üszkös szemek, elporladt falvak

2018.04.07. 11:13

Történelmünk magányos tanúja a szentlászlói oszlop

Miért van az, hogy a történelem oly sokszor ismétli önmagát? Miért nem tanul belőle az elszenvedő nép? Miért nem fedezzük fel a néma oszlopok üzeneteit?

Nagy Zoltán Péter

Szentlászló falu helyén álló szentháromság oszlop 1779-es állításának századik évfordulóján a terület akkori izraelita tulajdonosa ünnepi misét celebráltatott Károlyi János esperes által

Fotó: Nagy Zoltán Péter/Fejér Megyei Hírlap

Ami biztos, hogy a vásárjogot nem osztották csak úgy ki királyaink, így aztán a 13. századig nem is nevezhették hasonló névvel azt a termőföldben gazdag területet, amit a Szentlászló-patak szelt át. Csak II. András uralkodása adott zöld utat e vidéknek, ami akkor a Mártonok birtokaiként volt ismert. Először Márton Vására néven tartották nyilván a népes falut, majd egy 1259 után kelt oklevélben Martonvásár néven említették.

Martonvásár déli határosa volt Szentlászló falu, amely még az Árpád-korban tette le lábnyomát. Szentlászló mélyen vallásos, javarészt kelta és avar eredetű népekből állt. Árpád-kori utcái egy központi térre futottak össze, ahol a falu emberei közösségi és szakrális életüket élték. Tisztesen kivették részüket a termelésben, az adózásban.

Mint megannyi magyar település, Szentlászló sem úszta meg a keletről jövő, de nyugatról is szervezett támadásokat. A török sokszor vívott véres csatát a királyi székhelyért, Fehérvárért és Budáért, a királyok akkori lakhelyéért. E két fontos területet összekötő hadi út metszéspontjában folyt a Szentlászló-patak, amelynek partján éltek a szentlászlói emberek.

A martonvásári uraságok belviszálya marta a közösségeket, a törökök kardja pedig vágta a fejeket. Csökkent a magyar népesség, s vele együtt az ellenálló képesség is. A török uralom vége felé már nem maradt Szentlászló faluban kardforgató férfikéz, és az átvonuló török horda felgyújtotta a házakat. Minden megsemmisült, csak a község közepén álló templom előtti Mária-oszlop maradt meg, és tekintett üszkös szemeivel az elporladt falura. A porig gyalázott település egykori történelmét az 1600-as évek végére pusztán egy oszlopcsonk jelezte.

Szentlászló falu helyén álló szentháromság oszlop 1779-es állításának századik évfordulóján a terület akkori izraelita tulajdonosa ünnepi misét celebráltatott Károlyi János esperes által
Fotós: Nagy Zoltán Péter/Fejér Megyei Hírlap

A nyugati osztrák tudta, mikor kell a török ellen fellépni – amikor hatalma gyengülni látszott –, és a jó ütemű török elleni akciók vége Magyarország bekebelezése lett. 1779-ben a csonk helyére Horányi Gábor alispán, királyi tanácsos állíttatott egy szentháromságszobrot Sajnovics Katalinnak, aki az akkor már Szentlászló pusztának nevezett birtok tulajdonosa volt. A talapzaton látható címerek feltételezhetően a Horányi családé és a Sajnovics férjének családjáé. Egy ilyen személyes emlék árulkodik az egykori magyar faluról, ahol magyar emberek éltek, ahol magyar emberek jártak az Árpád-kori templom puritán falai közé imádkozni. Mit törődtek a török vész idején egyes jellemtelen uraságok a falvak embereivel, csatározásaikban csak a hasznot lesték, a török bólintását és a másik uraság halálát. Ténykedésük eredménye lett Szentlászló falu pusztulása, egy üszkös csonk árulkodása.

Martonvásár és Ráckeresztúr között a szántóföldön egy szentháromságoszlop tesz csak utalást arra, hogy ott egykor emberek éltek, akiket vezetőik magukra hagytak, s ma a mementó körül csak pusztaság van, ami az égre sóhajt. Ennek az oszlopnak nincs címe, csak GPS-koordinátái: északi 47º 18’ 11,3”, keleti 18º 48’ 20,0”.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában