A népfőiskolák ismét fontos szerepet kapnak

Konferenciát rendeztek szerdán a népfőiskolai mozgalom kapcsán a kápolnásnyéki Halász-kastélyban. A konferencián e téma köré szerveződő előadásokkal köszöntötte a közönséget többek közt Rétvári Bence, az EMMI államtitkára és L. Simon László országgyűlési képviselő is. Závogyán Magdolna, a Nemzeti Művelődési Intézet ügyvezetője pedig kifejtette: 7 területi, 173 járási, 5 tematikus és több mint 40 határon túli népfőiskola létrehozása van előkészítés alatt, melyet a 2020-2028-as időszakban szeretnének megvalósítani. Ehhez nyújt majd jó példát a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány, melynek elnöke, Rodics Eszter a Velencei-tavi művészeti népfőiskolai tervekről, az alapítvány bemutatásáról szólt. Az alapítvány intenzív munkába kezdett az elmúlt időszakban, létrehozásával ugyanis a magyarországi népfőiskolai rendszer hiánypótló intézménnyel gazdagodott a Velencei-tó partján. A magyar nemzeti identitástudat erősítése és a művészeti képzés iskolarendszeren kívüli megvalósítása a kápolnásnyéki központú népfőiskolai mozgalom fő célja – mondta el Rodics Eszter a konferencián. Az alapítvány elnöke a kápolnásnyéki Halász-kastéllyal kezdte előadását, kiemelve, hogy az már a 19. században is a tókörnyék kulturális központja volt. Ám, mint kiderült, a népfőiskolai mozgalom kezdete 1844. november 7-ére datálható, Grundtvig püspök ekkor indította útjára az első népfőiskolát Dániában. A vezérfonalat Kirsten Kold tanító adta meg, amikor azt mondta: „Arra szeretnénk megtanítani őket, ami a társadalom önálló és érett tagjaiként való viselkedéshez szükséges.”

Majd egy kis történelmi áttekintés következett: az Amerikai Egyesült Államokban Grundtvig fia szervezte meg a népfőiskolát, majd 1926 és 35 között Japánban is elterjedt.

A II. világháborút követően pedig Ghánában, Tanzániában, Kenyában és Indonéziában alakítottak népfőiskolákat. Magyarországon 1914-ben Bajaszentivánon indult el a népfőiskolai tevékenység, de a vesztes háború és a trianoni tragédia után nyert teret igazán, amikor bátorítást és reménységet, valamint alkalmazható tudást nyújtott a résztvevők számára. Magyarországon Klebelsberg Kuno, , aki a népfőiskolák fénykorában vallás- és közoktatásügyi miniszter volt, így fogalmazott: „Az igazi műveltség fellendíti a gazdasági életet és gazdagságot teremt. Ellenben még a gazdag emberek és társadalmak is tönkremennek igazi műveltség nélkül.”

A népfőiskola célja tehát az, hogy választ adjon azokra az állandóan változó társadalmi, kulturális és gazdasági kihívásokra, amelyekkel az egyén, a közösség, a nemzet szembetalálja magát. Rodics Eszter előadásában kiemelte: a 21. századi népfőiskoláinak fő feladata, hogy betöltve a magyar történelem során kialakult szerepüket, egyszerre segítsék az élethosszig tartó tanulás modern megvalósítását, valamint a honismeret és a hazaszeretet elmélyítését. Ebben vállal fontos szerepet a kápolnásnyéki kastély, amely – 19. század után – újra élénk kulturális élet központja: kiállítások, múzeumpedagógia, koncertek, kortárs művészet és rendezvények sokasága vonzza a látogatókat.

Összefogása, dokumentálása, kutatása, kiállítások rendezése

- A cél pedig az, hogy a Kárpát-medence legkomplexebb, iskolarendszeren kívüli művészeti képzését, továbbképzését, magyar nemzeti identitást erősítő művészeti nevelési programját megvalósító intézmény, a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola (KMNA) megerősödjön. A szervezet célja többek közt a magyarság kortárs művészetének összefogása, dokumentálása, kutatása, kiállítások rendezése, illetve a helyi Vörösmarty Emlékmúzeummal együttműködve, a vidéki közgyűjteményi rendszer újragondolásával kapcsolatos projektek indítása, továbbá például a Velencei-tavi Biennálé elindítása a az alapítvány alkotótáborainak művészeti anyagaiból – emelte ki Rodics Eszter, hozzátéve: a népfőiskolai törekvések központja a kápolnásnyéki Halász-kastély lesz, melynek fejlesztési tervei között szerepel egy művésztelep létrehozása, valamint a művelődés modern tereinek kialakítása is.