A Honvéd Hagyományőrző Egyesület a rendszerváltást követően 1990-ben, Kéri Kálmán vezérezredes személyéhez köthetően alakult meg. Az ő hívószavára az akkor még élő magyar királyi honvédek az egyesülethez csatlakoztak. A szervezet legfőbb célja a Magyar Királyi Honvédség és a Magyar Királyi Csendőrség becsületének helyreállítása, tagjainak rehabilitálása, rendfokozatuk visszaadása volt.
– Ezt a célkitűzést – büszkén mondhatom – elődeink nagyon nagy százalékban teljesítették. Mostanra idős tagjaink legtöbbje azonban már az égi hadsereghez csatlakozott. Mi, a következő generáció próbáljuk életben tartani az egyesületet és az általa képviselt eszmeiséget, amelyet a katonai eskühöz, a hazához való feltétlen hűség jellemez. Ennek az eszmeiségnek mottója is lehetne az, hogy a halott katona nem ellenség. Azt, aki harctéren vesztette életét, hősként kell tisztelni. Ha mi nem tiszteljük más országok, más nemzetek katonáit, akkor a mi elesett fiainkat sem fogják tisztelni. És nem lesznek meg azok a temetők, ahová kötni lehet az emléküket. A történeteket előbb vagy utóbb tisztázzák majd a történészek, nekünk nem ez a dolgunk. Nekünk az emlékek megőrzése, a hit és a becsület eszményének továbbadása a feladatunk – fogalmazott portálunknak nyilatkozva Lévai Miklós nyugalmazott alezredes, az egyesület Fejér megyei szervezetének elnöke, aki elmondta: a szombati országos találkozó az egyesület helyi csoportjai közötti kapcsolatépítést szolgálta az idei hármas évforduló – a Magyar Honvédség megalakulásának 170., a nagy háború befejezésének 100. és a doni katasztrófa 75. évfordulója – jegyében.
Boross Péter egykori miniszterelnök köszöntötte – szavait idézve – „koros bajtársait”
Fotó: Simon Erika/ÖKK
A szombat délelőtt a Városháza dísztermében tartott találkozón megjelent Boross Péter volt miniszterelnök is.
– Három volt évfolyamtársam ül most itt a pécsi hadapródiskolából. Minden ilyen összejövetel mintha visszalódítaná az embert az eszméknek abba a világába, amelyben mi nevelődtünk. Ezt katonaeszménynek hívták. A hadapródiskola tele volt hagyománnyal, szabadságharcaink hőseinek emlékével, első világháborús történetekkel. A mi generációnk szülei voltak azok, akik ott véreztek az első világháborús frontvonalakon. És amit mi arról hallottunk, az egészen más volt, mint amit a következő generáció volt kénytelen hallani a második világháború történéseiről… Nemcsak fizikailag, de eszményeiben és szellemében is szétrombolta az országot az 1945 utáni kor. Mostanában a kormányzat a haderő megerősítését ígéri.
Ennek jelentőségére felhívom mindnyájunk figyelmét! Nemcsak anyagi, nemcsak szervezeti, nemcsak felszerelésbéli bővítés, erősítés kell, hanem az intellektuális mércét, a moralitás mércéjét is magasabbra kell emelni! A rombolást, ami 1945 után történt, jellemzi, hogy 1952-ben a magyar hadsereg tisztikarának mindössze 5 százaléka rendelkezett érettségivel. Ehhez képest ma persze más a helyzet, s a mai katonai vezetők is teljesen mások, mint akkor voltak, de sose árt, ha azok az eszmények ismét felélednek, amelyeket mi annak idején olyan komolyan vallottunk, s amelyet a Ludovikán A hazáért mindhalálig szövegű eskü is kifejezett. Hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. A jövő a 20. században tele van váratlan meglepetésekkel. És annak az országnak, ami magát határozottan katonanemzetnek hirdette, kötelessége, hogy ebben a szellemiségben is megerősödjék – fogalmazott beszédében a kilencvenesztendős Boross Péter, aki reményének adott hangot azt illetően, hogy a honvédek visszaszerzik azt a tekintélyt, ami a hazáért minden áldozatra kész katonát joggal megilletett.
A Honvéd Hagyományőrző Egyesület országos találkozójának résztvevőit Cser-Palkovics András polgármester is köszöntötte. Beszédét azzal zárta: reméli, hogy az említett haderőfejlesztésben Székesfehérvárnak kitüntetett szerepe lesz.
