Hősök voltak

2019.08.22. 11:30

Szén helyett kövek a csillében: felavatták a nagyegyházi bányászemlékművet

Harminc esztendeje zárt be a bánya a helyiek talpa alatt – gazdaságtalanná vált a termelés, s a vízbázisban is rettenetes károkat okozott volna a folytatás. Ám a bányászok hősök voltak, főhajtás illeti őket.

Zsohár Melinda

Konrád Istvánné óbarki alpolgármester, Kiss Béláné nagyegyházi képviselő és az emlékmű ötletgazdája, Nagy Zoltánné, az ő elhunyt férje is férje bányász volt

Fotó: Dallos Sándor

Óbarok és Nagyegyháza családjaiban sokan voltak bányászok a tatabányai tárnákban, majd a honi bányászat végakkordjaként e települések alatt megnyitott

vágatokban is sokan dolgoztak közülük. Meghatóan szép emlékművet avattak egy hajdani bányász felesége kezdeményezésére a kistelepülés szívében, az

eldőlt csillében nem szén, hanem kiguruló kövek emlékeztetnek a bátor férfiakra.

Fotó: Dallos Sándor

Az egészségét kockáztatja

Megoszlanak a vélemények a magyar szénbányászat sorsáról, s a bányászok, akik ebből éltek, különösképpen fájlalják a történteket. Egy biztos: a bányász, a vájár, s bárki, aki a föld alá leszáll, életét, egészségét kockáztatja, még a modern korban is. A Nagyegyházán lakó néhai Nagy Zoltán özvegye szeretett volna a férjének és a többi bányásznak emléket állítani, akik itt és a környéken laktak, dolgoztak. Nagy Zoltán maga is leszállt a mélybe, majd a vájártanulókat oktatta; súlyos betegségben hunyt el néhány éve. A kertjük végében hevert rozsdásan az a bányászcsille, ami Németh László bányamérnöknek megmozgatta a fantáziáját, amikor Nagy Zoltánné és a hozzá csatlakozók felkérték az emlékmű megalkotásához.

Konrád Istvánné óbarki alpolgármester, Kiss Béláné nagyegyházi képviselő és az emlékmű ötletgazdája, Nagy Zoltánné, az ő elhunyt férje is férje bányász volt
Fotó: Dallos Sándor

Avatóünnepség

Augusztus 20-ikához kapcsolódóan tartották meg az avatóünnepséget Nagyegyháza szívében, a lakosság és egykori bányászok egyenruhás kórusának

részvételével. Az óbarki születésű Konrád Istvánné alpolgármester személyes hangú beszédében a helyi közösségek bizakodásáról és összetartásáról szólt az

ünnepek kapcsán. A nagyegyházi Kiss Béláné, aki képviselőként szintén alpolgármestere a két részből álló önkormányzatnak, maga is „bányászkislányként” vallott a saját emlékeiről.

Fotó: Dallos Sándor

Szikrai Miklós, a Tatabányai Bányák egykori vezérigazgatója a bányászmúltat elevenítette fel. Nagyegyháza alatt már 1923-ban megkutatták a mélységet, a

technológiai akadályok miatt 1973-ig várni kényszerültek a szén kitermelésével.

Fotó: Dallos Sándor

Az olajválságot követően Csordakút alatt megindult a bányászat, 1981-ig tartott, Nagyegyháza alatt 1989-ig még fejtettek. A vízbázis azonban rettenetes kárt szenvedett addigra, s oly gazdaságtalanná vált a szénnyerés, hogy be kellett fejezni. Mélyművelésből származó szénhez jutni nem egyszerű Magyarországon, importszenet nem akartak a csillébe helyezni, ezért a tardosi vörös kövek szimbolizálják a föld kincsét, adta meg Németh László tervező az emlékmű leleplezésekor a magyarázatát alkotásának. Az itt vezető Mária zarándokúton elhaladók elolvashatják a márványtábla feliratát, s mondhatnak

egy imát a bányászokért.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában