Kresz Mária emléke előtt tisztelegtek

A település sokat köszönhet neki, ő volt az, aki összegyűjtötte, feldolgozta és közkinccsé tette a csákvári fazekashagyományokat. Rá emlékeztek szerdán a városban a Floriana könyvtár szervezésében, az önkormányzat és a Vértes Múzeum baráti köre közreműködésével.

Korongos bemutatók, tárlatvezetés és emléktáblaavatás

Az agyagos foglalkozások, a korongos bemutatók már dél­előttől a régi iskola udvarán zajlottak, délután pedig megkezdődtek a tárlatvezetések a Csákvár Emlékház kerámiagyűjteményében. Csupor István néprajzkutató vetítéses előadást tartott a jeles etnográfus munkásságáról, az előadó annak idején együtt dolgozott a Néprajzi Múzeumban az országos kerámiagyűjtemény őrével, majd követte őt e poszton. A rendezvény folytatásában múzeumi szakemberek és fazekasmesterek emlékeztek a tudósra, felelevenítve személyiségét, máig ható kulturális hagyatékát. A nap a helytörténeti kiállítás bejáratánál elhelyezett emléktábla felavatásával zárult: Kresz Mária emléktábláját Knausz Imre alpolgármester avatta fel, melyet a két sáregresi fazekas fivér, Oroszi István és Oroszi Sándor készített színezett samottos agyagból…

– Fordítsátok a bal tenyeretekkel szembe a jobbat, és úgy öleljétek át az agyagtömböt, beszélgessetek vele, formáljátok – magyarázza mosolygósan a gyerekeknek Győri Ilona lovasberényi fazekas, keramikus.

A Vértes Múzeum baráti körének idei Erzsébet-tábora hétfőtől péntekig tart, napközis lakói általános iskolás diákok, az elsősöktől a nyolcadikosokig széles merítéssel, de főleg csákvári fruskákkal és legénykékkel.

– Száztizenöten vagyunk – vonja meg hirtelenjében a leltárt Bodrogai Dóra táborvezető –, és mai programunkkal az emléknaphoz kapcsolódunk.

A két szakmai vezető, a Kunstár házaspár, Béla és Irén mindeközben már a gyerekek csoportokra bontott ebédeltetése körül bábáskodik. Hja, kérem, nagyüzem ez, a javából! A foglalkozások korosztályonként folytatódnak: „Majd a mami mesél tovább!” – oldalról mintha ezt vélném hallani fél füllel.

És való igaz, Bodrogai Gyuláné, mindenki Erzsi mamija, a táborvezető nagymamája minden dolgok tudója. A táboréletről beszél, hogy a lurkók hétfőn helytörténeti dolgokkal ismerkedtek, kedden meg régészkedtek, a csütörtök a sport, a mozgás napja lesz, a péntek pedig a kirándulásé, fehérvári csodákkal…

A Csákvár Emlékházban Szekeresné Zsuzsa könyvtárigazgató kalauzol, bemutatva a csákvári fazekasság történetét és néprajzát felidéző, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményéből összeállított kiállítást. A tűztoronynál bepillantunk az Esterházy-szobába és Jakubek Dóra örömfestő Életképek című időszaki kiállításába.

Kresz Mária A csákvári fazekasság című könyvéből tudjuk, hogy az első világháborúig szigorúan elkülönültek egymástól a mesterség különböző ágai: a fazekas, a korsós, a tálas és a kályhás munkája.

„A Vértes-hegység lábánál fekvő Csákvár kitűnő agyagját ősidők óta edénnyé formálta az ott élő ember… Meggondolkoztató a mai csákvári fazekaskemencék hasonlatossága az antik égetőkemencékkel; érdekes a vörösfölddel bedörzsölt mai csákvári korsók, a középkori korsók és a pannóniai korsók összehasonlítása. E kérdésekre választ csak a további kutatások, ásatások adhatnak. Célunk a közelmúlt: a múlt század végének, századunk elejének vizsgálata, a fennmaradt emlékek ismertetése, öreg, nagyrészt elhunyt mesterek emlékezetének felidézése” – írta könyvében Kresz Mária.