2019.04.15. 11:30
Valódi segítség a fehérvári mesés csapat az időseknek
Van egy lelkes – remélhetőleg bővülő – önkéntes csapat, amelynek tagjai heti rendszerességgel visznek színt a fehérvári és néhány környékbeli idősotthon s az ott lakók életébe.
Pillanatkép az egyik felolvasás során: az önkénteseket itt épp egy közös helyiségben hallgatják a lakók
Fotó: Mesecsapat
A Fehérvári Mesecsapat tagjai a látogatások alkalmával körülbelül egy órán át szórakoztatják az idős embereket mesékkel, versekkel, de van, hogy találós kérdésekkel tornáztatják meg a hallgatóság agyát, sőt közös éneklésre is akad példa. Ha az önkéntesek megérkeznek, a programra vevő idősek érzékelhetően felvillanyozódnak. Az elmúlt jó félév során megszokhatták, hogy viszonylag rendszeresen jön valaki, aki feldobja a napjukat. Vannak persze, akik nem nyitottak az ilyen együttlétre, vagy már annyira leépültek szellemileg, hogy nem tudják befogadni a mesélést, felolvasást.
Novellákat, verseket olvasnak, de éneklésre is sor kerülhet
A tapasztalatok azonban összességében pozitívak, a fehérvári Egyesített Szociális Intézmény igazgatója, Mészáros Józsefné legalábbis ilyen visszajelzéseket kapott kollégáitól. Minden kezdeményezésnek örülnek, ami az időseket egy kicsit is kizökkenti a hétköznapok monotonitásából, hiszen egyre több az ágyhoz kötött fekvő betegük. Ők különösen hálásak a törődésért. A többiek is szívesen veszik azonban a látogatásokat, a mesélést, hiszen sokan rossz látásuk miatt nem tudnak olvasni. Megerősítette ezt Baranyainé Ferdinánd Marianna, a Rákóczi utcai otthon mentálhigiénés csoportvezetője is. Náluk kéthetente jelennek meg a mesélők, akik vagy közös helyiségben olvashatnak, adhatnak elő az oda összehívott csoportnak, vagy bemehetnek azokba a szobákba, ahol fekvő betegek vannak. Az idősek általában a rövidebb történeteket részesítik előnyben, azokat jobban be tudják fogadni, és a figyelmüket is jobban fenn lehet tartani ezekkel, mint a hosszabb szövegekkel. Mesélni szinte mindenkinek – még a demenciával küzdő lakóknak is – érdemes. Vannak olyan szobák, ahol már kialakult kapcsolat szerint működik az olvasás, s folytatásokban egész könyvekre is sor kerül. A Rákócziban valaki például a Toldit kérte, de volt példa a János vitézre is egy másik helyen.
Fotó: Mesecsapat
A Rádió úti intézmény átmeneti otthon, ahol jobb állapotú lakók vannak, akik még aktívabban be tudnak kapcsolódni a foglalkozásokba. Ott rendszeres a nótázás, éneklés, sőt még visszafogott tornázás is előfordul – tudtuk meg.
Az önkéntesek – akik között dolgozó emberek, nyugdíjasok, kismamák is vannak – a közösségi oldalas csoportjukban tartják a kapcsolatot, s mindig beosztják, ki, hol és mikor mesél. Minden héten kell menni legalább két fehérvári otthonba, de Polgárdiban, Mezőszilason, Kincsesbányán és olykor Csókakőn is várják már a mesélőket. Éppen ezért jó lenne, ha tovább tudna bővülni a csapat, hogy mindig legyen, aki egy-egy alkalommal ráér.
Érzékelhetően van értelme a látogatásoknak
A csoport aktív szervezője, a mesecsapat ötletgazdája, Kocsis Noémi is örülne újabb csatlakozóknak, akik valóban komolyan gondolják az önkénteskedést. Ő egy tavalyi, önkéntesség napján szervezett felolvasás után gondolt arra: milyen jó lenne, ha az időseknél rendszeresek lennének az ilyen jellegű mesélős, beszélgetős alkalmak. Szervezkedni kezdett a közösségi oldalon, s hamar kialakult egy több mint százfős társaság. Ebből körülbelül 20-30 az aktív tag, ők járnak hetente mesélni az otthonokba. A létszámgondot leszámítva Noémi szerint siker a mesecsapat működése, hiszen érzékelhetően van értelme a látogatásoknak. Úgy érzi, az idősek élvezik a társaságot, a mesélők pedig beleláthatnak, hogyan is élnek az otthonok lakói. Olykor emberi sorsok tárulnak föl a találkozások, egy-egy történet elmondása közben. Ez nem mindig könnyű helyzet, de az idősek öröméért megéri. Szeretné, ha a mozgalom akár országos szinten is kibontakozna.
A mezőszilasi Szabó Katalin 74 évesen lett tagja a mesecsapatnak. Ha a kezdés nehézkes is, őt mindig feltölti a felolvasás, s az időseken is azt látja: amikor távozik, addigra az először fásult arcok földerülnek, az emberek kinyílnak. Kati a helyi otthonba jár mesélni, s Fehérvárról, illetve Polgárdiról is csatlakoznak hozzá. Kezdetben volt lakó, aki elutasította a közeledést, nem kért mesét, ám miközben fél füllel hallgatta a többieknek szóló felolvasást, ő is érdeklődni kezdett.
„A legjobb az egészben az, hogy mindezzel örömet szerzünk!” – fogalmazta meg a kezdeményezés esszenciáját Katalin.
