A szemekben ötven esztendő tükröződött – Osztálytalálkozót tartottak Polgárdiban

Végigjárták a termeket, édes-bús dalokat énekeltek, virágcsokrot szorongattak a kezükben. A „bések” osztályfőnöke, Fésü Jánosné Fejes Irén még osztályfőnöki órát is tartott a „gyerekeknek”, a másik osztályfőnök, Lukszics Ernőné Magdolna az égi katedráról figyelte az övéit.

Mécsest gyújtottak elhunyt tanáraikét és társaikért, s emlékeztek. Csak a szépre…

A díszes, piros és sárga színű szalagokon a felirat tíz számot mutat: 1969 – 50 – 2019. A két egykori nyolcadikos osztály 50 éves találkozóját a ballagással tette még emlékezetesebbé. Úgy mondják a kipirult arcú hölgyek, urak: a megyében még nem hallottak hasonló kezdeményezésről.

Az iskola és az önkormányzat is felkarolta ötletüket, és ők boldogan készülődtek a jeles napra. Reggel ünneplőbe öltöztek, csinosan és fessen, izgatottan indultak útnak. Egy napra mintha megfordult volna a világ: a gyerekeik, az unokáik kísérték őket az ünnepélyre.

Ismerősöm súgja: édesanyja fájlalja a karját, de a nagy napot el nem szalasztotta volna. A copfos fruska még odaszalad a nagyapjához: „Papa, az ásványvizet ottfelejtetted”.

Villannak a vakuk, forog a kamera: „Anya, figyeljetek, most repül a kismadár!” – feddi meg mosolyogva a renitenskedőket az egyik fiatalasszony. A kezekben virágcsokor, a szemekben könnyek. Vagy csak túl erős a napfény…

– Különleges alkalom a mai ballagás, hiszen nyolcadikosainkhoz csatlakoztak a fél évszázada végzett polgárdi diákok is – kezdte köszöntőjét Kárpátiné Frank Éva Lilla igazgatónő.

– Ritka és becses perceket élhetünk át együtt, találkozik a múlt és a jelen, azt bizonyítva, hogy a diákévek meghatározók az életünkben, összekötnek bennünket. Önök sok mindent megtapasztaltak már életükben, de én azt kívánom, éljék át újra a régmúlt időket, és váljanak ismét ifjú diákokká!

– Köszönöm, hogy itt vannak, köszönöm, hogy ötven esztendő távlatából is példát mutatnak nekünk. Igyekszünk tanulni belőle! – Nyikos László polgármester így üdvözölte az egykori diákokat.