem csak az emlékezésről, de az újjászületésről is szólt számomra. Gondolom, sokan voltunk a bazilika padsoraiban he ...
Az idei halottak napi hangverseny nem csak az emlékezésről, de az újjászületésről is szólt számomra. Gondolom, sokan voltunk a bazilika padsoraiban helyet foglalók, akik nehezen tudtuk függetleníteni magunkat a mögöttünk álló hetek zavaros eseményeitől, melyekben az emelkedett ünneplés és a nagy napok emlékéhez méltatlan események sora lassanként átláthatatlan szövevénnyé kavarodott össze. Mindenesetre, ami történt, megtörtént, lassan vissza kell térnünk a normális (ha van még ilyen) kerékvágásba... A koncerten a (már sajnos megszokottan) minden plakátot nélkülöző hírverés ellenére megjelent félháznyi zenebarát két értékes zenemű közvetítésével a legtisztább energiákkal töltődhetett fel az elkövetkezőkre: Haydn 44. számú e-moll Gyász-szimfóniája mellett Luigi Cherubini hét tételes c-moll Requiemjét adta elő az Alba Regia Vegyes kar (Kneifel Imre), a Primavera Vegyes kar (Horányi Ottilia) és az Alba Regia Szimfonikus Zenekar Drahos Béla vezényletével.
A műsort nyitó, a zenei Sturm und Drang egyik eminens példájaként ismert Haydn-szimfónia kitűnően megragadott tempókkal, életteli frazeálással és feltűnően rendezett vonóshangzással szólalt meg Drahos Béla pálcája alatt. A folytatásban sem esett a színvonal: Cherubini 1816-ben készült Reqiuemjének tolmácsolása is bővelkedett szép részletmegoldásokban, magával ragadó, olykor impozáns pillanatokban. A francia császárság hivatalos zeneszerzőjének számító mester a Haydn-Mozart-Beethoven-triász árnyékában ma talán érdemtelenül kevéssé ismert, pedig a klasszika zenéjének tagadhatatlanul kiváló képviselőjét tiszteljük személyében. Erről a nem túl gyakran hallható Requiem is meggyőzhetett minden jelenlevőt: a témához méltó, nemes zene, kifinomult ábrázolókészséggel és hatalmas mesterségbeli tudással megkomponálva. A mű érdekessége, hogy (eltérően az oratórium-repertoár legtöbb nagy remekétől) kizárólag kórust alkalmaz, nincsenek énekes szólisták: két vegyes karunk derekasan kitett magáért a produkcióban, melyet a tőle telhető legnagyobb elismeréssel fogadott a közönség.
A műsort nyitó, a zenei Sturm und Drang egyik eminens példájaként ismert Haydn-szimfónia kitűnően megragadott tempókkal, életteli frazeálással és feltűnően rendezett vonóshangzással szólalt meg Drahos Béla pálcája alatt. A folytatásban sem esett a színvonal: Cherubini 1816-ben készült Reqiuemjének tolmácsolása is bővelkedett szép részletmegoldásokban, magával ragadó, olykor impozáns pillanatokban. A francia császárság hivatalos zeneszerzőjének számító mester a Haydn-Mozart-Beethoven-triász árnyékában ma talán érdemtelenül kevéssé ismert, pedig a klasszika zenéjének tagadhatatlanul kiváló képviselőjét tiszteljük személyében. Erről a nem túl gyakran hallható Requiem is meggyőzhetett minden jelenlevőt: a témához méltó, nemes zene, kifinomult ábrázolókészséggel és hatalmas mesterségbeli tudással megkomponálva. A mű érdekessége, hogy (eltérően az oratórium-repertoár legtöbb nagy remekétől) kizárólag kórust alkalmaz, nincsenek énekes szólisták: két vegyes karunk derekasan kitett magáért a produkcióban, melyet a tőle telhető legnagyobb elismeréssel fogadott a közönség.
A műsort nyitó, a zenei Sturm und Drang egyik eminens példájaként ismert Haydn-szimfónia kitűnően megragadott tempókkal, életteli frazeálással és feltűnően rendezett vonóshangzással szólalt meg Drahos Béla pálcája alatt. A folytatásban sem esett a színvonal: Cherubini 1816-ben készült Reqiuemjének tolmácsolása is bővelkedett szép részletmegoldásokban, magával ragadó, olykor impozáns pillanatokban. A francia császárság hivatalos zeneszerzőjének számító mester a Haydn-Mozart-Beethoven-triász árnyékában ma talán érdemtelenül kevéssé ismert, pedig a klasszika zenéjének tagadhatatlanul kiváló képviselőjét tiszteljük személyében. Erről a nem túl gyakran hallható Requiem is meggyőzhetett minden jelenlevőt: a témához méltó, nemes zene, kifinomult ábrázolókészséggel és hatalmas mesterségbeli tudással megkomponálva. A mű érdekessége, hogy (eltérően az oratórium-repertoár legtöbb nagy remekétől) kizárólag kórust alkalmaz, nincsenek énekes szólisták: két vegyes karunk derekasan kitett magáért a produkcióban, melyet a tőle telhető legnagyobb elismeréssel fogadott a közönség.