Nem lesz több pénztáros és kamionsofőr?

Elég félelmetesen hangzik, hogy a jövő munkavállalóinak már most olyan tudást kellene elsajátítaniuk, amelyről egyelőre nem tudjuk, évek múltán valóban hasznos lesz-e.

– Mióta ipari forradalmak léteznek – jelenleg a negyedik zajlik –, azóta folyamatos beszédtéma a munkaerőpiac változása. Az 1700-as évek végén, amikor a gőzgépeket feltalálták, gyakorlatilag bizonyos folyamatokat „automatizáltak”, vagyis a gépek segítségével megkönnyítették, hatékonyabbá tették a munkát, viszont sokan feleslegessé váltak. Bár ez csak néhány ipari területet jelentett, nagy változást hozott az akkor élőknek. Holott közel száz évre volt a valóban elementáris változást hozó elektromosság megjelenése. Előfordult, hogy az új technológia megjelenésével egy piac tönkrement, így akik ebből éltek, értelemszerűen nem értettek egyet a változással. A változás viszonylag folyamatos azóta is, de vannak nagyobb állomások. Ezúttal a digitalizáció kapcsolódott be. Az informatika korábban számítási kapacitásként vagy háttérfolyamatok, folyamatszabályozások segítőjeként tette hatékonyabbá a termelési és döntési folyamatokat. Mára a digitalizáció az életünk szerves részét képezi.

Vannak sejtések arról, hogy ennek köszönhetően mely állások kerülnek veszélybe?

– Sokan úgy gondolják, leginkább azok az emberek veszélyeztetettek, akik kevésbé képzettek, tanultak, hiszen őket az automatizáció helyettesíteni tudja. Ez részben igaz is, így ezeket az embereket át kell képeznünk: nem kell programozóvá válniuk, de érdemes olyan digitális képességeket gyűjteniük, amelyekkel „robotok” mellett tudnak dolgozni. Azonban az értelmiségi munkákat tekintve a bankárok és a biztosítási ügynökök is veszélyben lehetnek. Már most számos információ eljuthat hozzánk az interneten, videómegosztókon keresztül, amelyek sok esetben teljes körű tájékoztatást nyújtanak. Ugyanígy legtöbb esetben utazásszervezőre sincsen szükségünk egy nyaralás megtervezéséhez: az interneten repülőjegy és szállás is foglalható, a térkép pedig ott van a mobilunkon. Sőt, a digitalizáció szépen, lassan az ügyeket megismerő, feltáró, elemző és összehasonlító ügyvédeket is fel tudja majd váltani, hiszen az oldalak motorjai képesek lesznek azt a munkát, koncepciót elkészíteni, amelyre egy ügyvéd szakosodott. Ilyen értelemben – a jogi nyelvet ismerve – a digitális technika magyarról magyarra fordítja majd a szövegeket. Ehhez kapcsolódva a tolmácsok is veszélyben lehetnek, hiszen például a Google-­fordítónak köszönhetően az emberek úgy kommunikálhatnak egymással, hogy közben nem beszélnek közös nyelvet. Bár ez inkább kinyitja a kapukat a legtöbb ember előtt és így hozzáférést ad idegen nyelvű szépirodalmak vagy akár szakirodalmak felé.

Ez azt jelenti, hogy az újabb generációknak már nem érdemes nyelvet tanulniuk?

– A nyelvtanulás kifejezetten ajánlott a jövőben is: különösen az angol, de a német, az orosz és a kínai nyelv is valószínűleg megkerülhetetlen lesz. Emellett a nyelvtanulás az agyat is pallérozza, segít a gondolkodásban, amely a jövő egyik záloga.

Visszatérve az automatizációra: sokan összerezzenek már csak a szó hallatán is. Aztán belépnek egy áruházba, ahol azt látják, hogy az önkiszolgáló pénztáraknál már-már nagyobb a tömeg, mint a „hagyományos” kasszáknál.

– Bizony, öt év múlva, ha egy bevásárlókocsit odatolunk a pénztárvonalhoz, ott csak rá kell bólintanunk a vásárlásra és kész is a fizetés. De veszélyben van a call centeresek jövője is, hiába beszélünk egy viszonylag új szakmáról. Manapság már nemcsak az ügyfél adatai – mennyit vásárol, milyen területeken költ –, de a hívó fél aktuális érzelmi hangulata is számít. A digitális rendszerek pedig már arra is képesek, hogy az első mondat alapján analizálják az ügyfelet, akiről megmondják, milyen kedve van, s ehhez kapcsolódva azt is, mennyire képes egy új ajánlatot befogadni. A digitalizációs megoldásokhoz persze kellenek az emberek: az efféle technológiák mögött ott a fejlesztő, az informatikus és a tartalom kialakításáért felelős szakember, például a pszichológus is. Nem kérdés, hogy a jövőben is szükség lesz orvosokra, de nekik is jól kell ismerniük a digitális rendszereket. Tíz év múlva például elképzelhető, hogy bizonyos műtéteket már kizárólag robotok végeznek el – de mivel az emberi test különleges és egyedi, az emberi vizsgálat, érzékenység itt is elkél majd. A pozíciójukat várhatóan a kamionsofőrök is félthetik még; ebben az esetben inkább azt tudom elképzelni, hogy a vonatvezetőkhöz hasonlóan kamionkísérők lesznek az utakon, menedzselve a szállítási folyamatot.

Milyen területen tanuljanak a jövő generációjának tagjai?

– A „hagyományos” szakmákra, például lakatosra, ácsra és kőművesre továbbra is szükség lesz – véleményem szerint csökkenő mértékben –, de ezeken a területeken is elengedhetetlen a digitalizáció tanulása. A legbiztosabb irány a programozói, informatikusi, műszaki pálya. De a művészek, a szépségipar, s főleg az egészségügyön belül működő szakmák is kevésbé helyettesíthetők még a „robotok” által. Ez azt mutatja: az ember–ember kommunikációt igénylő munkakörök várhatóan még sokáig létezni fognak, de mindenkinek meg kell tanulnia együttműködni az új, digitális világgal.