Orondpuszta: egy híján ötven sírt tártak fel

Ez alkalomból Szücsi Frigyes vezető régésztől kértünk szezonzáró összefoglalót, aki azonban arra hívta fel a figyelmet: a terepmunkák végeztével még csak most kezdődik a leletanyag restaurálása, aztán pedig feldolgozása. Mindezek után lehet majd teljes szakmai bizonyossággal állításokat megfogalmazni.

Peter Braasch légi fotója sokat segített

Mint a régész elmondta: az első ásatás szelvényét úgy jelölték ki, hogy lehetőség szerint közép avar kori, vagyis 650–700 között keletkezett sírokat tárhassanak fel. Elsőként azt szeretnék ugyanis megtudni, hogyan alakult a közösség sorsa ebben az időszakban. Szeretnének több információhoz jutni arra vonatkozóan, mi történt a területen élő romanizált csoporttal, milyen mikroregionális mintázatokat rajzol ki az eltérő kultúrák egymásra hatása és hogy mit mutat a közép avar kori közösség embertani és kulturális képe.

A szelvénykijelölés sikeres volt, a régészek valóban a kutatni kívánt korszak temetőrészletét találták meg. Részben Peter Braasch remek légi fotójának, részben pedig a 30-as évek végi feltárások azóta feldolgozott anyagának köszönhetően, az idei eredmények által is igazoltan pontos következtetéseket lehetett tenni a temető szerkezetére vonatkozóan. A jól datálható mellékletek alapján az idén feltárt 49 sír mind a közép avar korban keletkezett.

A sok esetben sírrablók által megbolygatott sírokból előkerült leletekről szólva Szücsi Frigyes elmondta, az azokból kinyerhető információ a restaurátori munkák végeztével mutatkozik meg teljes egészében. Egyes tárgyak csak a restaurátorok munkája nyomán bontakoznak ki a korrózió „öleléséből” és válnak értelmezhetővé. Számos leletet emeltek ki egyben, in situ (eredeti helyzetében hagyva) – főleg az övekről lecsüngő leletegyütteseket, a tarsolyok összerozsdált tartalmát. A részletek pontos ismeretében ül le aztán a régész, hogy statisztikákat készítsen, rajzoljon és értelmezzen. Számít, hogy milyen mélyek a sírok, milyen szerkezetűek, milyen építményeket tartalmaztak – és hogy milyen leletanyag társul hozzájuk. A szakembertől megtudtuk: az eredetileg háromhetesre tervezett ásatás befejezése egy, az utolsó előtti napon érkezett nyári zivatarnak köszönhetően csúszott egy hetet.

No nem az egy nap kiesés pótlása tartott egy hétig, hanem a zápor nyomán a feltárt sírok oldalán kirajzolódó újabb információk értelmezése és dokumentálása.

A sírok majd mindegyikében ugyanis korabeli ácsolt faépítmények humusszá porlott maradványai rajzolódtak ki. Ezek utólagos azonosítása általában rendkívül nehéz, mert a maradványok megjelenése nagyban hasonlít a pocok és vakondjáratok elszíneződött sávjaira, amelyek ráadásul a megbontott föld kiszáradásával hamar láthatatlanná fakulnak. A zivatar azonban közel 49 sírban egyszerre rajzolta ki a struktúrákat, amelyek hirtelen megmutatkozó rendszere egyértelművé tette a helyzetet.

Míg a sírépítmények legtöbbje egy típusba sorolhatónak mutatkozott, egyikük mintha tetőszerkezetes lett volna, mintha fából egy házat ácsoltak volna az oda eltemetett személy fölé. Szücsi Frigyes szerint e sírépítmény föladta a leckét a következő évekre: vajon egyedi megoldásról van szó, vagy több ilyen is előkerül majd? Még mintegy 600 sír vár feltárásra.