Karácsonyi ima egy elsárgult lapon

2019.12.26. 10:00

A Nagy Háború tárgyi emlékei a bodajki gyűjteményben

A korszakban Nagy Háborúnak nevezett első világégés kezdetének és befejezésének századik évfordulóján egyformán nagyon sok kiállítás, megemlékezés, tudományos konferencia idézte fel a vérzivataros időket. Fülöp Attila bodajki fegyvergyűjtő és szakértő azonban a 2019-es esztendőben is sok helyen, legutóbb Bodajkon és Söréden tartott bemutatót. A tárgyak, melyeket magával vitt ezekre az alkalmakra, jóval többek, mint érdekesek.

Tihanyi Tamás

Fotó: Tihanyi Tamás / Fejér Megyei Hírlap

Egy 30 oldalas, 1916-os imafüzetet lapozgatok, az elsárgult papír porszagú és hideget áraszt. A kis kötetben harcba indulás előtti és pihenésidőre való imák olvashatóak, de még arra az órára is külön imavers szerepelt, amikor befejeződött egy csata. Egy padlásról került Attila gyűjteményébe.

Lapozok, s egy karácsonyi ima fogad. Félhangosan olvasom:

„Jézusom, Megváltóm, magasztallak téged, hogy te, az Istennek egyszülött fia, a szent, tiszta és ártatlan, alászállottál a földre, a bűnös világba! Példát adtál nekünk a szent életre, magadra vetted bűneinknek zsoldját s megépítéd az Isten országát, melyben félik a te nevedet, az emberek szeretik egymást, a békesség és szeretet járnak karöltve, egymást csókolgatva.

Ó de most bánat borul az én lelkemre! A békesség és szeretet helyett harag, gyűlölség mindenütt. Vér áztatja a földet, feledve a te nagy neved, temetve az emberszeretetet. Jézusom! Leborulva kérlek, küld alá a te lelkedet, űzd el a rém szellemeket, állítsd helyre az Isten országát, hozd el a békesség és a szeretet világát, hogy az emberek a te nevedet mondják és lássunk igaz emberszeretetet. Istenem adjad, hogy egyszer még legyen ünnep a világon, legyen már egyszer igazi karácsony.”

Az áment hozzá már magamban mondom ki. Félretesszük az imafüzetet, hogy megnézhessük a tárgyi emlékeket.

Fotós: Tihanyi Tamás / Fejér Megyei Hírlap

A Roth-Steyr pisztoly 1907-ben készült, Sörédről került elő. Egy régi ház végén épült, már beomlott disznóól nádból készült tetejéből bontotta ki Attila. Honnan tudta, hogy ott kell keresnie? Azt mondja, néha hallani pletykákat arról, hogy valahol akadhat valami. Aztán gyakran árnyékra vetődik a kutató, de néha ilyen kincsekre lehet lelni.

– Ezek a fegyverek nem forgótárral készültek, szánnal kellett a lőszert betölteni úgy, hogy már a markolatban volt a tár – magyarázza Attila, s hozzáteszi: ez akkoriban nagy újdonság volt. – Igazi monarchiabeli ez a fegyver, ráadásul magyar mérnökök segítették a tervezőt. A pisztolyt 1899-ben szabadalmaztatták, s 1907-ben az osztrák-magyar könnyűlovasságnál alkalmazták. Az volt az első olyan eset, amikor egy európai ország nem forgópisztolyt, hanem öntöltős fegyvert rendszeresített. Annyira bevált, hogy később a repülősök is ezt a fegyvert használták.

A következő fegyvert, a P08-as Luger Parabellumot 1900-ban egy német mérnök fejlesztette ki. Először nem tetszett senkinek, de később megváltozott a katonák véleménye, azt mondták róla, olyan, mint egy rút kiskacsa, amelyik hattyúvá alakult át.

– Minden amerikai katona ilyen szuvenírre vadászott az európai hadszíntéren. Egészen 1942-ig gyártották és a gyűjtők talán ezután sóvárognak a legjobban, manapság ez a leginkább keresett német fegyver. Budapestről került hozzám csere útján. Nagyon ritka, ilyet nem lehet csak úgy találni.

