A vasárnap mindig templomban találja Péter Andort és Buzás Arnoldot

Péter Andor – gyerekként Pityeszként ismerték, – egy évtizede, 10 évesen került Csíkkarcfalváról a fehérváriakhoz, a szintén csatárként bevethető Buzás Arnold öt éve igazolt a kék-fehérekhez, a csíkszeredai egyletből. Mindketten fontos láncszemei a Fehérvári Titánoknak, bár különböző sorban szerepelnek a jégen, közös vonás több is akad. A gólok termelésén túl mélyen hisznek Istenben, ha nem vívnak meccset, szorgalmasan látogatják a miséket.

– Csíkjenőfalván születtem, Szeredától 25 kilométerre, vallásos, katolikus családban, az 1800 lelket számláló falunkban egy templom van, oda jártunk valamennyien, a nagyszüleim, a szüleim, a bátyám és én. Ez nem volt meglepő, a településen mindenki hívő. Mindössze két román anyanyelvű lakos van nálunk, de ők is beszélnek magyarul. Egészen kicsi koromtól kezdve látogattuk a miséket, a székelyek mindig nagy elnyomásban élték az életüket, leginkább annak köszönhető a fennmaradásunk, a magyarságunk megőrzése, hogy mindig összetartottunk, amiben az istenhit nagyon sokat jelentett. Gyakorlatilag a legtöbbet.

Csíkjenőfalván nincs hokipálya, szabadtéri sem, ám a település gyakorlatig összenőtt Karcfalvával, egy településnek számít, azonos polgármesterrel.

– Ha kérdeznek, fontos, hogy azt mondjam, jenőfalvi vagyok, megszólnának a szomszédok, ha Karcfalvát említem lakóhelyemként. Természetes volt, hogy a karcfalvi szabadtéri pályán kezdtem hokizni, ahogy minden gyerek a környéken. A futball nálunk nem annyira jellemző, Szeredában már egyre inkább. A jelenleg Székely Jégkorong Akadémiának nevezett egyesületben kezdtem sportolni, akkoriban még nem voltak ennyire jók a körülmények. Most elképesztőek a lehetőségek, azt mondom, NHL-szintűek. Azzal együtt is nagy kedvvel korongoztunk, hatévesen volt először ütő a kezemben.

Andor már kicsi gyerekként is rendkívül tehetségesnek számított, Kercsó Árpád került oda edzőnek, fél évet dolgozott náluk. Visszatért Magyarországra, korábbi állomáshelyére, Zalaegerszegre, invitálta, több gyerek társágában. A fiatal tehetség, gólerős center azonban nemet mondott.

– Árpi bácsi több társamnak is felajánlotta ezt a lehetőséget, de nem akartam elhagyni a szülőfalumat. Akkoriban senki nem váltott a korosztályomból, néhány idősebb játékos átigazolt. Kercsó egy évvel később Fehérvárra szerződött, megalakult az Ifjabb Ocskay Gábor Akadémia, újra jelentkezett. Az unokatestvéremet, Péter Leventét kereste meg, aki a szeredaiakkal vívott meccset Fehérváron. Az unokatesómnak mondta Árpi bácsi, utoljára keres, ha megint nemet mondok, nem hív soha többet. Otthon megbeszéltük, a bátyám már abbahagyta a hokit, nem volt ügyetlen. Karcfalván nem volt elég pénz, két korosztályt üzemeltettek, mivel mi voltunk az ügyesebbek, ezért az edző minket választott, az öregebbek befejezték a jégkorongot. Mivel kicsi voltam, apukám azt mondta, egyedül nem jöhetek, anyukám is velem tartott, hét évet töltött Fehérváron, majd hazaköltözött.

A hokis nem bánta meg döntését, remekül érzi magát a koronázóvárosban. Minden korosztályban a legeredményesebbek közé tartozott, a hazai felnőtt bajnokságban három szezonnal ezelőtt, 17 évesen mutatkozott be. Azóta kihagyhatatlan a Titánokból, a EBEL-es felnőtt együttes kispadjára még nem ült le, idén nyáron, a Bledben rendezett felkészülési tornán már magára húzta a nagyok mezét, három mérkőzésen lépett pályára. „A célomat újra kell fogalmaznom, a nagy álmom az volt, hogy felnőtt magyar válogatott legyek. Ez összejött, két hete, a Hat Nemzet Tornáján pályára léptem a felnőttválogatottban, Madácsi Benedek társaságában. Hatalmas élmény volt piros-fehér-zöldben pályára lépni. A következő álmom az, hogy az EBEL-ben is szóhoz jussak, lehetőleg minél korábban. Az edzéseken szorgalmasan dolgozom, fontos a bizalom, amit megkapok az edzői stábból, Kiss Dávid vezetőedzőtől, valamint segítőjétől, Arany Mátétól.

