Szabadon szállni, mint a sukorói (vad)madár

Udvarán gyermekek sürögnek-forognak, éppen egy félénk Bambit kergetnek. Amott jákópapagáj hívogatja őket, s a holló is vad károgásba kezd. „Uhu, uhu” – szól imigyen néhány lurkó, amikor a külhonból érkezett bagoly elé érnek. A szólongatást Berkényi Tamás állatorvos ajánlotta nekik, helyesen: bár nem tudni, mi az üzenet, a madár és az ifjak szót értenek egymással. Az egyedüli titok annyi, hogy az uhuzás közben mélyen az állat szemébe kell nézni. Nos, többek között ezért volt jó választás a sukorói Vadmadárkórház a Hétvezér Általános Iskolából érkezett többségi, valamint az Arany János általános iskolából és gyógypedagógiai intézményből megjelent autista diákok számára.

– Ezek a gyermekek nehezen kommunikálnak, számukra megerőltető a társadalom által elvárt szociális interakció, a gondolkodás és a rugalmas tevékenységszervezés. Most egy olyan környezetben vannak együtt a többségi gyermekekkel, amely nemcsak nekik, de nekünk, pedagógusoknak is új impulzusokat ad. Mi pedig segítünk nekik, megmutatjuk, hogyan tudnak jól együttműködni, jelezni, ha szükségleteik vannak, vagy illendően feltenni a kérdéseiket – mondja Rába Judit Helga gyógy­pedagógus.

– Az állatokkal való foglalkozás közvetítő csatornaként segíti az ép és autista gyermekek közelebb kerülését egymáshoz – részletezi Máthé-Tóth Magdolna konduktor-tanító. Ő egyben az Adj egy ötöst! nevű szemléletformáló program hétvezéres vezetője is, így könnyen megfogalmazza a látogatás célját: kell, hogy a felnövekvő ge­neráció ép tagjai személyesen, élményeken keresztül ismerkedjenek meg a fogyatékossággal élő gyermekekkel. S a játékos foglal­kozás végén ott a szimbólum is: a gyermekek közösen engedtek szabadon egy felépült madarat.