Emberbarát csókák itt, emberkövető házi verebek ott, gazdabosszantó seregélyek amott

Ugyanitt, az örökös ökoiskola udvarán egy sor ismeretanyag is felcsipegethető a székesfehérvári madarakról. Ezek közül szemezgettünk.

Nézzük előbb a fekete rigót!

Gyakori fészkelője a városi kerteknek, parkoknak, tereknek. A hím színe fekete, a tojó sötét- és világosbarna, csőre és szemgyűrűje élénk narancssárga. Rovarokat, magvakat és bogyós terméseket fogyaszt. A városokban házfalak repedéseiben, az ereszcsatornák hajlatában fészkel, 4-5 tojást rak. Sok közöttük az áttelelő példány.

A házi veréb a városokban és vidéken is az embert követi, ezért gyakori madár Fehérváron is. Tollazata barnásszürke. Csőre erős, hegyes, kúp alakú. Jellegzetesen társas madár, még a költés idején is csapatosan táplálkozik. Magokat, bogyókat, rovarokat fogyaszt. Házaknál, kertekben és odvakban fészkel, amely fészket szénából, szalmából, szőrökből, tollakból építi meg. Évente háromszor is költ, 5-6 tojást. Nem vonuló madár.

A széncinege főleg rovarokkal, pókokkal, szöcskékkel és hernyókkal lakik jól, akár a fákból is kihúzza a hernyókat és petéket, téli eledele java olajos magvakból áll. A széncinege színpompás madár, tollazatában a feketén és fehéren kívül a sárga és a kék is megjelenik. Rendszeresen költ erdőkben, fenyvesekben, városon pedig parkokban, kertekben, akár tucat tojást is.

A füstifecske teste apró, kecses, röpte gyors. Feje és háta kékesfekete, mellénye, hasa és homloka rozsdaszínű. Csőre kicsi. Repülő rovarokkal, lepkékkel, levéltetvekkel táplálkozik. Városon ajtók, ablakok, erkélyek sarkaiba ragasztja sárból és fűszálakból készített fészkét. Évente kétszer költ, 4-6 fiókát nevel. Vándormadár.

A vörösbegy az erdők és a bokrosok madara. Hideg teleken a házak közelébe húzódik, szívesen veszi ilyenkor igénybe az emberek gondozta etetőket. Vékony, hegyes csőrével csipeget. Étlapján rovarok és pókok szerepelnek. Növényi anyagokat is fogyaszt, jellemzően ősszel. Évente kétszer rak 5-7 tojást. A városok zöldövezeti részein bokros kertekben is költ.

A kuvik egy kis termetű bagolyfaj. Szorosan kötődik az emberi tevékenységhez. Nappal is gyakran vadászik, vagyis nem folytat kizárólagos éjszakai életmódot. Nagyobb rovarokat, apró emlősöket, olykor még békát és gyíkot is zsákmányol. Fészket nem épít, körülbelül fél tucat tojását faodvak, illetve padlások puszta aljzatára rakja. A tojó akár négy héten át is kotlik a tojásokon.

A balkáni gerle nagyon szapora, rendkívül elterjedt faj. Tollazata nagyobb részt barnásszürke, vöröses mintázattal. Emberekhez közel, településeken, de erdőszéleken is fészkel, lakhelyét fára építi. Évente többször is költ, a városi parkok fészekalja jellemzően 2 tojásból áll. Főként szántóföldi növények és gyomnövények magvait fogyasztja.

A nagy fakopács tollazata fekete-fehér, sávos, fartájékán skarlátvörös. A fák törzsén jellemző kúszólába segítségével kapaszkodik és mászik. A törzset feszt kopogtatva keresi táplálékát, a fák kérge alatt lapuló rovarokat, lárvákat, bábokat. „Áldozatait” erős, véső alakú csőre és ragadós nyelve segítségével kapja ki, fogyasztja el. Évente egy alkalommal költ, fészekodvába a tojó 4-6 tojást rak.

A seregély sötét és fehér pöttyökkel díszített tollazatú madár. Nagyon intelligens és jól tanítható. Leginkább rovarok, szúnyogok, szöcskék, hernyók, hangyák, csigák és különböző bogyók jelentik táplálékát. A szőlősgazdák nem jönnek ki velük maradéktalanul jól, mert nagy tömegben, együttesen jelentékeny kártételeket képesek okozni a szőlősökben. Évente általában csak egyszer költ. Fák odvába, elhagyott harkályodúba, épületek üregeibe építi fészkét. A tojó 5-7 tojást rak, a tojások színe halványkék.

A csóka fürge és zajos madár, viszont könnyen és eredményesen szelídíthető, kedveli az ember társaságát. Főleg a földön keresi rovarokból, hernyókból, férgekből álló táplálékát. Ritkábban ugyan, de növényi eredetű eleséget is magához vesz. Párjával tartós kapcsolatban él. Odvas fákban, épületek üregeiben, beugróiban fészkel szívesen. A tojó többnyire május havában rakja le tojásait.