2018.06.05. 07:00
Otthonról haza, Magyarországra jöttek a Királyszállásra látogató külhoniak
Június 4-e nem csupán a trianoni békediktátum aláírásának dátuma, de a nemzeti összetartozásé is.
Bár külhonból érkeztek, magyarul beszélnek, álmodnak és gondolkodnak
Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap
Az összmagyar emléknap létrejöttéről 2010-ben alkotott törvényt a magyar országgyűlés. Ez a nap kiváló alkalom arra, hogy számvetést készítsünk: mi az, ami összeköt bennünket, mi az aktuális feladatunk és a közös reményünk az elkövetkezendő száz évre. Sőt, megmutathatjuk azt is, hogy az elszakítottság ellenére létezik a nemzeti összetartozás.
Az Isztimérhez tartozó királyszállási Nagy-Magyarország Parkban több száz magyar fiatal gyűlt össze Erdélyből, Szlovákiából, Lengyelországból, Ukrajnából, az Amerikai Egyesült Államokból és Ausztráliából, hogy közösen ünnepeljen – és gyászoljon.
A míves fakapu előtt buszok várakoztak. Egyiken szlovák, másikon ukrán, a harmadikon pedig román rendszám volt olvasható. A járművekről lefelé hömpölygő fiatalok mégis magyar nyelven szólaltak meg.
A különböző országokból érkező, ám egy közös nemzethez tartozó fiatalok öltözetükben is egyek voltak: fehér pólójukon vörösen izzott a Rákóczi Szövetség felirat, mely egyesület 1989 óta végzi munkáját a határon túli magyarság ügyének érdekében. Ők jegyzik a királyszállási Nagy-Magyarország Parkban június 4-ére szervezett rendezvényt is, a várpalotai Trianon Múzeum dolgozói mellett.
– Értjük egymás hangját és nyelvét – tért rá a lényegre Erdélyi Claudia szerkesztő-műsorvezető, aki egyben a programsorozat házigazdája is volt. Az üzenet a zene nyelvén is megszólalt, ebben Garamvölgyi Anett kobzos-énekes, Kalló Zoltán előadóművész, Kolti Helga színművésznő és a Jávor Pál Nemzeti Cigányzenekar közreműködött.
– Ti nem turisták, nem vendégek vagytok itt. Ti itthon vagytok. Otthonról hazajöttetek – köszöntötte a fiatalokat Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, majd beszédét egy tapsvihart követően folytatta: – Amikor Kövér László házelnök úrral beadtuk a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvényt, célunk volt, hogy egyfajta hármasság jegyében láttassuk Trianon katasztrófáját. Elsőként ugyanis a gyásszal és a könnyekkel kell megküzdenünk. Ezt követően az igazságot kell kimondanunk Trianon ügyében, azt, hogy a nagyhatalmak összeesküvése jelentette a tragédiát. Végül pedig legyünk büszkék arra, hogy mindezek ellenére itt vagyunk! – fogalmazott.
Mint Semjén Zsolt elmondta, azért, hogy az elszakított nemzetrészek magyarsága megmaradjon, az erős Magyarországon kívül négy dolognak kell még teljesülnie. Annak, hogy a pedagógusok – az óvodától az egyetemig – az identitás megőrzésén, támogatásán dolgozzanak; hogy egyesítve legyen a nemzeti közjog; hogy támogassák a külhoni magyar etnikai pártokat; és szükséges a gazdasági megerősítés is.
– Érdekes nép a magyar – üdvözölte a megjelenteket Takaró Mihály író, irodalomtörténész –, hiszen egyszerre ünnepel és gyászol. Gyászolja a hatalmas veszteséget, amely Trianon miatt érte, ugyanakkor ünnepli a nemzeti összetartozást, amely túlmutat a határainkon – hangsúlyozta.
A gondolatokat Soós Andrea előadóművész támasztotta alá Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című művének megelevenítésével, a Piros szív, fehér hó, zöld levél című dal alatt pedig a fiatalok emelték égbe a Magyarországtól elcsatolt Beregszász, Csíkszereda vagy éppen Szabadka nevét.