SÉTA

2017.12.07. 12:00

Anyukám esküvői tanúja voltam

Édesapám és édesanyám 22. házassági évfordulóját ünnepeltük idén, ezért nagy volt a nyüzsgés nálunk otthon.

A ceremóniát megelőző napokban komoly előkészületek folytak. Az egészben az volt a legjobb, hogy ezeket édesapám előtt titokban tartottuk. Erre azért volt szükség, mert az egészet édesanyámmal mi szerveztük, és szerettük volna vele meglepni őt.

Na, persze nem volt teljes rejtély: azt tudta, hogy mi és hol lesz, meg, hogy mikor, de azt nem, hogy kik lesznek ott, és milyen egyéb programokat szerveztünk a ceremónia utánra. Titkon hívtuk meg apám szüleit, testvérét és annak családját, pár barátját, és meginvitáltuk még édesanyám legjobb barátnőit is. Megszerveztük a bevonulást, az ülésrendet, lefoglaltuk a helyszíneket, és mindent megbeszéltünk az esküvőszervezővel.

Én lettem a menyasszony tanúja, Szilárd testvérem a vőlegényé, idősebbik bátyám pedig a barátnőjével és legkisebb testvérünkkel, Ákossal fognak kézen fogva besétálni.

A házassági évforduló reggelén volt csak igazán nagy a nyüzsgés! A fodrászunk, aki házhoz jött, megcsinálta mindegyünknek a frizuráját, és miután velünk végzett, nekilátott a menyasszony hajához is. Ez durván olyan 2 órát vett igénybe, mialatt mi férfiak kényelmesen készülődtünk. Ezután családostul elindultunk a ceremónia helyszínére, a Hiemer-házba. Most szembesült édesapám azzal a ténnyel, hogy a titkos kis házasság megújító esemény mégsem lesz olyan kicsi és titkos, mivel egy egész násznép volt jelen! Aztán megtörtént a bevonulás, először a menyasszony és tanúja (én), majd a vőlegény és tanúja, utánuk Pityusz a barátnőjével, kisöcsénk, Ákos kezét fogva, mögöttük a vőlegény és a menyasszony szülei.

Miután mindenki elfoglalta a helyét, az anyakönyvvezető felolvasta azt a beszédet (amiből idézni nem tudok, mivel az esküvői videó formátumát a számítógépem nem támogatja), amiben édesanyám meséli el annak a boldog 22 évnek a tartalmát, amit közösen átéltek. Sajnos az én emlékezetemben csak „töredékek” maradtak meg, de arra tisztán emlékszem, hogy édesapám, aki amúgy nem egy érzelgős ember, annyira meghatódott, hogy eleresztett egy könnycseppet. Majd az anyakönyvvezetői köszöntés után a hölgy ismét feltette a szokásos kérdést, amire ugyanazt a választ kapta, amit 22 évvel ezelőtt: „Igen”.

Majd a tanúk, vagyis mi, aláírtuk a házassági jegyzőkönyvet.

A ceremónia után a násznéppel úgy beszéltük meg, hogy ők az étterembe mennek intézni az asztalt, ételt mi meg az esküvői fotóssal a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyba, hogy megörökítsük pár fényképpel az eseményt. Miután végeztünk a fotózással, Gántra tartottunk az étterembe, ahol a lakodalmat tartottuk. Mindenki gratulált az „újdonsült párnak”, és sok boldog évet kívántunk. Testvéreimmel és Lucával (Pityusz párjával) közösen vettünk nászajándékként 2 színházjegyet a budapesti Nemzeti Színházba. Számomra felejthetetlen élmény volt a nap, és hihetetlen megtiszteltetés, hogy én lehettem a tanú, ezért felajánlottam a szüleimnek, hogy a 44. házassági évfordulójukon is szívesen vállalom a tanú szerepét...

Jakab Szabolcs 12.E

Széchenyi szakgimnázium,

Székesfehérvár

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában