Mire lehet hatása egy településen a helyi önkormányzatnak?

A pénteki beszélgetést a Fe­jér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökével korábban készült interjúnk előzte meg, amelyben elhangzott: „a városnak célszerű lenne bérlakásprogramot indítani”. Interjúnkban Cser-Palkovics András reagált a kamara elnökének a Szent István lakóparkkal kapcsolatos felvetésére – miközben a város előtt álló kihívások és lehetőségek kapcsán sok minden más is szóba került.

A határon túli munkavállalók jelenléte kapcsán újabban Fehérváron is élesednek az indulatok. Mit gondol erről a jelenségről?

Évek óta nagy számban élnek, dolgoznak Székesfehérváron munkavállalási engedéllyel külföldi munkavállalók. A témát kifejezetten a napi pártpolitika tette éppen most a címlapokra. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a munkanélküliség évekkel ezelőtt megszűnt Székesfehérváron, és annak közvetlen környezetében, sőt inkább üres álláshelyekről beszélhetünk. Sok szakterületen ma kifejezetten munkaerőhiányról van szó. Igaz, ez egy sokkal jobb probléma, mint a 10-15 százalékos munkanélküliség, de probléma!

A fehérvári gazdaság erősödéséből nő a város ipar­űzési adóbevétele, a másik oldalon viszont valóban: az erősödés jelent nehézségeket a munkaerőpiac tekintetében, úgyhogy érdemes gyorsan átfutni, e téren miben van az önkormányzatnak szerepe, és miben nincs.

Fontos kimondani, hogy a magángazdaság számára a munkaerőt nem az önkormányzatnak kell biztosítania! Ez alaptétel. E téren együttműködési feladatrendszerről beszélhetünk, amelyben van a gazdaság szereplőinek, az államnak és az önkormányzatnak is szerepe.

Az első munkaerőpiaci tényező az oktatás, ami ma állami, és nem önkormányzati feladat. A szakképzés, ami ennek kiemelkedően fontos része, szintén állami feladat, és e téren, a képzési struktúra tekintetében, a kereskedelmi és iparkamarának is jelentős jogosítványai vannak! Az önkormányzat mégsem vonult ki az oktatás fejlesztéséből. Az Alba Innovár, az országban egyedülálló Digitális Élményközpont döntő része az önkormányzat forrásaiból jött létre, indult el. Ez több ezer fiatalt képez éves szinten, ehhez elindítottuk önkormányzati támogatásból a felnőttképzést, kifejezetten a ma munkavállalóinak átképzésére, mert azt látom, hogy sajnos ezt nem végzi senki, miközben a robottechnológia nagy arányban, rohamosan terjed Székesfehérváron is. Az önkormányzat önként vállalt feladata az egyetemi oktatás és azon belül is a hallgatóknak munkaerőpiaci tapasztalatot adó duális képzés fejlesztése is, mintegy 300 millió forinttal támogatjuk a Corvinus fehérvári campusának és az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karának a működését. A duális képzésben egyébként országosan az egyik legfontosabb bázis – a helyi gazdasági szereplőkkel hatékonyan együttműködve – városunk. Nagyon fontos ösztöndíjrendszert indítottunk, ami kifejezetten a szakképzésben részt vevő diákokat, fiatalokat is megszólítja.

A munkaerőpiac második nagy kérdése az a munkabér. Ne kerülgessük, nagyon egyszerű a munkaerőpiaci kérdéseket megoldani: ha magas a munkabér, akkor lesz munkaerő. Ha magas a munkabér, akkor hazahozhatók a fiatalok külföldről. Ehhez mi kell tehát? Versenyképes munkabér, úgy, hogy közben a gazdaság versenyképességét se veszítsük el. Ám a munkabér kérdése a magánpiacon és a magánvállalatoknál a munkáltató és a munkavállaló munkaerőpiaci megállapodása. Ennek befolyásolására az önkormányzatnak nincs eszköze, kivéve az önkormányzat alkalmazásában álló munkavállalói kör esetében.

No és a versenyképes jövedelem mellett kérdés még a lakhatás, hogy azt hogyan lehet megoldani. Egy biztos: az építőipar jelenlegi helyzetében és árszínvonalán nem lehet reálisan elvárni azt, hogy tömeges bérlakásépítést az önkormányzat valósítson meg. A városnak egyszerűen nincsen rá pénze. Tekintsük egy kis lakás bekerülési költségét 20 millió forintnak. Könnyű belátni, ha 10-et építünk, az 200 millió forintot jelent, ha 100-at, az 2 milliárdot, és ha ezret – amennyi jelenleg magánberuházásban épül a városban –, az 20 milliárd forint. Ez a város éves költségvetésének egyharmada. Ezt nem várhatja el a kamara elnöke az önkormányzattól! Emellett a kamara azt a javaslatot tette – amit a baloldal föl is karolt –, hogy már ebben az évben jelentősen csökkentsük az építményadót a nagyvállalatok tekintetében, ezzel 675 millió forintos lyukat ütve a költségvetésen. Azért egy gazdasági érdekvédelmi szervezettől elvárható, hogy kezdeményezései gazdasági értelemben megalapozottak legyenek.

