A határon túli magyarok helyzetéről beszélgettünk Lomnici Zoltánnal

Lomnici Zoltán 2009 novemberében mint a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke felhívást tett közzé, amelynek lényege az volt, hogy összefogja az emberi méltóság védelmében a huszadik század legszörnyűbb bűntetteit, a nemzetiszocializmust, a kommunizmust, a keresztény-, illetve magyarellenességet elítélő személyeket. A felhíváshoz az akkori parlamenti pártok egy, az egyházak két napon belül csatlakoztak. Egy hét alatt 17 ezer magánszemély is elfogadta érveiket.

– Az egyik legfontosabb vállalásunk a határon túli magyarok jogi védelme – emelte ki Lomnici Zoltán, a 2010-ben megalakult Emberi Méltóság Tanácsa elnöke. – Jogi segítséget nyújtottunk a 104 évet élt Tamás Ilonka néninek, a felvidéki jogfosztottak egyikének és további öt társának. Fölléptünk az erdélyi egyházi ingatlanok ügyében is. Mind a két területen petíciót nyújtottam be az Európai Parlamenthez, két ütemben is. Mind a négyet befogadták, napirenden vannak.

Kérem, mutassa be a két ügyet!

– Tamás Ilonka 2011-ben felvette a magyar állampolgárságot, és minden, a szlovák állampolgársághoz fűződő jogát elvesztette. Törölték a lakcímnyilvántartásból, érvénytelenítették a személyijét, nem nyithatott bankszámlát, az orvosi ellátást is megtagadták tőle egy időre. Mindezt annak ellenére, hogy a szlovák alkotmány szerint senki sem fosztható meg a szlovák állampolgárságtól! Ők ennek tudatában lettek kettős állampolgárok. Az erdélyi egyházi ingatlanok ügyében arról van szó, hogy több mint négyezer ingatlant kellene visszaadnia a magyar egyházak számára a román államnak. Erre saját, 2001-es törvényük is kötelezi őket! Az uniós csatlakozáskor az Európai Unió is kötelezte őket, mégis csak az ingatlanok egyharmadát adták vissza.

Milyen ma a határon túli magyarság helyzete? Talán a kárpátaljai nyelvtörvény, illetve az ottani helyzet a legaggasztóbb.

– A személyes tapasztalatom az, hogy Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és Délvidéken – Szerbiára gondolok, hiszen Szlovéniában jó a magyarok helyzete –, szóval különböző mértékben, de mindenütt az asszimilációt erőltetik, és a jogok sérelmét tapasztalhatjuk! A legrosszabb helyzet Kárpátalján van, ahol nyílt megfélemlítés zajlik! Szerbiában ugyan javult a helyzet, de emlékezhetünk még rá, pár évvel ezelőtt pusztán azért vertek meg ott magyarokat, mert magyarul beszéltek. Szlovákiában az állampolgársági törvény jelenti az egyik legnagyobb gondot, és az, hogy teljesen elzárkóznak az autonómiától. Erdélyben az oktatás és a szimbólumok használata is problematikus. Mihai Tudose tavaly még mint hivatalban lévő román miniszterelnök mondta azt, hogy föl­akasztják majd a zászló mellé azokat a magyar vezetőket, akik kiteszik a székely zászlót! A gyűlölet akár nyíltan, akár lappangó formában, de mindenütt megvan, mindeközben a politikai kapcsolatok javulása is tetten érhető. Sajnos ez Ukrajnával kapcsolatban nem mondható el. Nagy szegénységben élnek a kárpátaljai magyarok, ruszinok, szlovákok és ukránok. Van, hogy arról kell dönteniük, hogy fűtsenek-e vagy egyenek! A nagyon komoly szociális problémák mellett a nemzetiségi kártyát ott úgy játsszák ki, hogy az emberek ne a lényeggel foglalkozzanak: a fölösleges, egymás elleni gyűlöletkelés a céljuk.

Mit tehetnek Önök Beke István és Szőcs Zoltán ügyében, akiket terrorizmus vádjával ítélték végül öt év szabadságvesztésre Romániában, a „székely terrorperben”?

– Többször jártunk Bajkai István országgyűlési képviselővel Erdélyben. Tartjuk a kapcsolatot a családjaikkal. Nyáron kezdeményeztem, adjanak nekik kegyelmet, mert úgy tűnik, hogy a jogi eljárások – egyelőre – nem vezetnek eredményre. Két ártatlan fiatal, pusztán azért, mert ragaszkodnak a magyar nemzethez, olyan helyzetbe került, hogy most már több mint egy éve börtönben vannak. Most azt kértük Fejér László Kovászna megyei szenátorral közösen, hogy fogadjon minket Klaus Johannis román államfő. 30 nap eltelt, nem érkezett válasz, elvileg ez a határidő 15 nappal kitolható, ez pereg most. Valamit kell írniuk: ha a román államfő nem fogadja Románia egyik szenátorát és egy jogvédő szervezet vezetőjét, azt meg kell indokolnia, azt már jogi szempontból fel tudjuk használni, miszerint meg sem hajlandóak vizsgálni a kegyelemre vonatkozó kérelmet. Hozzáteszem: maguk az elítéltek nem kértek kegyelmet. Ám mivel teljesen kilátástalannak tűnik a jogi küzdelem, a kegyelmi kérvényt bárki benyújthatja, és az államfő maga is dönthet úgy, hogy kegyelmet ad. Várjuk, hogy mi lesz.

A Lomnici Zoltánnal készült interjúnk után, pénteken sajtótájékoztatót tartott Budapesten Lomnici Zoltán, aki jogtalan, arrogáns lépésnek nevezte, hogy Klaus Johan­nis román államfő nem kíván foglalkozni Beke István és Szőcs Zoltán ügyével, hiába kértek audienciát Fejér László Kovászna megyei szenátorral – adta hírül az MTI. A román köztársasági elnök a találkozó elutasításával azt üzeni, nem szán időt az őshonos magyar kisebbségre – fogalmazott a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, aki bejelentette, Fejér Lászlóval az Európa Tanácshoz fordulnak az ügyben. – A szerk.