A bűnszervezet szálai Fejérbe érnek

Bonyolult ügyleteket feltáró többéves persorozat következtetéseit hozta nyilvánosságra a napokban a törvényszék, melynek kulcsfontosságú – gyakorlatilag bűnszervezetet működtető – résztvevői Fejér megyeiek: e szerint P. J. elsőrendű vádlott jó ismerőse volt T. J. önálló bírósági végrehajtónak – az ügy másodrendű vádlottjának –, valamint T. Zs. közjegyzőnek, aki pedig a hatodrendű vádlottja lett a pernek. Az elsőrendű vádlottban megfogalmazódott egy „megoldó képlet”, amelynek véghezvitelével komoly haszonra tehettek szert az érintettek.

Ennek lényege, hogy az adósok olyan követelést ismertek el közjegyző előtti eljárásban, melyek értéke meghaladja a rájuk vonatkozó banki követelés értékét. Lehetett ez akár házastársi, illetve gyermektartásdíj, munkadíj, valamint nagyobb összegű gazdasági tevékenységből vagy magánkölcsönből származó követelés is. Nem voltak ezek valódi kölcsönügyletek – állítja nyilatkozatában a törvényszék –, tehát fiktív tartozáselismerő nyilatkozatokat gyártottak a vádlottak. Nem nyújtott senki senkinek kölcsönt, s nem voltak valódiak a tartásdíj-követelések sem. Ez utóbbiakat ráadásul, szokatlan módon, több évre, sőt, akár évtizedekre előre meghatározták az elismerésekben, amelyekben sokszor több milliós összegű tartásdíj megfizetését vállalták a behálózott adósok – anélkül persze, hogy emögött bármilyen valós teljesítési akarat és képesség lett volna. Ezeknek az ügyleteknek a valódi célja azonban nem más volt, mint az, hogy elvonják a fedezetként szolgáló vagyontárgyakat a banki eljárás alól.

Az adósok tehát nyilatkozatot tettek közjegyző előtt, melyben kötelezettséget vállaltak valamilyen tartozás rendezésére – s még ha kockázatos is volt és gyanús lehetett, mégis igen rövid határidőket szabtak meg a kölcsön kiegyenlítésére. Persze ezek a – fiktív – tartozások nem lettek kiegyenlítve, így megtörtént a közjegyzői záradékolás. Ezt követően megindulhatott a végrehajtási eljárás, melynek során a banki igényt megelőzve elvonták a fedezetet, úgy, hogy beszámították a nem létező kölcsönből származó követelést. A közjegyzői eljárások jellemzően T. Zs. közjegyző előtt folytak s majd’ minden esetben T. J. önálló bírósági végrehajtó folytatta le a végrehajtási eljárást.

A bíróság hangsúlyos ítéletet hozott: P. J. elsőrendű vádlottat bűnösnek mondta ki ötrendbeli, bűnszövetkezetben elkövetett befolyással üzérkedés, 28 rendbeli, bűnszervezetben felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás és több rendbeli felbujtóként elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében, valamint tartozás fedezetének elvonása vétségében. Őt a bíróság hat év fegyházbüntetésre, hét év közügyektől eltiltásra és pénzbüntetésre ítélte, továbbá a vádlottal szemben közel 90 millió forint vagyonelkobzást rendelt el.

A másodrendű vádlott T. J.-t a bíróság több rendbeli bűnszervezetben elkövetett vesztegetés, közok­irat-hamisítás, hivatali visszaélés bűntettében mondta ki bűnösnek. A bírósági végrehajtót négy év fegyházra ítélték, emellett öt évre eltiltották a közügyektől és tíz évre a végrehajtói foglalkozástól. Emellett pénzbüntetésre ítélték és több mint 43 millió forint vagyonelkobzást rendeltek el.

Az ügyben szintén kulcsszereplőként tevékenykedő T. Zs.-t a törvényszék bűnösnek mondta ki kétrendbeli, bűnszervezetben elkövetett vesztegetés és közokirat-hamisítás bűntettében, ezért őt halmazati büntetésül három év fegyházra ítélték, négy évre eltiltották a közügyektől és tíz évre a közjegyzői foglalkozás gyakorlásától. Valamint közel kétmillió forint vagyonelkobzást rendelt el a bíróság.

Rajtuk kívül több olyan vádlott is szerepelt az ügyben, akik a három kulcsszereplőt segítették – őket a törvényszék rövidebb tartamú szabadságvesztésre, pénzbüntetésre ítélte, többüket próbára bocsátotta. A pernek azonban nincs vége – mivel a vádlottak fellebbeztek, ezért az ügy másodfokon folytatódik.