Új inváziós fajok: védekezzünk ellenük!

Inváziós fajoknak az idegenhonos, azaz természetes elterjedési területükön kívül előforduló, ott megtelepedni képes és a természetes életközösségeket veszélyeztető fajokat nevezzük. Gyakran más kontinensekről, leggyakrabban Észak-Amerika és Ázsia mérsékelt övi területeiről származnak, onnan emberi közvetítéssel kerülnek Európa, illetve Magyarország területére. Szárazföldi, vízi és légi úton egyaránt történhetnek a behurcolások. Szándékos és véletlenszerű behozatalra is számos példa van.

Az özönfajok – megtelepedésüket követően – egyre nagyobb területeket hódítanak meg, kiszorítva az őshonos növény- és állatvilágot, ezzel teljesen átformálva környezetüket. Térhódításukkal a talaj termőképessége, a beporzó képesség is romlik. Hazánkban sok olyan faj van, amiről nem is gondolnánk, hogy özönfaj, hiszen annyira elterjedt, hogy hozzászoktunk a jelenlétéhez.

A nedves rétekhez, kaszálókhoz, lápokhoz és az ártéri erdőkhöz a magas és kanadai aranyvessző fajok kapcsolódnak. Az ártéri erdőkhöz a zöld juhar, az amerikai kőris és a cserjés gyalogakác. A száraz gyepekhez és erdőkhöz a mirigyes bálványfa, a keskenylevelű ezüstfa és a fehér akác, míg a nyílt homoki gyepekhez a közönséges selyemkóró társítható, mint leggyakoribb és tömeges inváziós faj.

A hazai vizekben a hínárnövények közül a karolinai tündérhínárt, a nagy fodrosátokhínárt, az állatfajok közül a cifrarákot, a jelzőrákot, az amurgébet, a kínai razbórát emelhetjük ki. A szárazföldi fajok közül az elmúlt tíz évben a harlekin katica terjedt el robbanásszerűen. A szabadon engedett vörösfülű ékszerteknős a mocsári teknősök számára jelent táplálékkonkurenciát.

Mivel járulhatunk hozzá a védekezéshez?