Zámolyon, Velencén, Dégen és Mezőszentgyörgyön kezdődött az ünnepségek sora

Köszönettel tartozunk

Zámolyon az iskola diákjai adtak műsort a művelődési házban, amit a Millenniumi Emlékparkban koszorúzás követett. Az ünnepi gondolatokat a zámolyi képviselő-testület egyik tagja, Váczi Márk fogalmazta meg a műsor elején, amelyben főleg a történelmi tényekre tekintett vissza a forradalom kapcsán. Kiemelte, a fiatalság spontán utcára vonulása eredetileg békés megoldást keresett az országban kialakult helyzetre, és a felhalmozódott problémákra.

Sokkal többnek kell lennie, mint egy fejezetnek a történelemkönyv lapjain

A magyar emberek legtöbbje nem vágyott többre, mint hogy megszabaduljon a Rákosi-terror uralmától és mindattól a tehertől, amelyet az állam erőszakkal, vagy adminisztratív módon rákényszerített. Erre akkor nem volt módja. Mi, unokák és dédunokák viszont köszönettel tartozunk a forradalmároknak a szabadságunkért.

Egy emberként

„Rólad beszélni sem szabad, 1956” – citálták a dégi általános iskola növendékei az ünnepség egy pontján. A kézzel készített tankot, videoanyagokat, bőröndöket és meggyújtott mécseseket is felvonultató műsort a Búzavirág dalkör éneke és alpolgármesteri köszöntő előzte meg. „Ez a forradalom és szabadságharc egy olyan történelmi esemény, amelynek többnek kell lennie annál, mint egy fejezet a történelemkönyvben, vagy egy piros betűs ünnep a naptárban. Hiszen ekkor az egész nemzet egy emberként lépett fel egy közös ügy érdekében”, emlékeztette a megjelenteket László Péter alpolgármester. Az ünnepi alkalom a Béke téri emlékműnél, koszorúzással zárult.

Ha én rózsa volnék...

A polgármesteri hivatal oldalán álló 56-os emléktáblánál, koszorúzással kezdődött a mezőszentgyörgyi megemlékezés. Miután a helyi szervezetek lerótták tiszteletüket a forradalom 60. évfordulójára készíttetett emlékműnél, az ünnepség a művelődési házban folytatódott. „A háromszín- lobogók mellé tegyetek ki gyászlobogót” – hangzott el a felhívás a forradalmi képsorok fel-felvillantása közben.

Az általános iskolások pedig gyászlobogó helyett feketébe öltöztetett mécseseket gyújtottak meg, s szorították azokat, miközben a „Ha én rózsa volnék” zengte be a teret. Az ünnepély végén a forradalmi eseményekről Berta József polgármester is megemlékezett.

A velencei megemlékezésről korábban itt olvashattak.