Helyi arcok

2018.06.30. 15:30

Varga Hanna, fehérvári diáklány tanulmányai során igazi világutazóvá vált

A székesfehérvári diáklány, Varga Hanna még csak 22 éves, de mind a művészetek, mind a kémia terén számos díjat tudhat magáénak. Vajon ő hogyan éli meg a mindennapokat? Most elmeséli.

Nagy Annabella

Tanulmányainak hála nagyon sok szép helyre eljutott, többek között az Egyesült Államokbeli Painted Hills hegyekbe.

Varga Hanna 22 évesen már olyan életutat járt be, amire kortársai közül sokan irigyek lennének. A volt Tópartis diáklányt tehetsége és kalandvágya olyan helyekre repítette, mint Szingapúr, Bali, India, Malajzia, Kambodzsa, vagy Vietnám, de járt Ausztráliában is. A tanulást kutatások sora és önkéntes munkái színesítették, emellett pedig végig megmaradt a művészet iránti érdeklődése.

Nemrég diplomázott le Oregonban, ami mellé munkáját két kémiai kitüntetéssel is jutalmazták. Rengeteg döntési helyzetet sodort elé az élet, de elmondása szerint ha újra kezdené, ma is ugyanezeket az utakat járná végig. Beszélgetésünk során kíváncsiak voltunk arra, hogy a diploma után hogyan tervezi a jövőjét.

- Kezdeti tanulmányaid mind a művészetre épülnek, honnan indult a kémia iránti érdeklődésed?

A tanulmányaim valójában nem a művészetre épültek, hiszen az csak egyike volt a hat tantárgynak, amit Szingapúrban tanultam. A kémia iránti érdeklődésem akkor kezdődött, mikor felvettem az első kötelező kémia órámat az oregoni Lewis and Clarkon, ahol eredetileg biológiát tanultam volna. Már a legalapvetőbb fogalmak, mint például a periódusos rendszer, teljesen lenyűgöztek, és alig vártam, hogy részletesebben is tanuljak az elemekről. A kémiában megtaláltam azt, amit addig hiányoltam más tantárgyakból: a logikával párosuló kreativitást.

Varga Hanna a diplomaátadóján Képek forrása: Varga Hanna

- Nem volt benned félelem, mikor nekivágtál a nagyvilágnak?

16 éves koromban az életem gyakorlatilag csak rutinok köré épült, én pedig ennek akartam véget vetni. Nem terveztem annyira messzire menni, mint Szingapúr, így egy kissé ijedten szálltam fel a repülőre, de a kíváncsiságom hamar felülmúlt minden félelmet.

- A szüleid hogyan támogattak a terveid megvalósításában?

A szüleim mindig támogatták az ötletet, hogy külföldön is kipróbáljam magam. Anyukám mindig kereste a pályázati lehetőségeket, így jutottam el sok nemzetközi ifjúsági táborba és Szingapúrba is.

Varga Hanna a Glen Canyont is megjárta

- Milyen volt Európától távol, Szingapúrban az élet? Könnyen beilleszkedtél?

A honvágy meglepően ritkán okozott gondot, hiszen annyira lefoglalt az új kultúra megismerése és az iskola. Elsősorban a nemzetközi tanulmányi elvárásokkal kellett megbirkóznom, eltelt egy-két hónap mire megtanultam, hogyan kell biológiából laborjelentést vagy történelemből elemző esszét írni, hiszen Magyarországon másként történt a számonkérés.

Maga a város, és az ottani élet a szöges ellentéte volt a magyarországinak. Szingapúrban minden rohan: havonta épül egy új felhőkarcoló, a sétálóutcákon óriási tömegek igyekeznek, a buszok és vonatok pár percenként váltják egymást. Mindez egy olyan környezetben történik, ahol a legmodernebb építészeti megoldások párosulnak az ázsiai tradíciókkal, és egymást váltják a különböző kultúrák negyedei.