A legjobb barátja a csapatban a szintén erdélyi, 20 esztendős Buzás Arnold. Közösen járnak templomba Fehérváron. A Prohászka-templomban a vasárnap délelőtti, 9.30-kor kezdődő miséket látogatják leginkább. Korábban a bazilikában volt jelenésük, a székesegyház felújítása miatt a közeli Szent Imre-templomban is több istentiszteletet hallgattak.

– Meccs előtt mindig imádkozom magamban, kérem a segítséget. Meccs közben nem fohászkodom. Van egy társunk, az amerikai Zane Schartz, aki a meccsek előtt, a bemelegítésnél mindig olvas egy részt a bibliából, a lefújás után féltérdre ereszkedik és elmond egy imát. Mi erről nem beszélgetünk, mindenki magában rendezi a viszonyát az Istennel.

Buzás Arnold fél évtizede került Csíkszeredából az akadémiára, Csíkcsicsón született, 5 km-re a világhírű kegyhelytől, Csíksomlyótól. A hit az ő családjában is magától értetődött.

– A szüleimmel és a nővéremmel a falu templomába jártunk, apuék vasárnap reggel, a fiatalok pedig az esti misére, ez régi hagyomány. A korosztályos bajnokságban ez nem volt gond, ha meccsünk volt, a reggeli istentiszteletre mentem én is apuékkal. A hit lelki megnyugvást ad, hogy béke legyen az ember lelkében. A hétvégét nem tudtuk mise nélkül elképzelni, mint ahogy nem tudjuk ma sem.

Arnold ötévesen kezdett az SC Csíkszeredában, kölyöktornákon már szerepelt Magyarországon, később neveztek a magyar bajnokságba. Őt is Kercsó Árpád invitálta Fehérvárra.

– Tizennégy éves voltam, a szüleimmel meg kellett beszélnem, az első évben még nemet mondtak, egy évvel később rábólintottak a dologra. Akkor már nem Kercsó vezette a csapatot, a Fradiba szerződött, Kiss Dávid vezette az U18-as gárdát, ő volt az első edzőm az akadémián. Azóta is nála jégkorongozom. Az Erste Ligában két éve mutatkoztam be, mindig csatárt játszottam, szélsőként számítottak rám, Csíkcsicsón nincs jégpálya, nyitott sem. Rögtön a szeredai utánpótlásban kezdtem. A falumban 2600-an laknak, én lettem az első profi hokis, nálunk a futball is népszerű, sőt, talán most kedveltebb, mint a korong. Én örülök, hogy a jeget választottam. A célom az, hogy bemutatkozzak az EBEL-es Volánban, egyszer edzettem már a felnőttekkel, szerintem másfél-két évet várnom kell, hogy bemutatkozzak a nagyoknál. Remekül érzem magam Fehérváron.

Csapatuk évente háromszor szerepel erdélyi túrán, pályára lép Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Brassóban. Ilyenkor mindig találkoznak szeretteikkel, a rokonok és barátok megtekintik a mérkőzéseket, főleg Csíkban és Gyergyóban, Brassó odébb van, emiatt azokat a találkozókat a családtagok megtekintik, a többiek kevésbé. A két hokis megjegyzi, mindig nagy öröm találkozni a szeretteikkel, de a szülői házba látogatni ilyenkor nagyon kevés idő van. Péter Andor a november végi meccsek során, a feszített program miatt nem tudott elszakadni a csapattól, Buzás jobban járt, ugyanis három órát otthon tölthetett, apukájával és nagyszüleivel találkozott. Édesanyja éppen dolgozott, ápolónőként tevékenykedik a helyi kórházban.

Mindketten várták a karácsonyt. Csapatuk az ünnepek alatt is pályára lép, 26-án Debrecenben vendégeskednek, 28-án fogadják a Hokiklub Budapest együttesét, 30-án pedig Újpesten szerepelnek. Hazalátogatni nem tudnak, a szüleik érkeznek Fehérvárra.

– Az ünnep nekünk erről szól, hogy a család együtt legyen, nem az ajándékokról. Nem a kapott holmik értéke a fontos. Nekünk ez a legnagyobb ajándék, ha együtt lehetünk. A testvérem sajnos nem tud jönni, Németországban dolgozik, vele sajnos ritkán találkozom – mondja Andor, majd Arnold veszi át a szót.

– Nem az a lényeges, hogy a kapott tárgy mennyire drága, hanem arról, hogy szívből adják, ezáltal megmaradjon az én szívemben is. Nekem is a szüleim jönnek, az én nővérem Londonban él, a munkája miatt nem tud ellátogatni.

A két sportoló számára azért is lesz különleges a mostani ünnep, mert tavaly nem lehettek együtt a szüleikkel. Szenteste egyetlen program egészen biztos, az éjféli misére mindannyian ellátogatnak a Prohászka-templomba. Ahogy a korábbi esztendőkben és természetesen a későbbiekben is.