Szuperföld szennyvíziszapból – Mesterséges talajt készítenek Fehérvár határában

A Zámolyi út mellett lévő nagyáruház parkolójába is utat adó körforgalom után lévő telepre betérőt ipari hangulat fogadja. Felhajtók kamionoknak, sár, tárolók, nyomokban bezárt bányahangulat. Tájseb tátongott itt nemrég, egy agyagbánya földi maradványai. A terület egyes részein világvégi jelenetek volnának forgathatók, de csak akkor, ha nagyon kitakarnánk a környezetet, ugyanis a rekultiválás alatt álló 20 hektár nagyobb része inkább oázis. Néhány éves minierdők sűrűje. Amolyan erdőiskola. Tegnap a 24.hu nevű online újság – aztán több másik is – arról írt, tavaly több mint 41 ezer tonna szennyvíziszap érkezett kamionokon Horvátországból Fehérvárra, ide.

Ezt a portál úgy aposztrofálta, hulladéklerakó- nagyhatalom lettünk (értsd: egész Magyarország). Horváth Sándor az ügyvezetője a fehérvári iszapfogadó cégnek, a Fehérvári Téglaipari Kft.-nek. A 2008-ban befejeződött, a válság miatt leállt téglagyártás után erre a projektre fókuszálnak. Kötelességük is a rekultiváció. Szerinte még nem vagyunk nagyhatalom, de lehetnénk, csak nem hulladéklerakásban, energiában!

A szennyvíziszap potenciálisan hasznosítható másodlagos nyersanyag

Horváth Sándor beszélgetésünk legelején felolvasott:

– A 1403/2017. (VI. 28.) kormányhatározatot hajtjuk végre. Mégpedig a szennyvíziszap-kezelési és -hasznosítási stratégiáról, amelyet a kormány ebben a rendeletben fogadott el – mondta már, s mutatta.

A stratégiát megfogalmazó kormányhatározatban áll:

„Magyarország az elmúlt években magas szinten igyekezett eleget tenni nemcsak az európai uniós tagállami kötelezettségéből fakadó jogharmonizációs elvárásoknak, hanem annak a korszerű környezetvédelmi szempontrendszernek is, amely szerint a szennyvíz­iszap elsősorban nem hulladék, amelyet ártalmatlanítani kell, hanem hasznosítható másodlagos nyersanyag, illetve megújuló energiaforrás.”

– 27 éve hasznosítjuk – a Fejérvíz közvetítésével – a régió, illetve Székesfehérvár szennyvíziszapját itt, külföldi szennyvíziszap mellett. Olyan terméket állítunk elő, amely a degradált (leromlott) területeket ismét termővé segíti. Ebből Magyarországon van 300 ezer hektár. Kiművelt bányák és környezetei, vagy a meddőhányók… – magyarázta az ügyvezető.

Horváth Sándor bemutatott nekünk két erdőmérnök egyetemi docenst, Heil Bálint szakmikrobiológust és Kovács Gábor talajtani szakmérnököt.

Az ügyvezető tájékoztatása alapján az elmúlt 15 évben ők – egy környezetvédelmi szakjogász segítségével – kidolgoztak egy szabadalmat. Itthon már bejegyezték, a nemzetközi bejegyzés folyamatban van.

– A világon jelenleg, az ismert újdonságkutatásokat végignézve, ez a legzöldebb eljárás, amely ezen melléktermékekből – vagyis a szennyvíziszapból – hasznosítható – állítja Horváth.

A szagról szólva azt mondta, hogy az otthoni illemhelyek körül is van szaghatás.

– Itt sincsen más szaghatás, mint ami normális. Mégpedig a védőövezeten belül engedélyezett mértékben. Az elmúlt 27 évben ezt ötvenszer vizsgálták már – adatolt.

Ki-ki döntse el maga, hogy mennyire facsarja az orrát a területen esetenként érezhető szag. Mi érkezésünkkor, szerda kora délután, az úton még éreztük, nem volt finom. A telepen azonban nem. A kialakított erdőkben nyilván nem.

Matek Horváth Sándor magyarázata alapján

Egy ember napi széklete átlag 13 dkg szárazanyagot tartalmaz. Ez megy a csatornába. Kell némi korrekciót alkalmazni: 0,75-tel kell megszorozni a 13-at. Az majdnem 10 egész. Számoljunk most 10 millió magyarral! Ezer tonna szárazanyag volna felhasználható naponta, csak itthonról! Horváth számításai szerint, ha ezt a technológiát 5-7 telepen is bevezetnék hazánkban, az összmagyar szennyvíziszapot kezelni tudná az ország, a degradált, terméketlen területeket termővé lehetne tenni, s zöldenergiát lehetne rajtuk termelni. Náluk, ugye, jelenleg is ez folyik itt, egy mintatelep az övék.

– Energia-nagyhatalom lehetnénk. Magyarországon ez az anyag, amit előállítunk, napi ezer tonna barnaszénnel egyenértékű – ismertette. Horváth Sándor lapunknak elmondta, hogy a náluk előállított mesterséges talajt felajánlanák a Fehérvár Tüdeje program javára. Térítésmentesen. Nyilván hatalmas reklám és referencia lenne számukra, tesszük hozzá mi. (Ismert, 110 hektár külterület erdősítése van képben Fehérváron.)

Kapacitása, úgy tűnik, lenne a Fehérvári Téglaipari Kft.-nek, ugyanis az eddigi 14 hektár rekultivációja után jövőre erdős életet lehelnek a bánya okozta tájseb maradék 6 hektárjába is.

Mindezek után érthető, hogy Horváth szerint üdvös volna, ha nem a mezőgazdaságba, az élelmiszer-termelésbe menne vissza ez a szerves anyaggal dúsított „hulladék”, amelyet ő inkább mellékterméknek, megújuló energiának nevez, hanem zöldenergia-termelésre használná az ország.