Diákok a bűn felé vezető úton: Antal Mónika előadása Seregélyesen

Már nem az első látogatása volt az intézményben. Sajnos korábban egy nagyon szomorú esemény kapcsán ajánlotta fel segítségét az iskolának az egyesület: az elmúlt év végén, novemberben egy 17 éves seregélyesi diáklány halt meg közlekedési baleset következményeként a községben. Jogászként arról beszélt, hogy miként lehet a hasonló tragédiákat elkerülni, de legutóbbi témája már inkább a bűnmegelőzésre fókuszált.

– Az iskolák rendelkezésére áll egy ingyenesen igénybe vehető program, amelyre elektronikus levélben a Székesfehérvári Egészségfejlesztési Irodánál kell jelentkezni. A legfontosabb célunk a bűnmegelőzés és az áldozatvédelem – mondta Antal Mónika. – Az általános iskolák 5. és 6. évfolyamaiban az áldozatvédelmet tartom hasznosnak, hiszen a kiskamaszok vannak a legjobban kitéve a közösségi háló veszélyeinek, de leszólíthatják őket az utcán, találkozhatnak azzal, hogy valamilyen modellkarrierrel kecsegtetik őket, hiszen ez még mindig nagyon gyakori csali. A felsőbb tagozatosok pedig sok csínytevése eljuthat odáig, amely már a büntetőjog kategóriáját súrolja, vagy át is lépi. A program lényege, hogy ezt megelőzzük. Az egyesületnél dolgozik pszichológus, munkajogász, én a fiatal korosztály szakjogászaként tevékenykedem. A munkajogász kolléga elsősorban a középiskolásokra fókuszál, hiszen az a korosztály előtt már ott a munka világa, a pszichológus pedig pályaorientációt tart.

Mely bűncselekmények a leggyakoribbak az iskolákban?

– Köztudott a különböző kábítószerek jelenléte, aztán ott vannak a közlekedési szabálysértések és bűncselekmények, és a testi sértések. Egy kamasz életében nagyon gyorsan kialakulhatnak a problémák. A középiskolákban az életkornak megfelelő gondokból fakadó eseményekhez kapcsolódóan beszélek a bűncselekményekről. Megítélésem szerint a 9. évfolyamra a csordaszellem miatt a közösséghez tartozás igénye a jellemző, ők általában ekkor szívják el az első cigarettát vagy füves cigit, a 10. évfolyam tekintetében a zaklatásokra, a közösségi hálón elkövetett becsületsértésekre, féltékenykedésre, testi sértést okozó bűncselekményekre fókuszálok. A 11. évfolyamot a közlekedési bűncselekmények, az ittasan, bódult állapotban való vezetés veszélyei miatt célzom meg. A szülőknek és a pedagógusoknak meg kell tudni értetniük a gyerekekkel, hogy hol van az a pont, amikor meg kell állni, amikor nem szabad beülni egy autóba, hiszen a következmény egy élet elvesztése vagy a súlyos testi sérülés lehet.

A szülők mennyire vannak tisztában a helyzettel, a veszélyekkel?

– Semennyire. Rengeteg alkalommal tapasztalom azt a tévhitet, amikor azt mondja a szülő, hogy az ő gyereke még a közelébe sem jutott ilyen eseményeknek. Pedig a tények azt mutatják, hogy bőven vannak olyan súlyos bűncselekmények, amikor a vádlottak padján ott ülnek azok a jó iskolából kikerülő, jó családból származó gyerekek, akikről minden szomszéd néni elmondja, hogy ők a lehető legudvariasabbak, akiket valaha látott. Aztán kiderül, hogy súlyos testi sérülést okoztak, súlyosan bántalmaztak kiszolgáltatott embereket. A szülőknek pedig fogalmuk sincs arról, hogy miként kezeljék ezt a veszélyt.

És miként kezeljék?

– Nincs nálam a bölcsek köve, de azt javaslom, tudni kell azt, hogy a gyerekek milyen információval, tudással rendelkeznek. Tudják meg a szülők, hogy a gyereknek egyáltalán van-e fogalma arról, hogy például amit tesz, az esetleg már zaklatásnak minősül vagy bármely egyéb módon törvénybe ütközik, aminek következményei lehetnek. Tudjanak arról, mi felett hunyhatnak szemet, s mi felett már nem, mert a gyerek érdekében be kell avatkozni.

Hogyan?

– Minden családban a már jól bevált módszerrel. Van, hogy a szép szó, van, akinél a szigor és akad, amikor az egészen kemény szülői fellépés a hatásos. Erre nincs recept, de a legfontosabb, hogy egyetlen szülő se dugja homokba a fejét arra gondolva, minden rossz csak valaki más gyerekével történhet meg, az enyém nem tévedhet rossz útra. Akár sarokba is szoríthatjuk a kérdésekkel, számon kérve a tényeket, követelve, hogy a gyerek álljon elő a farbával. A gyerekkel mindenképpen éreztetni kell, hogy a szülő mellette áll, segíteni fog, feltétel nélkül, amit csak akkor tud megtenni, ha a gyermek beszámol a történtekről. Sok esetben viszont szükséges kívülről beavatkozni.

Miért van erre szükség?

– Gyakran jobb a „külsős hang”, mert a szülő esetenként tehetetlen és nehezen találja meg a helyes formáját a beszélgetésnek, nem talál utat a gyermekhez. Az én módszerem az, hogy egy kicsit megijesztek, ha kell.

Mi a helyzet a fiatalkorú bűnözéssel az adatok szerint?

– Nem emelkedik a számuk, sőt, mintha javulást tapasztalnék. De a kábítószeres jellegű és a garázda bűncselekményekre ez nem igaz. Fejér megye nem a legveszélyeztetettebb a fiatalkorú bűncselekmények kategóriájában, de ez senkit sem nyugtat meg akkor, ha éppen az ő gyerekét vonják például testi sértés miatt eljárás alá, mert egy buli után verekedésbe keveredett. Nyilván fiatalkorúak esetében mások a büntetés kiszabásának elvei, elsősorban a helyes útra terelés, nevelés a cél, de nem jó, ha egy fiatal rálép erre az ösvényre és már tizenéves korában az igazságszolgáltatás elé kerül. Akárhogy is nézzük, bélyeg kerül rá.

Bármerre nézünk, szinte minden az erőszakról üzen, arról a hamisságról, hogy erővel mindent meg lehet oldani, és nincsenek következmények. Hogyan lehet tudatosítani, hogy a valóság egészen más?

– A szülőnek ebben nagyon nagy szerepe van. A liberális nevelési elveknek komoly következménye, hogy a gyereket partnerként kezeli, nem pedig olyan emberpalántaként, akinek elsősorban a szülő szeretetére, nevelésre, útmutatásra és a felelősségtudat kialakítására van szüksége. Sokan megadják a saját akarat kiteljesedésének lehetőségét, a saját jogot, csak éppen a kötelezettségeket, a kereteket felejtik el megtanítani és kijelölni.

Az iskolák fel vannak vértezve eszközökkel?

– Nincsenek, azokat már kivették a kezükből, így csapdába estek a pedagógusok. Arra várnak, hogy ha baj van, majd a gyermekvédelem vagy valamelyik más intézmény beavatkozik, de az már csak tűzoltás. Csírájában kellene elfojtani az ilyen jelenségeket, az iskolai erőszakot, a zaklatást, mert a diákot a bűncselekmény felé vezető út első lépéseinél kell megállítani. Azért, hogy ne legyen a csíny­ből bélyeg.