Királykúti irodalmi este a költő L. Simon Lászlóval

Wathay vicekapitány a fehérváriakhoz és a Jóistenhez című L. Simon László verssel indult az irodalmi est. A szerző olvasta fel a költeményt, amelyet egykoron Sobor Antalnak írt. A versben azt láttatja a költő, ahogy Wathay megjelenik napjainkban – tíz éve, a vers keletkezésének idején -, s hogy, hogy nem, de szembesülve a világgal, inkább visszakívánkozik a múltba, annak ellenére, hogy nyomorúságos és kegyetlen volt vele az élet.

„[…] Egykoron itt éltem, e királyi városban, / de mint az fő levágattam, s mint széna megszáradtam, / éltemtől megfosztattam, / s kínra jutottam. / Miért kell látnom ezt a zsibbasztó zsibongást, / ezt a dicsőségétől megfosztott várost, / az utódok üres tekintetét, a gépi kóddal írt valóságot, / a betanított munkásokat, / ahogy futószalagra pakolják a szívüket […]”

Szól Wathay Ferenc L. Simon versében.

- Nyilvánvalóan a mi életünkről és a mai világnak az elidegenedettségéről is szól a vers, a technicizált világunkról – elemezte kicsit saját versét a szerző.

Atyai jótanács egy kezdő költőnek

A verses antré után a házigazda Bakonyi István, pályájának kezdeteiről faggatta a költőt.

- Elég link gyerek voltam. elkéstem a felvételiről – kezdett válaszába kerülővel a költő, akit elsőre nem is vettek fel az egyetemre, így sok ideje maradt a verseivel bíbelődni. A ’80-as évek végén megmaradt fölösleges áruk eladásával foglalkozott egy darabig – nem sok sikerrel.

- Bár éppenséggel a kápolnásnyéki téesz nyugalmazott elnökével egy szobában ülni és erotikus történeteit meghallgatni nem volt tanulságmentes. Ő ugyanis napi másfél kiló szotyola elfogyasztása közben ilyesmikről beszélt – anekdotázott erről az időszakról L. Simon.

A kérdésre visszatérve Péntek Imre nevét emelte ki, aki leközölte a verseit a székesfehérvári Árgus folyóiratban.

- Fölkarolt, hogy nehogy abbahagyjam az írást – mondta L. Simon. Péntek Imre rendszeresen ostorozta a fiatal költőt azzal a szándékkal, hogy szorgalmasan készüljön a felvételire, tudtuk meg.

- Ha nem fogsz tanulni, fiam, s nem vesznek föl az egyetemre, akkor egy megkeseredett, csalódott, sértett vidéki ember leszel – mondta volt Péntek Imre L. Simonnak. – Ebben bizonyára igaza is volt. Ám az életem másképp alakult, a fél világ kinyílt előttem. Öntudatos, büszke vidéki ember vagyok – vallott a költő, politikus.

Az olvasás úri luxus

A fenti megállapítás L. Simon szerkesztői tapasztalatának egyik összefoglalása.

- Én nagyon sok olyan embernek is szerkesztettem a könyvét, akinek nemcsak az írással volt gondja, hanem keveset is olvasott – mesélte.

Az este során kiderült: a huszadik századból Kassák Lajos és Pilinszky János költészete volt az, amely L. Simont mint költőt igazán megérintette.

Szóba került eladott versesköteteinek száma is.

- Míg például a második kultúrpolitikai könyvem, mert éppen államtitkár voltam, és sokat foglalkoztak velem a tévében, elfogyott 2000 példányban, addig az ugyanabban az évben megjelenő verseskötetem 300 példányban sem – válaszolta a témába vágó kérdésre a vendég. Ugyanakkor látható: ezzel a helyzettel szemben elfogadó. Elmesélt egy történetet egy könyvbemutatóról, amelyet ő vezetett. Azon a régi alkalmon egyetlen emberből állt a közönség, de úgy érezte, egy ember miatt is érdemes egy jó könyvről beszélgetni.