A munkásszállók Fehérváron magántulajdonban lévő ingatlanok, amiket magántulajdonosok működtetnek. Ők állapodnak meg a munkáltatókkal és munkavállalókkal. Az önkormányzat munkaerőpiacot érintő felelőssége az életminőség. A mi dolgunk, hogy Székesfehérvár olyan hely legyen, ahol jó élni, jó ideköltözni vagy külföldről hazatérni, és jó itt maradni. Ez városüzemeltetés és városfejlesztés kérdése, ami látványosan zajlik is. Ki kell mondanom, hogy éppen a gazdasági szereplőknek köszönhető a jelenlegi fejlődés. A város a munkaerőpiac támogatására például éppen egy új bölcsőde építése miatt nyújt be pályázatot egymilliárd forint értékben, ez biztos, hogy az életminőségen javít. Ne felejtsük el, hogy ezt alapvetően állami és uniós forrásokból, és főként a helyi gazdaság által befizetett adókból biztosíthatjuk! Magánszemélyt helyi adó Székesfehérváron nem terhel, és én ezt a továbbiakban is elkerülném. A kamara elnökének és a baloldali ellenzéknek a közös javaslata éppen ezt kockáztatja!

Ezek szerint a Szent István lakópark megépítése nincs napirenden?

Egyetértünk a kamarával abban, hogy a bérlakási struktúrában is legyen növekedés a városban. Sőt, a város legnagyobb bérlakás-üzemeltetője, -tulajdonosa most az önkormányzat. Ez mintegy ezer bérlakást jelent ebben a pillanatban. De azt szeretnénk, hogy állami támogatási rendszerben legyen lehetőség bérlakásokat építeni, ami csak önkormányzati forrásból egyszerűen nem reális. Mindig is kértem a kamarát, segítsen a közös lobbizásban, de úgy érzem, hogy ez nem történik meg. Ugyanakkor lakhatás tekintetében soha annyi állami támogatás nem volt korábban, mint amennyi most egy fiatal, gyermeket vállaló családnak jut.

A piac valóban megoldja a munkásszállókérdést, találékony abban, hogy behozza és elhelyezze a határon túli munkavállalókat. Ráadásul, logikusan, a számára legolcsóbb megoldásokat választva. De közben a Bébic utcaiak közül van, aki az ingatlana értéktartásáért vagy épp a gyermekei biztonságáért aggódik. Nem látja úgy az önkormányzat, hogy valami szabályozás mégiscsak kéne?

Azt gondolom, hogy ezek a kérdésfelvetések abszolút fontosak, szükségesek és időszerűek. Hozzátéve mindig, hogy évek óta itt élnek velünk ezek a munkavállalók. Például akik a Bébic utcába költöztek volna, azok Velencén élnek viszonylag régóta, ahol – a rendőrség tájékoztatása szerint – semmilyen közbiztonsági problémát nem okoztak. Ugyanolyan munkavállalók, mint bárki más. Dolgozni jöttek, ahogyan a magyar ember elment Ausztriába, Németországba vagy Londonba. Szerintem rosszul esett volna nekünk, hogy ha ott azt a kérdést tette volna föl egy londoni polgár: a szomszédban lakó magyarok miatt átengedhetem-e a gyerekemet a játszótérre? Ráadásul közöttük nagyon sok kárpátaljai magyar is van, akik ugyanolyan magyar emberek, mint mi.

Köszönettel tartozunk nekik azért, hogy évek óta itt dolgozva segítik ennek a városnak a fejlődését, és hozzájárulnak a rekordösszegű gazdasági növekedéshez és az iparűzési adóbevételhez. Ettől megkülönböztetném azt a valós problémakört, hogy egy sűrűn lakott városrészben jó-e az, ha bármilyen nemzetiségű, munkavállalási engedéllyel rendelkező munkavállaló nagy számban megjelenve zsúfoltságot okoz. Ennek felvetése szerintem érthető az ott élők részéről. Ezért fontos, hogy legyen párbeszéd.

A Bébic utcában mi a közvetlen ingatlantulajdonosokkal folytattunk párbeszédet. Ott ők az első lakossági fórumon – ahová meghívást kaptam, és Szigli képviselő úrral közösen megjelentem – azt kérték tőlem: hozzak össze nekik egy találkozót az üzemeltetővel. A találkozó a városházán meg is történt. Az üzemeltető tájékoztatta őket: kik, honnan és hányan jönnek, hogy legálisan, engedéllyel vannak itt, hogy lesz 24 órás portaszolgálat, folyamatos biztonsági őrzés és este 10 órai kapuzárás. A lakók akkor még úgy távoztak, hogy nem örülnek, de a helyzetet tudomásul veszik. Eztán jöttek a különböző pártpolitikai videók félinformációkkal, elindult a kampányhisztéria.

Ma a Bébic utcával kapcsolatban a város szándéka egyértelmű: ne legyen munkásszálló. Az önkormányzat, akár bérleti konstrukcióval is, az ingatlant kivéve megtalálja azt a közösségi feladatot, amire az ingatlan alkalmas.

Azt üzenik ellenzéki politikustársaim a fehérváriaknak, hogy az önkormányzat hozza ide ezeket a munkavállalókat, és tudná elintézni azt is, hogy ne jöjjenek. Ez konkrétan hazugság, ami az ott élők vagy bárhol a városban élők becsapása. A munkavállalási engedélyt magáncégek kérik meg, és az állam hatóságai adják ki. Az ingatlanok magántulajdonban vannak és a munkavállalókat alkalmazó munkáltatók is magáncégek. Ezzel körbeértünk: pont ott vagyunk, mint a legelején.

Nem kelthet egy politikus olyan látszatot, hogy ő meg tudna oldani önkormányzatként olyasmit, amit nem lehet. Ez az emberek becsapása. Ez nagyon félreviszi az ügyet. Én a lakókat megértem, az ellenzéki politikustársaim hazugságait viszont elítélem. Egyáltalán, miért volt szükség az elmúlt hetek hangulatkeltésére?