Egyre közelebb!

Itt van például az, hogy alapvetően mindkettőben a belátható táv tarja a lelket. A marathonista például tudja, hogy 42 ezer 195 méter után eldőlhet, levegőért

kapkodhat. Az iskolás pedig abban lehet biztos, hogy „már csak” 257 naptári nap, „mindössze” 165 tanítási nap, és kitör a vakáció! S a röpdogák kínjai messze tűnnek majd, a tankönyveket be lehet vágni a sarokba, jöhet a strand, a tábor, a kerékpártúra…

Persze mindkét erőfeszítés örömet is hozhat, mégpedig maga az erőfeszítés. A futók szervezete például egy olyan speciális hormont termel, amely elnyomja az erőfeszítés fájdalmait, sőt, mámoros érzést okoz. Nehezebb a feladatuk a tanítóknak, tanároknak, hogy a tudás kényszerű elsajátítása élvezetes legyen a gyerekek számára. Nincs mese hát, a pedagógusnak, a szülőnek minden trükköt be kell dobnia, hogy a tanulás érdekes, vonzó, sikerélményt nyújtó legyen!

Bizonyára, mindenki megélte azt, amikor tanulmányi erőfeszítéseit – legyen szó versmondásról, rajzról, felelésről vagy dolgozatról – tanára és társai elismerése koronázta meg. Azt hiszem, ezt a pillanatot bátran hasonlíthatjuk a futó célba éréséhez.

Végül, de nem utolsósorban, ejtsünk szót a két dolog hosszú távú hasznáról is! A rendszeres mozgás 3-5 évet adhat hozzá az ember életéhez. A megszerzett tudás pedig – legyen az diploma vagy egy örömmel, mesterien űzhető szakma ismerete – megteremtheti azt a biztonságot, jólétet, amiben sportolással meghosszabbított életünket leélhetjük. Tegyünk hát róla, hogy gyermekeink tanulása az idén még örömtelibb, hasznosabb lehessen!

Az új tanévben sok tudásélményt és sikert kívánok a diákoknak, rengeteg erőt és türelmet a pedagógusoknak és a szülőknek!