Tanulmányainak hála nagyon sok szép helyre eljutott, többek között az Egyesült Államokbeli Painted Hills hegyekbe.

Számomra a legnehezebb mindenképp az időjáráshoz való alkalmazkodás volt. Míg kint az állandó 32 fok és pára vett körül, az épületeket és buszokat annyira lehűtötték, hogy gyakran még pulóverben is fáztam.

- Szingapúrban számos kutatásnak részese voltál, melyiket tartottad a legizgalmasabbnak?

A kutatásaim közül talán az a pár nap emelkedik ki, amit Tioman szigetén, Malajziában töltöttünk a biológiát emelt szinten tanuló diákokkal. Itt többek között a Mangrove-erdők, az éjszakai apály idején a tengerpart, búvárkodás közben pedig a mélyebb vizek élővilágát vizsgáltuk.

Az élete nem csak a tanulásról szól. Chicagóban lóra pattant.

- Számos helyen végeztél már önkéntes munkát. Fontos volt számodra ezek megélése?

Mivel Magyarországon is minden héten önkénteskedtem, fontos volt, hogy ezt folytassam Szingapúrban, ahol amúgy is nagy hangsúlyt fektettek az iskolán kívüli tevékenységekre. A szellemi fogyatékos gyerekek terápiás lovagoltatása a mai napig az egyik legkülönlegesebb élményem.

- A kutatások mellett művészetek terén is kiemelkedő eredményeket értél el. Hogyan fér meg egymás mellett a humán és a művészeti érdeklődés?

Elképzelhetetlennek tartom, hogy csak egy dologra koncentráljak. Ezért számomra természetes hogy pár óra rajzolás vagy írás után a kémia laborba vezet az utam, vagy épp arabot és spanyolt tanulok. Így sokkal kevésbé fáradok el a tanulásban, és jobban tudok koncentrálni.

A művészi tehetségét sem hagyta elveszni, azóta is rajzol ha ideje engedi.

- Diplomáddal elnyerted az Amerikai Vegyipari Társaság fizikai kémia kitüntetését. Hogyan motivált a díj?

Bevallom, nem is tudtam, hogy ez a díj létezik, ezért elég nagy meglepetés volt, hogy megkaptam. Mint minden önbizalomhiányos embert, engem is elfog a kétely időnként, hogy vajon a helyes pályát választottam-e, vajon elég jó vagyok-e ebben. Egy ilyen díj sokat segít a hasonló gondolatok elkergetésében, és motivál a folytatásra.

Varga Hanna úgy nyerte meg az Amerikai Vegyipari Társaság fizikai kémia kitüntetését, hogy nem is tudta létezik ilyen díj.

- A diploma után hol tervezed folytatni?

A nyugati partot otthagyva a keleti parton, Észak-Karolinában kezdem a PhD képzésemet ősszel, a Duke University-n. Bár minden más egyetemen vegyészmérnöknek tanultam volna, végül ezen a környezetvédelmi mérnök szakot választottam, mert itt a legtöbb kutatás közvetlenül a környezet megóvására irányul. Továbbra is a fizikai kémia vonalán tervezek kutatni, de konkrét témát még nem választottam.

- Nem hiányzik szülővárosod, Székesfehérvár? Tervezel visszajönni?

Eddig minden nyárnak a nagy részét itthon töltöttem, így év közben nem éreztem túl nagy honvágyat. A PhD képzés alatt már lényegesen kevesebb időre tudok majd hazautazni, így gondolom sokkal nehezebb is lesz a távollét. Nem tervezem, hogy az Egyesült Államokban maradok, inkább Európába jönnék vissza, esetleg egy, még ismeretlen vidékre. Mindenképp szeretnék azonban angol nyelvterületen élni, vagy legalább is az angolt használni napi szinten, hiszen minden tudásom ezen a nyelven kaptam. Ezért is lenne nehéz Magyarországon letelepedni, de egy jó lehetőségre persze nem mondanék nemet.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában