Várépítés aranykora

2017.11.14. 22:21

Középkori magyar kincsek kutatója a bicskei Szolnoki Tamás

A fiatal Szolnoki Tamás nem adta fel a régészetről szőtt álmait. A szülőhelye közeli Vasztélypuszta fellelt vármaradványáról írta diplomamunkáját, s a birtok urának nádori felemelkedéséről.

Zsohár Melinda

a

Hétszáz éves sarkantyú, kaszatöredék, cserépedények maradványai, s legfőképpen egy előkelő személy bolygatatlan nyughelye megdobogtatja a régész szívét, ismeri el a huszonnyolc esztendős Szolnoki Tamás régész. A bicskei születésű fiatalember szülei s nagyszülei pedagógusok, ő a tatabányai Árpád Gimnáziumban érettségizett, majd Miskolcon hallgatott régészetet, s az ELTÉ-n diplomázott (abban az évben összesen hatan) e romantikusnak vélt stúdiumból. Vagy mégis romantikus e szakma és tudomány?

Szolnoki Tamást a magyar történelem szenvedélyesen érdekelte, az igazi mozgatórugót a tanuláshoz László Gyula munkássága adta, különösen a honfoglaláskori rajzok inspirálták. A régiek hétköznapjairól, mindennapi életéről szeretett volna többet tudni elsősorban, igazából ma is ez a legizgalmasabb terület számára. A magyar történelem érzelmi kérdés, erősíti meg; elég gyorsan kiválasztotta a kutatandó időszakot, a XIII. századot, közelebbről a tatárjárás előtti évtizedeket. Néhány éve a csepeli szabadkikötőben XI-XII. századi, kora Árpád-kori temető feltárásában vett részt, ezüstözött arany ékszereket (nem fordítva), nyak- és karpereceket tarthatott a kezében. 2015-16-ban a budapesti József nádor téren építendő mélygarázs területi feltárásán 1100 sírt nyitottak fel a törökkori Pest idejéből – persze fizikailag és részt vett az ásatásban. A dokumentált anyag a Természettudományi Múzeumba került.

Szeretettel gondol vissza gyerekkorára, amikor Gábor nagybátyjával járták Bicske határát, koraközépkori leletek után kutatva. A Pócalja népies elnevezésű részen kora-középkori település nyomairól vallanak a töredékes régészeti dokumentumok, az apróbb leletek. A mai kisváros melletti Csabdin és a közeli Vasztélypusztán bizonyítottan lakott települések voltak. A diplomázó régész hű maradt gyerekkori lelkesedéséhez, diplomamunkájául Vasztélypusztáról írt, ahol 1997-98-ban egy paticsfalú, kisméretű várat tártak fel. Az akkori részleges feltárás nyomán tudható, érdemes lenne keresni e tájon, a légi fotók sejtetni engedik: középkori település maradványait rejti a föld mélye. A 215 méter magas várdomb nem természeti képződmény, hanem ember alkotta magaslat.

Szolnoki Tamás nemrégiben izgalmas előadáson számolt be a bicskei könyvtárban a vasztélypusztai Básztély nemesi családról. Az erre folydogáló Szent László-patak völgyében már a honfoglaláskor megtelepedtek a magyarok. A Básztélyi (II.) Rénold 1289-ben IV. (Kun) László király nádora, igaz, csak szűk két évig. E családból származnak a Rozgonyiak, későbbi fontos politikai szereplői a magyar történelemnek. Vasztélypuszta ma kicsiny, kies hely, csöndes tájjal, lám, ily dicső múlttal. Az 1300-as években már nem szólnak oklevelek e hely jelentőségéről.

A fiatal régész az első feltáráskor még gyermek volt, most felnőttként megilletődötten tartotta kezében a pusztai földből kiásott sok-sok nyílhegyet, ami dúló harcokra utal, vélhetőleg harcokban pusztult el a vár. Találtak többszáz kilogramm gabonamaradványt, elszenesedett töredékeket, kerámiát, budai fehérkerámiát – dús háztartásokra utalókat. A magyarországi várépítés aranykora a XIII. század, sosem jutott elegendő pénz a földben rejlő maradványok alaposabb faggatására. A lelkes, okos és a modern technika vívmányaival felszerelkezett régészekre várnak.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában