Mi jelentheti a megoldást a túlszaporodott kocsikra? Svéhlik Csaba válaszol

Hihetetlenül elszaporodtak a gépjárművek immár az egész világon – jegyeztük meg a beszélgetés elején, melyben arról faggattuk a Móron élő Svéhlik Csabát, hogy mi jelentheti a megoldást azokra a gondokra, melyeket a gyorsan növekvő személygépkocsi-forgalom vet föl.

Svéhlik Csaba: „A következő tíz év fejlesztései meghatározóak lesznek”

– Ez valóban így van. A Földünkön közlekedő gépkocsik száma 2010-ben elérte az 1 milliárdot, napjainkban ez a szám mintegy 1,3 milliárdra tehető. Beszédes adat, hogy másodpercenként átlagosan három autó gördül le a világ autógyártóinak gyártósorairól. A világ fejlődő régióiban (Kelet-Európa, Ázsia, Afrika, Dél-Amerika) óriási a mobilitás, így a gépkocsi iránti vágy, az autó birtoklása fontos státuszszimbólummal bír, amely iránti igény magával húzza az autógyárak termelési volumenét is. Kínában tavaly közel 24 millió gépkocsit helyeztek forgalomba…

Meddig folytatódik ez a folyamat? Mi lesz a következménye?

– A Föld lakossága jelenleg mintegy 7,6 milliárd főre tehető és becslések szerint 2035-ben már közel 8,8 milliárdan fogunk élni az egyre inkább túlterhelt bolygón. Az előrejelzések arról szólnak, hogy 2035-ben Földünk autóállománya a 2 milliárdos darabszámot is át fogja lépni. Egyértelműnek látszik, hogy az új autók károsanyag-kibocsátását mintegy 80 százalékkal kell csökkenteni ahhoz, hogy nehogy belefussunk egy nagyon komoly klímaváltozásba. A fosszilis energiahordozóktól való függés megszüntetése mellett az úgynevezett közösségi gazdaság térnyerése segíthet, ami azt jelenti, hogy a jövőben egyre inkább lemondunk a saját gépkocsi tulajdonlásáról. Csak akkor fogunk igénybe venni autót, amikor el szeretnénk jutni valahová. Erős, de szemléletes kifejezéssel élve, az autó jelenlegi formájában a „pocsékolás szimbóluma” 92 százalékban teljesen kihasználatlan, hiszen garázsban, az utcán, vagy éppen a munkahelyen áll.

Miközben gépjárművekből is túlnépesedik a Föld, az autó a Ford T-modell óta eltelt első 80–90 év alatt alig változott. Vagy igen?

– Ha nagyon leegyszerűsítjük a kérdést, akkor az alapkoncepció valóban nem változott. Egy belsőégésű motort elhelyezünk egy karosszériában és kész. Persze komolyra fordítva a szót, természetesen nem lehet semmilyen szempontból összehasonlítani egy múlt század elejei és egy mostani gépkocsit. Az idők folyamán sorrendben a megbízhatóság, a kényelem, a design, a biztonság, majd a környezetbarátság voltak a fejlesztések fő mozgatórugói, míg eljutottunk a mai kihívásokhoz, az egymással kommunikáló, az önjáró és az elektromos hajtású gépkocsik innovációs irányaihoz. Az autózás immáron 130 éves történetében – a megszámlálhatatlan újdonság mellett – szerintem négy innovációs mérföldkő határozható meg: az önindító, az automata váltómű, a katalizátor, a negyedik pedig a tisztán elektromos hajtásmód lesz.

Most azonban robbanásszerű fejlődésnek legalábbis a lehetősége rajzolódik ki. Talán nem is az elektromos autók, hanem sokkal inkább az önvezető járművek jelentik a forradalmi újat. Mikor lesz ezekből az autókból kísérleti kocsik helyett a mindennapok közlekedési eszköze?

– Önvezető járművek évtizedek óta léteznek valamilyen formában. A 80-as években kezdő mérnökként a General Motorsnál csodálkozva láttam, hogy vezető nélküli, úgynevezett indukciós targoncák közlekednek a gyár területén. Természetesen az utóbbi 30 évben folyamatosan fejlődött e technika is, de az „igazi” önjáró gépkocsik fejlesztése a kétezres évekre tehető. Véleményem szerint elsősorban zárt területeken (például reptereken) van létjogosultsága e technikának, a nyílt közlekedésben való elterjedésüknek még számos, mai szemmel megoldhatatlan műszaki akadálya van. Persze jogi dil­emmák is felmerülnek: például egy jogosítvánnyal nem rendelkező „vezethet” önjáró autót? A következő tíz év fejlesztései meghatározóak lesznek, aztán majd kiderül, mennyire bizonyul életképesnek ez a futurisztikus elképzelés.

A roppant mód megnövekedett autóforgalom mind jobban megterheli a nagyvárosokat, tapasztalni ezt Fehérváron is. Ezen a napról napra növekvő problémán mi segíthet?

– Az utóbbi években valóban megnövekedett a forgalom, főként a külföldről tömegével behozott idős korú gépkocsik miatt. Mindenképpen széles körű koncepcióra van szükség, a belvárosi parkolók számának növelése önmagában nem oldja meg a gondokat, sőt további igényt generál. A városokba bevezető utak mentén kiépített ingyenes parkolók és a tömegközlekedés megfelelő megszervezése együttesen sokat segíthet a gondokon. A gazdaságilag fejlett országokban számos város gondolkodik azon, hogy ingyenessé teszi a tömegközlekedést, ami persze igencsak sok adóforintba kerül. Persze szemléletváltásra is szükség van: évekkel ezelőtt egy felmérésünk meglepő eredménnyel zárult, ami azt gondolom, nagyon beszédes: reggelente a Budapest szélén közlekedő autók közül tízből hétben csak egy személy ült, Stockholm esetében ez éppen fordítva volt…