Iszkaszentgyörgy képviseli az európai falumegújítási versenyben Magyarországot

A budapesti Hősök terén, meg a román nagykövetség előtt akkor, 1988 nyarán mintegy 70 ezer emberrel együtt a romániai falurombolás ellen tiltakoztam. Életem egyik legnagyobb közösségi élménye volt az a nap. A szocializmusban egy ekkora tömegdemonstráció, amelyet nem a hivatalos szervek szerveztek, jól megijesztette az akkori kádereket: Grósz Károly volt ekkor a minisztertanács elnöke, aki hamarjában találkozott is Aradon Ceausescuval, de a találkozónak semmi eredménye nem lett.

Mivel Ceausescu terve értelemszerűen a magyar és német nemzetiségű falvak megszűnését jelentette volna, Magyarország mellett Ausztria és az NSZK tiltakozott a leghevesebben a román diktátor terve ellen. Ausztriában ekkor jött létre politikusokból, településvezetőkből és különböző tudományágak szakembereiből egy olyan csoport, amelyik célul tűzte ki, hogy tudományos megközelítéssel foglalkozzon a faluval, felmutassák a falusi települések értékeit, hogy visszaadják a vidék becsületét. Ez hamarosan európai szintű mozgalommá dagadt, meghirdettek 1990-től kétévente egy versenyt is, ahol a települések vetélkedtek egymással abban, hogy megmutassák vívmányaikat és azt az utat, amelyet az ott élőkkel közösen bejártak. Példákat adjanak más településeknek, jó gyakorlatokat kínáljanak a többi falunak.

Ehhez az európai falumegújítási versenyhez 2005-től Magyarország is csatlakozott a Belügyminisztérium által, és a verseny magyarországi győzteseit delegálta a következő évi európai megmérettetésre. 2006-ban Tápiógyörgyét, 2008-ban Kazárt, 2010-ben Alsómocsoládot, 2012-ben Újszilvást, 2014-ben Komlóskát, 2016-ban Nagypálit és 2018-ban Iszkaszentgyörgyöt.

1988-ban érettségiző diákként a falurombolás ellen tiltakoztam, és most, 30 évvel később, 2018-ban a település, ahol élek, ahol polgármesterként dolgozom, a több mint 2800 magyarországi vidéki település közül képviseli Magyarországot az európai falumegújítási megmérettetésen.

2018 egyébként Magyarországon és a magyarországi falvak szempontjából azért is fontos, mert az Orbán-kormány felismerte a falvak értékőrző, értékmegtartó erejét, és meghirdette a Modern falvak programot. Székesfehérvár melletti szomszéd településen élve az elmúlt időszakban irigykedve figyeltem a 3500 milliárdos Modern városok programból a megyeszékhelyre jutó forrásokat: fejlesztés fejlesztés hátán, amitől jobb, szebb, kulturáltabb és modernebb lett Székesfehérvár. Amihez egyébként mi, vidéken élők is hozzáférünk, hiszen a munkahelyeink zöme, a középiskolák, főiskolai-egyetemi képzés, mozi, színház, magasabb egészségügyi ellátás, magasabb sportinfrastruktúra itt, Székesfehérváron számunkra is elérhető. Felmerül a kérdés, hogy miért ne költözhetnénk mi is a megszépült, modern városba. Éppen jövőre lesz 800 éves a mondás:

„A városi levegő szabaddá tesz.”

Nos, azért, mert vidéken élni jó

Csakhogy a vidéki életnek, a vidéki közösségeknek is szükségük van arra a pénzügyi segítségre, amelyet a városok már megkaptak, és megnyugtató látni, tudni, hogy a városok után a falvak következnek.

Olvastam a Belügyminisztérium által készített kormányjelentést a Modern falvak program vonatkozásában, és örömmel nyugtáztam, hogy az anyag Magyarország legkisebb településével, a 9 fős Iborfiával kezdi a programba bevonni kívánt települések felsorolását. És ujjong a lelkem, mert jó látni, hogy foglalkoznak a vidékkel, hogy nem hagyják magukra a legkisebb települést sem!

Mert a településhálózat hasonló a test érhálózatához, ahol minden ér számít, minden érnek funkciója, helye, rendeltetése van. Jó tudni, hogy a magyar kormány 2018-ban perspektívát kínál a vidéknek. Annak a vidéknek, amelyiknek muszáj megújulnia, muszáj, hogy megtalálja a saját helyét, fejlődésének sajátos útját. Saját hely, sajátos út, mert nincs két egyforma település. A vidékmegújítás, a falumegújítás éppen azért izgalmas munka, feladat, mert ahány település, annyi lehetőség.

A falumegújítási verseny során pontosan arról beszéltünk, hogy van egy fő győztese a versenynek, de a verseny minden résztvevője nyertes, mert a megmérettetés és a seregszemle során olyan új ismeretekre tesz szert, amelyek őt gazdagítják. A 2017-es falumegújítási versenyt a Fejér megyei Iszkaszentgyörgy nyerte. Többektől hallottam, hogy könnyű nektek ott a Dunántúlon, Székesfehérvár szomszédságában! De ennek ellene mond az, hogy az előző versenykiírások győztesei között nincs észak- és közép-dunántúli település. Mert a versenyben azt az utat díjazzák, amelyet önmagához képest tesz meg egy település: tervezetten, összehangolt intézkedésekkel, lakossági összefogással. Így lehet az, hogy a versenynek volt győztese a köztudatban lesajnált Zemplénből, Nógrádból, Baranyából és legutóbb éppen Zalából. Láttam, bejártam ezeket a településeket, hihetetlen, amit ezek a települések fel tudnak mutatni. Éppen ezért volt kicsit meglepetés, hogy a 2017-es versenykiírás zsűrije Iszkaszentgyörgyöt ítélte győztesnek, amivel együtt jár az európai képviselete Magyarországnak. Hogyan? A mi kis falunk? Ha valaki tudná sorolni a problémákat, én igen, hiszen ismerem!

Csakhogy a zsűrinek nem a panasz kell, nem arra volt kíváncsi, hogy mi nincs, mert hiszen nincs kolbászból a kerítés nálunk sem – így is előfordul kóbor kutya, hát még akkor! –, hanem látta azt az utat, amelyet Iszkaszentgyörgy megtett az elmúlt években, hogy egy olyan településsé váljon, ahol jó élni, ahová jó vendégségbe menni és jó visszatérni.

Az európai falumegújításidíj-kiosztóra szeptember 20–22. között kerül sor az ausztriai Fliessben, ahová 46 fős delegációval utazik Iszkaszentgyörgy: egyesületek, intézmények, helyi vállalkozók képviselői és a néptáncosaink 16 fős csoportja.

23 nyertes településből egy viszi el a fődíjat.

Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy méltóképpen képviseljük nemcsak Iszkaszentgyörgyöt, Fejér megyét, Magyarországot, hanem az egész magyar nemzetet.

Európában napjainkban sokan kemény ítéletet mondanak a magyarok felett, mi azon leszünk, hogy ezen a versenyen, a falumegújítás területén csakis szépet mutassunk az érdeklődőknek. Hajrá, Iszkaszentgyörgy, hajrá, magyar falvak, hajrá, Magyarország!