Szabadegyetem Fehérváron: prágai tavasz a rádióban

Az előadások a Szent István Művelődési Házban lesznek. Szaladjunk előre az időben? A következő „órát” október 17-én, délután 4 órakor Horváth Richárd tartja Mátyás királyról.

Simándi Irén címzetes egyetemi tanár évnyitó előadása átlépte az országhatárt, ahogy a magyar hadsereg is 1968-ban. Az ötven évvel ezelőtti prágai tavaszról beszélt, s arról, hogy az akkori hullámhosszokon mi szivároghatott át az eseményekből a Magyar Rádió hallgatóihoz.

Megtudtuk, a „neccesebb” híreket – nemcsak a prágai tavasz kapcsán – inkább hajnalban, s este 10 óra után mondták be.

Az előadás végigszaladt az 1968. augusztus 20. előtti bevonulást előidéző tényeken. Március 23-án egy rádióműsor, a Hétvégi külpolitikai figyelő üdvözölte a Csehszlovákiában elfogadott akcióprogram tervezetét, amely egy gazdasági reformelképzelés volt, piaci elemek beemelésével. Ugyanakkor a rádióban nem esett szó a szintén 23-i drezdai találkozóról, ahol a Varsó Szerződés (VSZ) tagállamai, a kommunista testvérpártok közel sem dicsérték meg a reformra törekvő csehszlovákokat…

A rádióhallgatók Brezsnyev és Kádár találkozójáról sem kaptak hírt, amelyen a szovjet vezető azt mondta: „Csehszlovákia elvesztésének küszöbén vagyunk”. Féltette az orosz hegemóniát.

Májusban aggodalmat keltett egy hír a Reggeli Krónikában, miszerint hadgyakorlatra készülnek a VSZ-országok. (A június 20-án kezdődő Šumava hadgyakorlat után nagy számú szovjet és lengyel törzs maradt Csehszlovákiában.) 1968. június 14-én a rádió Esti krónikája bőségesen beszámolt arról, hogy Dubček csehszlovák első titkár hazánkba látogatott. Kádár beszédéből kiemelték, hogy Magyarország támogatja a csehszlovák reformokat! Amiről legközelebb hallhatott a honi hírfogyasztó, az a varsói levél volt, amely már nyíltan kilátásba helyezte a VSZ katonai beavatkozását Csehszlovákiában. Jellemző, ahogy az augusztus 3-ai pozsonyi találkozóról szóltak. Ezen már nyíltan erőszakkal fenyegették meg a csehszlovák vezetőket a többiek! A rádió ezt nem mondta be persze, a találkozó légkörét a „szívélyes” helyett az „őszinte” szóval illették; ez virágnyelven vitát jelentett. Augusztus 21-én már arról szóltak a hírek, hogy „testvéri segítséget nyújtva” a magyar néphadsereg egységei és a szövetséges csapatok bevonultak Csehszlovákiába.