Nem is az óraátállítás a legfőbb gond, hanem maga az időzóna?

Hogy miért? Mert átlagosan abban a világban volna a legmagasabb az olyan napsütéses, de legalábbis világos órák száma, amelyek a többség szabadidejére esnek, amelyeket a családunkkal tölthetünk, amelyekben sportolhatunk vagy a hobbinknak hódolhatunk.

A fehérvári származású Herman Gábor mérnök, aki egy darabig külföldön is dolgozott, és akit a hazai időzóna optimalizálásának ötletére a hosszan világos belgiumi és franciaországi esték ihlettek. A legtöbben beérték volna azzal, hogy szimplán csak élvezik, de ő kiszámolta, miért. Adatokat gyűjtött, osztott-szorzott, Excel-táblákat és grafikonokat készített, az eredmény pedig – hogy stílben maradjunk – világos, mint a nap.

Herman Gábor elmélete után sokan érdeklődnek, gyakori meghívottja tévé- és rádióműsoroknak, de mint lapunknak elmondta: a család és a munka mellett ez a maximális időráfordítás, amit az ügyre – amellett, hogy megalkotta – szánni tud. Az ötlet profi menedzselését jó szívvel átengedné másoknak, akik azt a döntéshozók asztalára segítenék.

Óraátállítás: áldás vagy átok?

Az ötlet korábbi, mint a most felkapott „töröljük el az óraát­állítást” mozgalom, amelynek – miután az ígéretesen népszerűvé vált – az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker nem is késlekedett az élére állni. Sőt: az eredeti ötlet nem is foglalkozott az óraátállítással, csupán azt rögzítette, hogy az időt egy órával előbbre kellene állítani nálunk. Ez lett a „GMT+2 időzónát Magyarországnak” munkacímű javaslat, amely mögött már weblapot és támogatói oldalt is találunk, amelyeken a rendszer minden főbb vonatkozása ki van dolgozva.

Magáról az óraátállításról, amelyet az európai többség a jelenlegi rendszer problémás mozzanatának tekint, Herman Gábor úgy vélekedik: az a napsütéses órák számának optimalizálásához hozzájárul, míg az általa okozott kellemetlenség nem több vagy más, mint egy időzóna-átlépéssel járó repülőút hatása, a „jetlag” (időzónaváltás-szindróma), amely ma már így is, úgy is sokak életének rendszeres része – és ugye a távolsági repülőutakat mégsem akarja eltörölni senki. Ami az óraátállítást Magyarországon különösen népszerűtlenné teszi, az éppen az, hogy ősszel, amikor már amúgy is alig van világos esténk, annak időtartamából az óraátállítás hirtelen elvesz még egy teljes órát, hogy a reggeli világossághoz adja hozzá. Ezzel együtt, a jelenlegi rendszerben nyáron huzamosan élünk meg olyan napokat, amelyeken már hajnali négy után kicsivel világos van, reggel 8-kor pedig már szinte napozni lehetne. De minek? – és itt jön a Herman-féle rendszer: ha óráink nem a GMT+1, hanem a GMT+2 időzónában ketyegnének, a többletvilágosság inkább este jelentkezne. Egészen pontosan a GMT+2-es időzónában idén 73 nappal többön lenne este 8 utáni napnyugtánk, mint most. A jelenlegi rendszerben idén 162-ször nyugszik le a nap már este 6 óra előtt. A GMT­+2-es rendszerben csak 107 ilyen nap lenne. Cserébe persze lennének olyan téli reggelek, amikor a nap csak fél 9-kor kel a jelenlegi fél 8 helyett.

Azonban a KSH ébrenlét-alvás adatait, tehát a magyar társadalom (fizikai) ébrenléti átlagát vizsgálva az derül ki, hogy a GMT+2-féle rendszer az, amelyik a legjobban közelíti egymáshoz a napkelte és az ébredés, illetve a napnyugta és az ágyba bújás tényleges időpontjait. Ennek következtében a Herman-féle rendszerben a lakossági energiamegtakarítás 2018-ra vetítve egészen pontosan 113 GWh lehetett volna, ami forintban 4,3 milliárd. A széndioxid-kibocsátás pedig kalkulálhatóan 84 479 tonná­val lett volna alacsonyabb. Hölgyeim és uraim, a győztes fogás neve: GMT+2-es időzóna óraátállítással á la Herman. Mármint abban a világban, ahol csak az kell, hogy jó legyen.