A Frommer Stop nevű pisztolyt Frommer Rudolf tervezte és a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár gyártotta, 1912 és 1945 között több változatban, 350-360 ezres darabszámban készült belőle. M12 jelzéssel a hadsereg is rendszeresítette.

– Ezt vitték magukkal a magyarok a Don-kanyarba, de a nálam lévő példány 1915-ös. A bodajki lakótelepen segítettem felújítani egy fürdőszobát, éppen a szellőzőt pucoltam, abban találtam meg.

A Mannlicher puska az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének alapvető fegyvere volt az első világháború során.

– Ezzel a puskával harcolta végig a Nagy Háborút az osztrák-magyar hadsereg – folytatja a bemutatót Fülöp Attila. – Ez közismert, de azt kevesebben tudják, hogy egy hasonló rendszerű, csak éppen olasz gyártmányú és jobb minőségű puskával lőtték le Dallasban Kennedy amerikai elnököt. Ezt a példányt

egy orvvadásztól tudtam megszerezni: legalább ezzel már nem lövi az állatokat.

Ebben az évben sikerült egy-egy 1916-os, első világháborús rohamsisakkal gyarapítania a gyűjteményt: a német és az osztrák-magyar változatot mutatja.

– A kialakításban van a különbség. Máshová került a szellőző nyílás, nem ugyanolyan géppel csinálták őket, de nagyon hasonlítanak egymásra. Ezek jobban beülnek az ember nyakába és a vállába, mint a második világháborús változat. Kevesen tudják, miért volt rajta a „bütyök”, a vezetőcsap: oda lehetett felcsavarozni az extra védelmet.

Itt megakadok és megkérdem, hogy miként lehetett jobb az első, mint a második világháborús sisak? Ez így nekem értelmetlen.

– Drága volt a Nagy Háború sisakja, és később már spóroltak, ráadásul gyerekkorú, vagy nagyon fiatal katonák nem tudták viselni az első világháborús változatot.

De nem csak fegyverek alkotják a múzeumot. Attila mozsarakat mutat: ám ezek nem rézből, hanem acélból készültek.

– Kihirdették, hogy akinek van felesleges rézmozsara, s leadja azt a gyűjtőhelyen, kap emlékbe helyette egy acélból készült mozsarat. Azon általában szerepelt az évszám és a „Pro Patria” felirat. Büszkeséget jelentett ilyet birtokolni.

Amit mutat, azon rajta van a Kövér Berta nevezetű óriás mozsárágyú képe, amely öt-nyolc kilométeres körzetben mindent, akár még erődöket is képes volt lerombolni.

– De csak egyetlen ilyet birtokolt az Osztrák-Magyar Monarchia, mégis vele propagálták azt a tüzérségi fölényt, ami a valóságban nemigen létezett.

A világháború végére annyira kimerült az osztrák-magyar haderő, hogy szükségszurony gyártásába fogtak: a pengét megcsavart acéllemezzel helyettesítették. Pillanatok alatt el lehetett készíteni, de még markolata sem volt. A legnagyobb idei újdonsága a gyűjteménynek egy gázálarctok a Nagy Háborúból: nem gondolná senki, mekkora ritkaság, ha csak annyit tud, hogy egy autószerelő műhelyéből került elő és csavarokat tartottak benne.

Aztán egy igazi polgári tárgy: Attila 1915-ben gyártott, működőképes vekkert emel le egy polcról, amelynek számlapján még most is teljesen jól kivehető a német és a magyar katona kézfogása: az akkori fegyverbarátságot jelképezi.

– Nemcsak, hogy működik, még pontos is. Apai ágon a dédmamámé volt, ez egy igazi bodajki családi ereklye.

Aztán kulacsokat és övcsatokat nézegetünk, a k. u. k. közös hadsereg korszakának termékeit. Az egyik csaton a császári sas, a másikon Nagy Magyarország címere. A kulacsokra pedig felírták a tehetősebb magyarországi kisvárosok nevét, ahol ezeket adományoztak a katonáknak. Fülöp Attila egy olyan példányt mutat, amely bőr hevederrel készült. Azért ritkaság az ilyen, mert a bőr rohadt el legelőbb, de ez a darab olyan, mintha tegnap készítették volna.

De az a tegnap valamikor 1916 vérzivataros napjaiban volt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában