Fiatalon lett tudós a móri Hrubos Gergő

Miből áll a hétköznapi diákéleted?

– Győrben tanulok, és ott is vagyok kollégista hétfőtől péntekig. Itthon, Móron a zeneiskolában klarinéton tanulok játszani, emellett próbákra és fellépésekre járok a móri ifjúsági fúvószenekarral, amelyben szaxofonozok.

Sokat vállalsz, ennyi mindenhez jön még a tudomány?

– Gyerekkorom óta erősen kötődöm a természethez, az állatokhoz, különösen a kutyáimhoz. Sokat kirándultunk a családdal, így megszerettem a természetet, aztán az első biológiatanárommal elkezdtem versenyekre járni, kezdetben csapatban. Elballagtam, majd tizedik évfolyamban megkaptuk Bacher Józsefet, aki elég intenzíven és élvezhető módon tanítja a biológiát. Ő mindenben támogat engem, és ő maga is sikeresen indul versenyeken és pályázatokon. Hatására vált világossá, hogy komolyabban szeretnék foglalkozni ezzel az iránnyal. Ebben a tanévben, tizenegyedikesen, belevágtunk a versenyekbe. Több megmérettetésen is indultam. Az első, a Hlavay, Szekszárdon volt, a TUDOK Veszprémben zajlott, és azt követte a Mosonmagyaróváron rendezett Növények Napja Konferencia.

Utóbbi hozta az átütő sikert?

– Igen, mert itt adtam elő az első kísérletemet, melynek témája a parlagfű allelopátiás hatásának vizsgálata. A parlagfű gyökérzetét és hajtásait külön leszedtem, aprítottam és kiszárítottam, ezt követően folyékony kivonatokat hoztam létre; egyiket hideg, a másikat pedig forró vízzel. Ezekkel a kivonatokkal locsoltam mustár- és kukoricamagokat. A dolog lényege, hogy megfigyeljük, milyen mértékben gátolja az oldat az adott magok csírázását. Az allelopátia lényege, hogy néhány növény olyan vegyületeket tartalmaz, amik a környezetünkben élő növények növekedésére gátló vagy serkentő hatással lehetnek. Ezek az anyagok felhalmozódnak a növényben, majd amikor elpusztul és lebomlik, akkor fejti ki a hatását a talajban. Csak pár napig gátolja a többi zöld szomszédot, de az épp elég ahhoz, hogy a növény saját magjai nyerjenek a fényért vívott versenyben.

Miért hasznos ezzel foglalkozni?

– Természetes permetszereket, gyomirtókat lehetne létrehozni ilyen módon, ez a kutatásom folytatása, hogy ezeket teszteljem. Gazmentes területre lehetne kijuttatni ezt a biogyomirtót tavasszal, az előkészített talajra, és akkor már eleve ki sem csírázna a sok nemkívánatos növény. Munka közben úgy vettem észre, hogy a kukoricát nemigen befolyásolja a csírázásban az oldatokkal történő kezelés. Ellenben a mustármagot jelentősen visszavetette a csírázásban a beavatkozás. Azért döntöttem a parlagfű mellett, mert így két legyet lehet ütni egy csapásra, hiszen sokat kellett belőle vágni, hogy elegendő legyen a kísérlethez, tiszta, vegyszermentes és könnyen hozzáférhető alapanyag. Nem tartalmaz kiemelkedő mennyiségű csírázásgátló anyagot a többi növényhez képest, pusztán csak kézenfekvő volt ezzel kísérletezni, nem kár érte, inváziós növény és allergén.

Mit szólnak a munkádhoz és az eredményeidhez a srácok?

– Nem sokat vesznek észre belőle, hiszen főleg Győrben, a tanteremben csinálom, bár nyáron elég sok időt elvett. Ők csak az eredményt látták, hogy a TUDOK-on negyedik helyezett lettem, különdíjas. A Növények Napja nem verseny, hanem egy konferencia, ahol a kutatási eredményekből, fényképekből és a teljes dokumentációból készül egy prezentáció, amit elő kell adni.

Gondolom ebben az irányban tanulsz majd tovább…

– Valójában két terület is érdekel, az egyik természetesen a kutatóbiológia, talán az ELTE-n. A B terv egyelőre nincs kidolgozva, de ezen a nyáron komolyan utánanézek.